tag:blogger.com,1999:blog-71261648191709451402024-02-20T10:15:02.973+09:00လသာညလသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.comBlogger290125tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-9557180187980348812014-10-31T02:28:00.001+09:002014-10-31T09:16:25.227+09:00မ်က္ႏွာမ်ားတဲ့ အမွန္တရား<div style="text-align: left;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>EN-US</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>JA</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
<w:UseFELayout/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--></div>
<div style="text-align: left;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Table Normal";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt;
mso-para-margin-top:0in;
mso-para-margin-right:0in;
mso-para-margin-bottom:0in;
mso-para-margin-left:.25in;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-para-margin-top:1.0gd;
mso-para-margin-right:0in;
mso-para-margin-bottom:.5gd;
mso-para-margin-left:.25in;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
text-indent:-.25in;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အရည္တစ္ခုထဲမွာ သို႔မဟုတ္
ဓါတ္ေငြ႔တစ္ခုထဲမွာ ေမ်ာပါေနတဲ့ အမွဳန္ေလးေတြရဲ့ ေရြ႕လ်ားမွဴေတြဟာ အတည္တက်
တြက္ခ်က္လို႔မရပဲ အျမဲကစင္ကလ်ား ေရြ႔ခ်င္သလို ေရြ႔ေနတတ္တယ္။ ဥပမာ။ ေရေမာ္လီက်ဴးရဲ့
အေလးခ်ိန္ထက္ အဆေပါင္း၂၅၀ ၀၀၀ခန္႔ ပိုေလးတဲ့ ပန္း၀တ္မွဳန္ေလးေတြ႔ဟာ
ေရေပၚေပၚေနၾကတာက ထူးဆန္းေနတယ္။ တကယ္ေတာ့ သာမန္မ်က္စိနဲ႔ မျမင္ႏိုင္တဲ့ သူတို႔အခ်င္းခ်င္းတိုက္ခတ္မိတဲ့
အားေတြေၾကာင့္ အရပ္မ်က္ႏွာအမ်ိဳးမ်ိဳးကို လြင့္စင္ေနရင္း ေရေပၚမွာ ေပၚေနတာ။ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ပညာရွင္ေတြေျပာၾကသလိုေတြးၾကည့္ရင္ေတာ့
အဲဒီလို အခ်င္းခ်င္းတိုက္ခတ္မိလို႔ ျဖစ္လာတဲ့ အားေတြေၾကာင့္ လြင့္စင္မွဳ
အကြာအေ၀းေတြကို ပ်မ္းမွ်ရွာရင္ အခ်င္းခ်င္းအေပါင္းအႏႈတ္ ေက်သြားလို႔
သုညျဖစ္တယ္လို႔ သမရိုးက်သီအိုရီေတြအတိုင္း ေကာက္ခ်က္ဆဲြရမွာပါ။ ဒါဆို
တည္ျငိမ္ေနတဲ့ ေရေသေပၚမွာ ပန္း၀တ္မွဳံေတြက ရပ္တန္႔ေနမွာေပါ့။ ဒါေပမယ့္
လက္ေတြ႔မွာေတာ့ အဲလိုမဟုတ္ပဲ ဟိုဟိုဒီဒီ ေရြ႔ေနၾကတယ္။ အေျဖရွာၾကည့္ခဲ့ၾကေတာ့ ဥပမာ... လက္၀ဲဘက္ေရြ႔ခဲ့တဲ့
အားႏွင့္ လက္ယာဘက္ေရြ႔ခဲ့တဲ့အား တဖက္ဖက္မွာ အားသာေနတာက သဘာ၀တရား။ ဘယ္လို သုညျဖစ္မွာလဲ။</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေနာက္တစ္ခုက ဒဂၤါးျပားတစ္ခုကို ေခါင္းပန္းလွန္ၾကတဲ့အခါ
လူတိုင္းသိတဲ့ အမွန္တရားက အဲဒီ ဒဂၤါးျပား ေအာက္ကိုက်တဲ့အခါ ေခါင္းက်ရင္က်၊ မဟုတ္ရင္
ပန္းက်ရမယ္။ ေခါင္းက်ႏိုင္ေခ် သို႔မဟုတ္ ပန္းက်ႏိုင္ေခ် ၅၀:၅၀ ရွိတယ္။
ေခါင္းတစ္၀က္ပန္းတ၀က္က်ဖို႔ဆိုတာ ျဖစ္ကို မျဖစ္ႏိုင္ဘူး….. လို႔ ဆိုတယ္။</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဒါေပမယ့္ အဲဒီသေဘာတရားက
အရာခပ္သိမ္းေတာ့ မမွန္ျပန္ဘူး။ ဥပမာ (Quantum physics) မွာဆိုရင္ ဒဂၤါးျပားရဲ့
ေခါင္းနဲ႔ပန္းကို တျပိဳက္နက္တည္း က်လိမ့္မယ္လို႔ ဇေ၀ဇ၀ါခန္႔မွန္းခ်က္ေတြ
ထားရတတ္တယ္။ ေခါင္းနဲ႔ပန္းဥပမာအတိုင္းဆိုရင္ မိုးေပၚေျမွာက္ျပီး ျပန္က်လာတဲ့ ဒဂါၤးျပားဟာ
ေခါင္းျဖစ္ေနတာ ေတြ႔ေနရဲ့သားေတာင္ ေခါင္းပါလို႔ ဆံုးျဖတ္ဖို႔ မေသခ်ာေသးဘူး။ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အထက္က အယူအဆကို နာမည္ၾကီး သုေတသနျဖစ္တဲ့
Schrodingerရဲ့ စမ္းသပ္ခ်က္က ေထာက္ခံထားတယ္။ သူစမ္းသပ္ခဲ့တာက ေၾကာင္တစ္ေကာင္ကို အလံုပိတ္အခန္းငယ္(Observation
box) တစ္လံုးထဲ အလံုပိတ္တည့္ျပီး ေသတၱာရဲ့ အတြင္းဖက္နံရံတစ္ဘက္မွာ ေရဒီယို သတၱိႂကြပစၥည္းကို
လႊတ္တဲ့ေသတၱာေလးတစ္ခုကို စီစဥ္ထားခဲ့တယ္။ အဲဒီပစၥည္းနဲ႔ တူတစ္ေခ်ာင္းကို
ဆက္သြယ္ထားျပီး၊ တူရဲ့ေအာက္မွာ အဆိပ္ေငြပုလင္းကို ေထာင္ထားတယ္။ ေရဒီယို သတၱိႂကြလႊတ္ခ်ိန္ကို
က်ပမ္းစီစဥ္ထားတယ္။ ေရဒီယို သတၱိႂကြထြက္တာနဲ႔ တိုက္ဆိုင္မိရင္ <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ေရဒီယို သတၱိႂကြက ဆက္ထားတဲ့တူကိုေျဖေလ်ာ့မိျပီး တူကလဲက်၊အဆိပ္ေငြ႔ပုလင္းကို
ခဲြမိျပီး အဆိပ္ေငြ႔ထြက္ျပီး ေၾကာင္ဟာ ေသရပါေတာ့တယ္။ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigzHHzP0V27fXxnIWICq18fINttZrtZx9wd-xsSUcH8dpYh4KJ-jPIXBE6VP9FXuscd2cLgaNsS8TVzo8Md1hoLJKYX1u2_JaHHMBNpG2InuAGCbL1gutIFH7snzRcgF3ZsI-mH1P0ZfG2/s1600/schrodinger's+cat2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigzHHzP0V27fXxnIWICq18fINttZrtZx9wd-xsSUcH8dpYh4KJ-jPIXBE6VP9FXuscd2cLgaNsS8TVzo8Md1hoLJKYX1u2_JaHHMBNpG2InuAGCbL1gutIFH7snzRcgF3ZsI-mH1P0ZfG2/s1600/schrodinger's%2Bcat2.png" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_LuNnzzLPM4C9g4YRzO3Xs_ICsC7dQecb-sKPAooLf2y5uitjxy5qv8vS1UJeAgjdzXzfbsIrsfbK6BE2wYG8dtTUaDZhEAEplFEAOmFYpx9zKvIKS8IXMAvWVQT_10dZJ46i5zgfAgTD/s1600/schrodinger's+cat.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တစ္နာရီအတြင္း ေၾကာင္ဟာ ေသမလား၊
ရွင္မလားဆံုးျဖတ္ဖို႔ အတြက္ Observer boxကေန ေလ့လာၾကတဲ့အခါ လူတစ္ဦးက
ေၾကာင္ေသျပီလို႔ ဆံုးျဖတ္ခ်ိန္မွာ ေနာက္တစ္ဦးက ေၾကာင္ရွင္ေနေသးတယ္လို႔ ဆံုးျဖတ္တဲ့အေျခအေနမ်ိဳးေတြ
ရွိတယ္။ Schrodingerရဲ့ ေၾကာင္ဟာ ရွင္လွ်က္ေသေနေသာ ႏွစ္ဘ၀ကိုပိုင္ဆိုင္ေနေသာ ေၾကာင္ေလးအျဖစ္ ဆံုးျဖတ္ၾကတယ္..။ ပညာရွင္တစ္ခ်ိဳ႕ရဲ့ ဆံုးျဖတ္ခ်က္နဲ႔ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">စမ္းသပ္ခ်က္မွာ </span> ေၾကာင္ဟာ အၾကိမ္ၾကိမ္ေသရတယ္။ တခ်ိဳ႕ေၾကာင့္ အၾကိမ္ၾကိမ္ ရွင္ရျပန္တယ္။ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဒါမွ ေနာက္ထပ္ အဆိုျပဳခ်က္ေတြ ဆက္လုပ္ႏိုင္မွာကိုး။ </span></div>
<br />
ဒီမွာတင္ ေလာကမွာ အစစ္အမွန္က တစ္ခုတည္းလို႔ တခ်ိန္လံုးဆိုခဲ့ၾကတဲ့အဆိုကို အမွန္တရားက တစ္ခုတည္းဆိုတာ မဟုတ္ဘူးလို႔ ျပန္ ေထာက္ၾကတယ္။<br />
<br />
တခ်ိဳ႕ကလည္း ျမဳပ္ကြက္ေတြနဲ႔ သဘာ၀တရားေၾကာင့္ ပါ။ တြက္ခ်က္လို႔မရတဲ့ ထူးျခားဆန္းၾကယ္တဲ့ ဘဘာ၀တရားကမွ အမွန္တရားလို႔ ဆိုၾကျပန္တယ္။<br />
<br />
မ်က္မျမင္ေျခာက္ေယာက္နဲ႔ ဆင္ ပံုျပင္ထဲမွာေတာ့ ဆင္ဆိုတဲ့သတၱ၀ါရဲ့ ပံုစံအမွန္ကို ျမင္ဖူးျခင္းမရွိတဲ့အတြက္ေၾကာင့္ ကိုယ့္အေတြ႔အၾကံဳနဲ႔ ကိုယ္ ဆင္ကိုပံုေဖာ္ေနၾကတဲ့အခါ ရလာဒ္အမ်ိဳးမ်ိဳးနဲ႔ သူတို႔အတြက္ေတာ့ အဲဒါကလည္း အမွန္တရားျဖစ္ေနျပန္တယ္။<br />
<br />
ေနာက္ျပီးရွိေသးတယ္။ မိုးရြာေနရင္းကေန ေနပူတတ္တဲ့ အမွန္တရား..<br />
စံပယ္ေတာ့ စံပယ္ပါပဲ စံပယ္ျဖဴျဖဴေလးကေန ၾကာရွည္ခံေအာင္ ဆိုးေဆးအဆိုးခံရလို႔ စိမ္းေနရတဲ့ ရန္ကုန္ျမိဳ႔ရဲ့ စံပယ္စိမ္းစိမ္း အမွန္တရား..<br />
ရုပ္ရွင္ထဲမွာႏွစ္ကိုယ္ခဲြ သရုပ္ေဆာင္သလိုမ်ိဳး တစ္ကိုယ္က အဆံုးစြန္ရိုးသားတဲ့ ဇာတ္ေကာင္အျဖစ္၊ ေနာက္တစ္ကိုယ္က ဗီလိန္အျဖစ္။ တစ္ေယာက္တည္းသရုပ္ေဆာင္ေနမွန္း သိေပမယ့္ ႏွစ္ေယာက္အျဖစ္ ျမင္မိတာကလည္း ပဲြၾကည့္သူဘက္က အမွန္တရား။<br />
<br />
အမွန္တရားေတြ မ်ားလြန္လြန္းလို႔ တခ်ိဳ႕ကMulti-faced reality မ်က္ႏွာမ်ားနဲ႔ ဒသဂီရိအမွန္တရား လို႔ေတာင္ ဖဲြ႔ဆိုၾကတယ္။<br />
<br />
အမွန္တရားကို ျမတ္ႏိုးတန္ဖိုးထားပါတယ္ဆိုမွ မေသခ်ာမႈေတြ တပံုတပင္နဲ႔။<br />
သူဘာသာေနတဲ့
အမွန္တရားကို ဥပကၡာျပဳေတာ့မယ္ဆိုေတာ့လည္း ကိုယ္သြားေလရာ
ထပ္ၾကပ္မကြာလိုက္ေနျပီး ငါက အမွန္တရားေလ ငါက အမွန္တရားလို႔
လိုက္လိုက္ေအာ္ေနေတာ့ ခက္ရခ်ည္ရဲ့ကြယ္...။<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></div>
<br />
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လသာည </span></div>
လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-40982366890062784242014-02-01T19:44:00.000+09:002014-02-18T19:45:41.934+09:00 စိတ္မဆိုးပါနဲ႔ ေနာ္.<span class="userContent" data-ft="{"tn":"K"}">ဒီေန႔.. ကၽြန္မအတြက္ ရင္မွာ နင့္သြားတဲ့ ျဖစ္ရပ္တစ္ခု ျဖစ္ခဲ့တယ္။<br /> <br />
အိမ္က လာၾကိဳတာကို လမ္းေဘး လက္ဘက္ရည္ဆိုင္ေလးကေန ေစာင့္ေနတုန္း ဆိုင္ထဲကို
လူတစ္စု ထပ္ေရာက္လာခဲ့တယ္။ တျခားစားပဲြကခံုေတြက လူအျပည့္ဆိုေတာ့
ေနရာလြတ္ရွိတဲ့ ကၽြန္မနားကို လာထိုင္လို႔ ရလားလို႔ လာေမးတာမို႔ ထိုင္ပါလို႔
ခြင္ေပးျပီး စားပဲြခံု တဖက္စြန္းကို ကၽြန္မ ေရႊ႔ေပးခဲ့ပါတယ္။<br /> <br /> သူတို႔ထဲမွာ အသက္ခုႏွစ္ဆယ္ပတ္၀န္းက်င္ခန္႔ အဖြားတစ္ေယာက္ပါတယ္. <br /> <br /> အဖြားက ၾကက္သားေပါ<span class="text_exposed_show">က္စီ
၂ လံုး စားခ်င္တယ္လို႔ ေျပာတယ္။ ဒါနဲ႔ အတူပါလာတဲ့ သက္လတ္ပိုင္းအရြယ္
အမ်ိဳးသားက စားပဲြထိုးကို ေပါက္စီနဲ႔ လက္ဘက္ရည္ ေပါ့ဆိမ့္တစ္ခြက္ မွာတယ္။
က်န္တဲ့သူေတြလည္း စားစရာ အသီးသီးမွာၾကတယ္.။<br /> <br /> အဖြားကို ၾကည့္ရတာ မွတ္ညဏ္ ခ်ိဳ႔ယြင္းျပီး၊ နည္းနည္း သူငယ္ျပန္ေနသလိုမ်ိဳးပဲ။ <br /> <br />
လက္ဘက္ရည္ဆိုင္ကို တစ္ခါမွ မေရာက္ဖူးတဲ့ ကေလးတစ္ေယာက္လို အရာရာကိုု
အထူးအဆန္းျဖစ္ေနတဲ့ အမူအရာနဲ႔ စကားေတြ ေျပာေန ေမးေနတာကို ေတြ႔ရပါတယ္။
အတူတူပါလာတဲ့သူက အေမ လို႔ ေခၚေနသံၾကားမိေတာ့ သားအမိျဖစ္မယ္ဆိုတာ
ခန္႔မွန္းသိရွိလိုက္ပါတယ္။<br /> <br /> ဒီလိုနဲ႔ မုန္႔ေတြနဲ႔ လက္ဘက္ရည္
ေရာက္လာတယ္။ ဒီမွာတင္ အဖြားက ေျပာေနတဲ့ စကားကိုရပ္လိုက္ျပီး
မုန္႔အားလံုးကို ယူျပီး ဟိုိၾကည့္ဒီၾကည့္နဲ႔ သူ႔လြယ္အိတ္ထည့္ကို
အလ်င္အျမန္ထည့္ျပီး ဖြက္လိုက္တာကို အံ့အားသင့္စြာ ျမင္လိုက္ရပါတယ္။<br /> <br /> အဖြားရဲ့ အျပဳအမူေၾကာင့္ သားျဖစ္သူက ေဘးနားကကၽြန္မတို႔ကို ရွက္ရံြသလို၊ လွမ္းၾကည့္ရင္း<br /> <br /> " အေမကလည္း ဘာေတြ ေလွ်ာက္လုပ္ေနတာလဲ။ အဲလို မလုပ္ရဘူးေလ။ ျပန္ထုတ္ ျပန္ထုတ္" တဲ့..<br /> <br />
အဖြားက ျပန္မထုတ္ဘဲနဲ႔ သူဘာမွ မလုပ္သလို တျခားအရာေတြ ေလွ်ာက္ၾကည့္ျပီး
မၾကားသလို လုပ္ေနပါတယ္။ ဒီေတာ့ သားက ေခ်ာ့သလိုမ်ိဳးနဲ႔ အေမ ျပန္ထုတ္
ျပန္ထုတ္နဲ႔ တိုးတိုးေလး ထပ္ခါထပ္ခါ ေျပာပါတယ္။ <br /> <br /> ဘယ္လိုေျပာေျပာ အဖြားက မထုတ္တဲ့အဆံုးမွာ သားက စိတ္ဆိုးလာသလိုနဲ႔ အသံ နည္းနည္း က်ယ္က်ယ္ ေငါက္သံပါပါနဲ႔<br /> <br /> "အေမ အိတ္ထဲက မုန္႔ကို ျပန္ထုတ္လိုက္၊ ဒီမွာ စားရေအာင္ ထုတ္လိုက္၊ အခု ထုတ္လိုက္" <br /> <br /> ဒီေတာ့မွ အဖြားက ေၾကာက္ရံြတဲ့အမူအရာေလးနဲ႔ ျပန္ေျပာတာက..။<br /> <br />
" စိတ္မဆိုးပါနဲ႔ ဆိုင္ရွင္ၾကီးရယ္.. ကၽြန္မသားကေလ ၾကက္သားေပါက္စီ
သိပ္ၾကိဳက္လို႔ ဒီေရာက္တုန္း သားစားဖို႔ ယူသြားခ်င္လို႔ပါ.. စိတ္မဆိုးပါနဲ႔
ေနာ္.. ေနာ္. " တဲ့.. <br /> <br /> အဖြားစကားအဆံုး သားဆိုသူက မ်က္ရည္ေတြ ၀ဲသြားတာကို အေသအခ်ာ ျမင္လိုက္ရသလို..<br /> <br /> ကၽြန္မလည္း... ရင္ဘတ္တစ္ခုလံုးဆို႔နင့္ျပီး အသက္ရွဴ ရပ္သြားသလိုပဲ။</span></span><span class="text_exposed_show"><span class="userContentSecondary fcg"> — <img alt="" class="_agk img" height="16" src="https://fbstatic-a.akamaihd.net/rsrc.php/v2/yf/r/0qJBoQWQg_C.png" width="16" /></span></span>လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-58172599451021993192014-01-26T15:50:00.000+09:002014-01-26T20:26:22.331+09:00တစ္ရက္ပဲျဖစ္ျဖစ္၊ တစ္လပဲျဖစ္ျဖစ္<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကိုယ္၀န္
၅ လမွာ နာက်င္လြန္းတဲ့ ေက်ာရိုးစစ္ေၾကာင့္ လမ္းေလွ်ာက္ရင္းက လဲက်ခဲ့တယ္။ ေဆးရံုသြားျပတဲ့အခါ
အရိုးကင္ဆာလို႔ ထင္ရတဲ့ ေရာဂါတစ္ခုကို သံသယ ျဖစ္စရာ ေတြ႔ခဲ့ရတယ္.. ။ ျဖစ္ႏိုင္သ၍ ျမန္ျမန္
ကုသမွသာ ေရာဂါေပ်ာက္ကင္းမွာျဖစ္လို႔ ျဖစ္ႏိုင္သ၍
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>အျမန္ဆံုး.... </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;"> ေရာဂါစတင္ကုဖို႔ ဆရာ၀န္ကတိုက္တြန္းခဲ့တယ္။ ။</span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: .25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">ဒီေတာ့ ကိုယ္၀န္ေဆာင္က
အေရးတၾကီး ျပန္ေမးလိုက္တယ္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: .25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">"ဒါဆို
ဗိုက္ထဲက ကိုယ္၀န္ကေရာ…"</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: .25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">"ေဆးစကုျပီဆိုတာနဲ႔
ကင္ဆာေဆးေတြေၾကာင့္ ျဖစ္လာမယ့္ အက်ိဳးဆက္အရ ကုိယ္၀န္ကိုေတာ့ လက္ေလွ်ာ့လိုက္ပါ။"</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: .25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">ကုိုယ္၀န္ေဆာင္မိခင္က... </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0in 6pt; text-indent: 0.25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">"ကၽြန္မ ဒီကေလးကို ေမြးမွျဖစ္မယ္။ ကၽြန္မ မစြန္႔လႊတ္ႏိုင္ဘူး။
ေရာဂါကေတာ့ ကေလးေမြးျပီး မွ ကုပါရေစ။ ကိုယ္၀န္ကိုသာ ဂရုစိုက္ေပးပါ။"</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: 0in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">ဒီလိုနဲ႔
သမီးကို ပုိခ်စ္ခဲ့တယ္..။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: .25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေအာင္ျမင္စြာ
သမီးကို မီးဖြားခဲ့တယ္။ သမီးကို ေဘးမသီရန္မခ ေမြးႏိုင္လို႔ ၀မ္းသာျပီး၊ ေက်ာရိုးဆစ္က
နာက်င္မႈကိုေတာင္ မိခင္ျဖစ္သူ ေမ့သြားတယ္..။ သမီးဟာ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;"> မိခင္ျဖစ္သူ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">အတြက္ေတာ့ မေသခင္ေပးတဲ့ ဘုရားရဲ့ဆု
ပါပဲ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: .25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေရာဂါေၾကာင့္
သမီးကို မခ်ီ ပိုးႏိုင္ေပမယ့္ သမီးမ်က္ႏွာေလး ျမင္ရတာနဲ႔ကို</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;"> မိခင္ျဖစ္သူ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;"> ေက်းဇူးတင္ေနပါျပီ။
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: .25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အလ်င္အျမန္ကုရမယ့္
ေရာဂါက ခ်က္ခ်င္း မကုသႏိုင္ခဲ့တဲ့အတြက္ ေက်ာရိုးတစ္ေလ်ာက္မွာ ကင္ဆာက်ိတ္ေတြ အခိုင္အမာ
အျမစ္တြယ္ေနခဲ့ျပီ။ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;"> မိခင္ျဖစ္သူ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;"> လူ႔ေလာကကို ခဲြခြာဖို႔ အခ်ိန္ေတြ နီးကပ္လာျပီ.။ သမီးေလးအတြက္
တစ္ခုခု လုပ္ခဲ့မွ ရေတာ့မယ္ လို႔ သူ ဆံုးျဖတ္ခဲ့တယ္။</span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">.............................................................................................. </span></div>
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">"</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">သမီး</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">Yurichika အတြက္ မွာတမ္း" </span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;"><br /></span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သမီး..
</span><br />
သမီး ရယ္သံေလးေတြက
ေမေမ့အတြက္ ဘုရားေပးတဲ့လက္ေဆာင္ပါ..။ ေမေမ့ကို ေပ်ာ္ရႊင္ေစတဲ့ လက္ေဆာင္ပါ။ ဒါေပမယ့္
အဲဒီလက္ေဆာင္ကို ဘယ္အခ်ိန္ထိ ေမေမပိုင္ဆိုင္ႏိုင္မလဲဆိုတာကို မသိေတာ့တဲ့အေျခအေနတစ္ခု
ရွိေနတယ္။ ဒါေၾကာင့္ သမီးေလးကို မွာခ်င္ ေျပာခ်င္တာေတြကို စာေတြ ေရးထားခဲ့တယ္..။<br />
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">သမီး လူဆိုေတာ့လည္း
တခ်ိန္ခ်ိန္ေတာ့ ေသခ်ာေပါက္ စိတ္ညစ္စရာေတြ ေတြ႔လာဦးမွာ။ ေမေမ အနားမွာ ေနေပးခ်င္လိုက္တာ။
မေနေပးႏိုင္ေပမယ့္လည္း ေမေမက နည္းလမ္းေပးမယ္။ ေလာကမွာ ေသတာေလာက္ စိတ္ညစ္စရာ ေကာင္းတာ
ရွိဦးမွာလား။ လုပ္ခ်င္တာ ဘာမွ လုပ္လို႔မရေတာ့ဘူး။ ဒီေတာ့ ရွင္သန္ေနတဲ့ လူေတြအတြက္
က်န္တဲ့ စိတ္ညစ္စရာဆိုတာ အေသးအမႊား ဟာသေလာက္ပဲေလ။ ဟုတ္တယ္မို႔လား။ စိတ္ညစ္ရင္ အားရပါးရ
ရယ္သာပစ္လိုက္။</span> <br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: 0in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">သမီးမွာ
သူငယ္ခ်င္းေကာင္းေတြလည္း အမ်ားၾကီး ရွိေစခ်င္တယ္။ သူငယ္ခ်င္းေကာင္းရဖို႔ သမီးကိုယ္တိုင္က
သူမ်ားေတြအတြက္ သူငယ္ခ်င္းေကာင္းျဖစ္ေအာင္ ျပဳမူရမယ္။ လူဆိုတာက ေမြးလာေတာ့လည္း တစ္ေယာက္တည္း၊
ေသသြားလည္း တစ္ေယာက္တည္း.. ။ အထီးက်န္စရာ မဟုတ္လား။ ဒီေတာ့ ရွင္သန္ေနတုန္း ဘ၀ေလးမွာ
ပတ္၀န္က်င္က လူမ်ားစြာနဲ႔ ေျပလည္ေအာင္ ဆက္ဆံျပီး မိတ္ေဆြေကာင္း မ်ားမ်ားရေအာင္ မိတ္ဖဲြ႔ေနထိုင္တာက
သဘာ၀အက်ဆံုး မဟုတ္လား။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: 0in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">ေနာက္ျပီးေတာ့
စိတ္ထားေကာင္းေကာင္းထားတတ္ရမယ္။ အေကာင္းျမင္စိတ္ေတြ ေတြးတဲ့အက်င့္ ေမြးျမဴရမယ္။ အေရးၾကီးဆံုး
အခ်က္က ေဟာဒီေလာကၾကီးမွာ သမီးက ကိုယ္ပြားမရွိတဲ့ ပန္းပြင့္တပြင့္ဆိုတာ မေမ့ဖို႔ပဲ။
သမီးဟာ သမီးပဲမို႔ ဘယ္သူငယ္ခ်င္းနဲ႔မွကိုယ့္နဲ႔ မႏိႈင္းယွဥ္မိေစနဲ႔။.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: 0in;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0in 6pt; text-indent: 0in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဘုရားက မိန္းခေလးေတြကို လွလွပပ ေနခြင့္ေပးထားတယ္။ ေန႔စဥ္ ေက်ာ့ေက်ာ့ေမာ့ေမာ့ေလး ေနထိုင္ဖို႔ဆိုရင္
လုပ္စရာေတြ အမ်ားၾကီးဆိုေတာ့ သမီးပ်င္းခ်ိန္ေတာင္ မရပါဘူး။ ။</span><br />
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေမေမ့ မ်က္စိထဲေတာ့ သမီးက ဘုရင္သမီးေတာ္ေလးလိုမ်ိဳး၊ အားလံုး ေငးေနတဲ့ မင္းသမီးေလးတစ္ပါးေပါ့၊ ေမေမကိုယ္တိုင္ အလွျပင္ဆိုင္ေတြ
လိုက္ပို႔၊ ေရွာ့ပင္းေတြ လုိက္ပို႔ လုပ္ေပးခ်င္လိုက္တာ…။ ေန႔တိုင္း ဒီဇိုင္း တမ်ိဳးစီ
မထပ္ေအာင္ ေပးဆင္ျပီး ေမေမက သမီးရဲ့ ဒီဇိုင္နာ လုပ္ခ်င္တာ။ ေဖေဖ့ကိုလည္း ေမေမေျပာခဲ့တယ္္။
သမီးမိန္းခေလး ေမြးထားတာဆိုေတာ့ ပိုက္ဆံေတာ့ ပိုရွာျပီး ပိုဆင္ပါလို႔..။ လိုအပ္ရင္
ေမေမ့ လက္၀တ္ရတနာ အားလံုး ယူ၀တ္ေနာ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: 0in;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: 0in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">သမီးရယ္.. သမီးကို
ေနာက္ထပ္မွာစရာေတြ အမ်ားၾကီး ရွိေသးတယ္။ သမီးကို စိတ္မခ်ဘူး။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: 0in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">ဘုရားသခင္
ကၽြန္မကို အသက္ တစ္ရက္ပဲျဖစ္ျဖစ္၊ တစ္လပဲျဖစ္ျဖစ္ ဆက္ရွင္ခြင့္ေပးပါဦး…။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0in 6pt 0.25in; text-align: right;">
Yurichika 2012<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0in 6pt 0.25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">......................................................................... </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: 0in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt; text-indent: .25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">အဲဒီ ႏိုင္ငံမွာ
တစ္ႏွစ္ကို လူေပါင္း သံုးေသာင္းခဲြေလာက္က စိတ္ဖိအားေတြ မ်ားလြန္းလို႔ ကိုယ့္ကိုယ့္ကိုယ္
သတ္ေသေနတဲ့အခ်ိန္မွာ မိန္းမတစ္ေယာက္ကေတာ့ သူ႔အသက္ကို တစ္ရက္ပဲျဖစ္ျဖစ္၊
တစ္လပဲျဖစ္ျဖစ္ သမီးအတြက္ ဆက္ရွင္ခြင့္ ရပါေစ..လို႔ တဖြဖြ ေရရြတ္ရင္း သမီးအတြက္ အသက္ေပးသြားခဲ့တယ္။ သူေရးခဲ့တဲ့ "</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">သမီး</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "MS Gothic"; mso-fareast-theme-font: major-fareast;">Yurichika အတြက္ မွာတမ္း" စာအုပ္ေလးကေတာ့ ေရာင္းမေလာက္နွိုင္ပဲ အၾကိမ္ၾကိမ္ ထုတ္ေ၀လို႔ ဂ်ပန္ျပည္သူေတြရဲ့ အသည္းႏွလံုးကို ကိုင္လႈပ္သြားခဲ့ေလရဲ့...။</span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0in 6pt; text-indent: 0.25in;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 12pt 0in 6pt 0.25in;">
<br /></div>
လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-34878530327997947842014-01-12T11:55:00.002+09:002014-01-12T11:55:52.500+09:00မတူကဲြျပား ျခားနားခ်က္မ်ားကၽြန္မ့သူငယ္ခ်င္းေတြက လသာညရယ္.. ဒါေတြထပ္ေနျပီေလလို႔ ေျပာလည္း ခံရမွာပါ
း)) ဒါေပမယ့္ ကၽြန္မအတြက္ေတာ့ ေလ့လာလို႔ကို မကုန္ေသးဘူးရယ္။ ဟုတ္တယ္ေလ..
သဘာ၀လူ႔ေလာကၾကီးထဲမွာ ၂မ်ိဳးထဲသာ ရွိတဲ့ အမ်ိဳးသားနဲ႔ အမ်ိဳးသမီးေတြရဲ့
ကြာျခားခ်က္ေတြကို ေရွးယခင္ကစျပီး ယခုအထိ အမ်ားၾကီး စိတ္၀င္တစား ေလ့လာၾက ၊
သုေတသနလုပ္ၾကဆိုေတာ့ လသာညလည္း ေလ့လာလို႔ မဆံုးနိုင္ေပါ့။<br />
<br />
ခႏၶာကိုယ္
ကြာျခားတာေတာ့ လူတိုင္း သိျပီးသား.ပါ.။ ဒါေပမယ့္
အဲဒီလိုကြာျခားခ်က္ေတြေၾကာင့္ စိတ္ပိုင္းဆိုင္ရာ စြမ္းရည္ပိုင္းဆိုင္ရာ
ကြဲျပားရတာေတြကို ေရွးက လူေတြ သိပ္မသိခဲ့ဘူး။ အမ်ိဳးသား အမ်ိဳးသမီး
တန္းတူအခြင့္အေရးရလိုမႈ ဆိုတာေတြ ရွိသလို၊ အမ်ိဳးသားမ်ားက အားၾကီးသူမို႔
အားႏဲြ႔သူ အမ်ိဳးသမီးမ်ားကို ငဲ့ညွာပါလို႔ ေတာင္းဆိုမႈေတြလည္း ရွိတယ္။<br />
<br />
ဒီအတြက္
အခြင့္အေရးတူသင့္တဲ့ေနရာမွာ တူေပးပါဆိုေတာ့ မတူတဲ့အခ်က္ေတြ ေထာက္ျပလို႔
ျပႆနာေတြျဖစ္ရတယ္။ ဒီလိုနဲ႔ ငဲ့ညွာေပးဖို႔ ေတာင္းဆိုေတာ့လည္း တဖက္သတ္
အနိုင္က်င့္ဖိႏွိပ္မႈေတြ ျဖစ္ရျပန္တယ္။ ဒီမတူကဲြျပားမႈေတြ အေၾကာင္းနဲ႔
ပတ္သက္ျပီး ပညာရွင္ေတြကလည္း ၾကိဳးစားေလ့လာ သုေတသနျပဳခဲ့ၾကတယ္။ (အခုလည္း
ေလ့လာေနဆဲပါပဲ..။) အဲ့ဒီအထဲမွာ စိတ္ပညာရွင္ေတြလည္း ပါပါတယ္။<br />
<br />
စိတ္ပညာရွင္ေတြ
ေလ့လာတာကေတာ့ အမ်ိဳးသားနဲ႔ အမ်ိဳးသမီး ခႏၶာကိုယ္ဖဲြ႔စည္းပံုေတြ
မတူတာေၾကာင့္ စြမ္းရည္ေတြ မတူကဲြျပားရပံုေတြအျပင္ စိတ္ပိုင္းဆိုင္ရာေတြ
ကဲြျပားရပံုေတြကို အဓိကထား ေလ့လာၾကပါတယ္။ ဒါေတြကို နားလည္ထားျခင္းအားျဖင့္
ကိုယ္နဲ႔ (လိင္)အမ်ိဳးအစား မတူတဲ့ ကိုယ့္ရဲ့ မိတ္ေဆြသူငယ္ခ်င္းေတြ၊
ကိုယ့္ရည္းစား၊ ကိုယ့္အိမ္ေထာင္ဖက္ စသည္တို႔ကို နားလည္ေပးနိုင္လာမယ္လို႔
ယံုၾကည္မိတယ္။<br />
<br />
အခုလည္း ပညာရွင္ Amber Hensleyက
စုစည္းတင္ျပထားတဲ့ မိန္းမနဲ႔ ေယာက္်ားရဲ့ မတူတဲ့
ဦးေႏွာက္စြမ္းရည္ေတြအေၾကာင္း ေယဘုယ်အခ်က္ၾကီး ၁၀ခ်က္က
ေတာ္ေတာ္စိတ္၀င္စားစရာ ေကာင္းတာမို႔ မွ်ေ၀ေပးလိုက္ပါတယ္။<br />
<br />
မွတ္စုကို ျပန္မွ်တာမို႔ စာသားနည္းနည္းဆန္ရင္ ခြင့္လႊတ္ပါေနာ္.. ။<br />
<br />
<span style="color: #3333ff;">၁။ နာက်င္မႈ</span><br />
<br />
နာက်င္ခံစားမႈနဲ႔
ပတ္သက္ျပီးလည္း အမ်ိဳးသမီးနဲ႔ အမ်ိဳးသားကဲြျပားပါတယ္။ ေလ့လာခ်က္ေတြအရ
နာက်င္မႈခံစားခ်က္ေတြ ေလ်ာ့နည္းေစဖို႔အတြက္ အမ်ိဳးသမီးမ်ားဟာ
အမ်ိဳးသားမ်ားထက္ ေမာ္ဖင္းဓါတ္ (morphine) ပိုလိုအပ္တယ္လို႔ ေတြ႔ရပါတယ္။
နာက်င္ေနစဥ္ ျဖစ္တည္တဲ့ ဦးေႏွာက္ရဲ့လႈပ္ရွားမႈအပိုင္းကို amygdalaလို႔
ေခၚပါတယ္။<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3DOLO92uHstoR3yHRQbgtXsWRKNsDr0eC_odFSj7191RIL8q_-JXf92kSMm_QKEKR6q-Ebr5-ge75K4LvKLPlV_BjNMyTNzJBO8rAbpQp6Thg4YTHnZC1nQG1r414r1zEXp6xMQx_N6kU/s1600/bb_May2007_large.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3DOLO92uHstoR3yHRQbgtXsWRKNsDr0eC_odFSj7191RIL8q_-JXf92kSMm_QKEKR6q-Ebr5-ge75K4LvKLPlV_BjNMyTNzJBO8rAbpQp6Thg4YTHnZC1nQG1r414r1zEXp6xMQx_N6kU/s400/bb_May2007_large.jpg" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5479521000638555202" style="cursor: pointer; display: block; height: 304px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 329px;" /></a><br />
ပံုမွာ
ေတြ႔တဲ့အတိုင္း အမ်ိဳးသားမ်ားထက္ အမ်ိဳးသမီးမ်ားက amygdala
အပိုင္းပိုမ်ားတာကို ေတြ႔နိုင္ပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ အမ်ိဳးသမီးမ်ားက
နာက်င္မႈကို ပိုခံစားရၾကတာ ျဖစ္ပါတယ္။ (ပံုကို <a href="http://www.sfn.org/index.aspx?pagename=brainBriefings_Gender_and_Pain">ဒီေနရာက</a> ယူပါတယ္)<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #3333ff;">၂။ ဦးေႏွာက္ျခမ္းအလုပ္လုပ္ပံု ကဲြျပားျခင္း</span></div>
<br />
<br />
အမ်ိဳးသမီးမ်ားက
ဦးေႏွာက္ရဲ့ လက္၀ဲဘက္ျခမ္းေရာ၊ လက္ယာဘက္ျခမ္းေရာ အလုပ္လုပ္ေပမယ့္
အမ်ိဳးသားမ်ားဟာ လက္၀ဲဘက္ ဦးေႏွာက္ျခမ္းက ပိုအလုပ္လုပ္သူမ်ားျဖစ္ပါတယ္။
ဒါေၾကာင့္ ျပႆနာ ေျဖရွင္းပံု မတူတာျဖစ္ပါတယ္။ (ဒါကေတာ့ အရင္က (<a href="http://www.latharnya.com/2009/05/blog-post_611.html">ဒီေနရာမွာ </a>အက်ယ္)ေရးျပီးသားမို႔ ထပ္မေရးေတာ့ဘူးရယ္)<br />
<br />
<span style="color: #3333ff;">၃။ ဦးေႏွာက္ရဲ့ အရြယ္အစား.</span><br />
<br />
<span style="color: #3333ff;"><span style="color: black;">အမ်ိဳးသားဦးေႏွာက္က
အမ်ိဳးသမီးဦးေႏွာက္ထက္ ၁၁-၁၂% ပိုၾကီးပါတယ္။ ဦးေႏွာက္အတြင္း ဆဲလ္ကလည္း
၄%ပိုမ်ားျပီး ဦးေႏွာက္တစ္သွ်ဴး ၁၀၀ ဂရမ္ခန္႔ ပိုမ်ားပါတယ္။</span> </span>အရြယ္အစားၾကီးျခင္းဟာ
ဥာဏ္ရည္ကိုေတာ့ ထူးျပီး အက်ိဳးမသက္ေရာက္ေစပါဘူးတဲ့.. (အဟိ
စကားနိုင္လုလိုသူမ်ား း)) ။ အမ်ိဳးသားေတြဟာ ၾကြက္သားပမာဏပိုမ်ားရျခင္း၊
ခႏၶာကိုယ္ပို ၾကီးထြားျခင္းေၾကာင့္ neuronေတြကို ပိုထိန္းခ်ဴပ္ဖို႔
လိုအပ္ျခင္းေၾကာင့္သာ ဦးေႏွာက္အရြယ္အစားပို ၾကီးရျခင္းျဖစ္တယ္လို႔
ဆိုပါတယ္။ ဒီေနရာမွာ <a href="http://www.doctorhugo.org/brain4.html">အေသးစိတ္</a>ဖတ္လို႔ ရပါတယ္။<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #3333ff;">၄။ သခ်ာၤစြမ္းရည္ ႏွင့္ ဘာသာစကား</span></div>
<br />
<br />
ဦးေႏွာက္ရဲ့
(inferior-parietal lobule (IPL))ဟာ အမ်ိဳးသားမ်ားက အမ်ိဳးသမီးမ်ားထက္
၁၀ရာခုိင္ႏႈန္းေက်ာ္ေက်ာ္ ၾကီးပါတယ္။ အတိအက်ေျပာရရင္ လက္၀ဲဘက္ျခမ္းပဲ
ျဖစ္ပါတယ္။ အဲဒီအျခမ္းဟာ သခ်ာၤစြမ္းရည္ကို ထိန္းခ်ဳပ္တဲ့အပိုင္းျဖစ္ပါတယ္။
စိတ္၀င္စားစရာ တစ္ခုကို ေျပာျပရရင္ ပညာရွင္ၾကီး အိုင္စတိုင္းရဲ့ IPLဟာ
ပံုမွန္ထက္ အမ်ားၾကီးၾကီးမားတယ္လို႔ ဆိုၾကပါတယ္။ အမ်ိဳးသမီးမ်ားကေတာ့
အမ်ိဳးသားမ်ားထက္ လက္ယာဘက္ျခမ္းပိုပါတဲ့အတြက္အေသးစိတ္
အာရံုခံစားခ်က္မ်ားကို ပိုသိေစပါတယ္။ ဥပမာ.. ညလည္ေခါင္ ကေလးငိုသံ သဲ့သဲ့ကအစ
ၾကားနိုင္တာမ်ိဳးျဖစ္ပါတယ္။<br />
<br />
ဘာသာစကားနဲ႔
ပတ္သက္ရင္ လုပ္ေဆာင္နိုင္စြမ္းဟာ အမ်ိဳးသမီးမ်ားမွာ အားသာပါတယ္။
စကားပရိယာယ္ ၾကြယ္၀ပါတယ္။ ဘာျဖစ္လို႔လည္းဆိုေတာ့ အမ်ိဳးသားမ်ားမွ
လက္၀ဲဦးေႏွာက္တျခမ္းပဲ အလုပ္လုပ္ေနတဲ့ အတြက္ ဘာသာစကားေျပာနိုင္တဲ့
အပိုင္းအားနည္းေနျပီး အမ်ိဳးသမီးမ်ားကေတာ့ လက္၀ဲေရာ လက္ယာေရာ
ႏွစ္ျခမ္းရွိတဲ့အတြက္ စကားပရိယာယ္ၾကြယ္၀ေနေစတာ ျဖစ္ပါတယ္။
အေသးစိတ္သိခ်င္ရင္ <a href="http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9041858">ဒီေနရာ</a>ကို ညႊန္းပါတယ္။<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #3333ff;">၅။ အမ်ားနဲ႔ ေပါင္းသင္းဆက္ဆံေရး</span></div>
<br />
<br />
သာမန္အားျဖင့္
အမ်ိဳးသမီးမ်ားဟာ အမ်ိဳးသားမ်ားထက္ ေပါင္းသင္းဆက္ဆံေရးေကာင္းပါတယ္။
အုပ္စုနဲ႔ ပတ္သက္တဲ့ ျပႆနာတစ္ခုကို စကားပရိယာယ္နဲ႔ ေျဖရွင္းတတ္တယ္။
စကားလံုးမဲ့ အမူအရာေတြ၊ စကားသံအနိမ့္အျမင့္ေတြ၊ မ်က္ရိပ္မ်က္ကဲျဖင့္
ခံစားနားလည္မႈ၊ စာနာ နားလည္ေပးမႈေတြ စသည္တို႔ကို လုပ္နုိင္တယ္။<br />
<br />
ဒီအခ်ိန္မွာ
အမ်ိဳးသားမ်ားကေတာ့ ေပၚလာတဲ့ ျပႆနာပဲျဖစ္ျဖစ္ ထိပ္တိုက္ရင္ဆိုင္ဖို႔ပဲ
ေတြးခ်င္တယ္။ ဓါးခ်င္းသာ ယွဥ္ပစ္လုိက္ခ်င္တယ္၊ စကားအက်ယ္ခ်ဲ
သိပ္မေျပာခ်င္ဘူး။ စိတ္ကူးရရင္ ခ်က္ခ်င္း လက္ေတြ႔အေကာင္အထည္
ေဖာ္လိုက္ခ်င္တယ္။ စကားလည္း ပံုမွန္အားျဖင့္နည္းတယ္။ အုပ္စုနဲ႔
အျမဲတရုန္းရုန္း ေနလိုစိတ္ သိပ္မရွိဘူး..။ ဒါေၾကာင့္ ေယာက္်ားအခ်င္းခ်င္း
မိန္းမအခ်င္းခ်င္း ခင္မင္မိတ္ဖဲြ႔ပံုက ဘယ္လိုမွ မတူနိုင္ဘူး။<br />
<span style="color: #3333ff;"><br /></span><span style="color: #3333ff;">၆။ စိတ္တင္းအား (stress)ကို တုန္႔ျပန္ပံု</span><br />
<br />
စိတ္ဖိအား၊
တင္းအားေတြမ်ားလာရင္ အမ်ိဳးသားမ်ားက အေျခအေနတစ္ခုကို "fight or flight"
နဲ႔ တုန္႔ျပန္ပါတယ္။ အမ်ိဳးသမီးမ်ားကေတာ့ ၎အေျခအေနကို ခ်ဥ္းကပ္ျပီး
ၾကင္နာစြာ ေျဖရွင္းဖို႔၊ ရင္းႏွီးစြာ ဆက္ဆံေပးဖို႔ ၾကိဳးစားတယ္လို႔
ဆိုပါတယ္။ စိတ္ပညာရွင္ Shelley E. Taylorက အဲဒါကို tend and befriend"လို႔
ေခၚပါတယ္။ မိမိကိုယ္တိုင္နဲ႔ မိမိသားသမီးမ်ားကို ၾကင္နာစြာဆက္ဆံေပးျခင္း၊
မိမိ၏ အေပါင္းအသင္းမ်ားကို ရင္းႏွီးစြာ ဆက္ဆံလိုက္ျခင္းစသည္တို႔ျဖင့္ မိမိ
စိတ္ဖိအားတင္းက်ပ္မႈကို ေျဖရွင္းၾကတယ္လို႔ ဆိုပါတယ္။<br />
<br />
<span style="color: #3333ff;">၇။ oxytocin ဟိုမုန္း ထုတ္လႊင္မႈ အနည္းအမ်ား ကဲြျပားမႈ</span><br />
<br />
ဒီလို
အမ်ိဳးသားနဲ႔ အမ်ိဳးသမီးကဲြျပားတဲ့ ျပဳမႈပံုဟာ ဟိုမုန္းေပၚမွာလည္း
အေျခခံပါတယ္။ လူတိုင္းလူတိုင္းမွာ stress ရွိခ်ိန္မွာ oxytocinဆိုတဲ့
ဟိုမုန္းကို ထုတ္လႊင့္ပါတယ္။ အမ်ိဳးသမီးမ်ားမွာ ေတြ႔ရတဲ့ <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Estrogen">estrogen </a>ဟိုမုန္းဟာ
oxytocinကို ပိုမ်ားေစျပီး သူ႔ရလာဒ္က စိတ္ကို တည္ျငိမ္ေစတယ္။ မိခင္စိတ္ကို
ပိုျဖစ္ေစတယ္လို႔ ဆိုပါတယ္။ အမ်ိဳးသားမ်ားမွာ ေတြ႔ရတဲ့ testosterone ကေတာ့
stress မ်ားခ်ိန္မွာ အမ်ားဆံုးထုတ္လႊင့္တတ္ျပီး oxytocin ဟိုမုန္းအားကို
ေလ်ာ့က်ေစပါတယ္။ တည္ျငိမ္ျခင္း ကို အားမေပးနိုင္ေတာ့ပါ။ ဒါေၾကာင့္လည္း
အမ်ိဳးသားမ်ား စိတ္ဖိအားခံရလြန္းရင္ ျမန္ျမန္ဆန္ဆန္ ေပါက္ကြဲလြယ္တတ္တာပဲ
ျဖစ္ပါတယ္။ (အေသးစိတ္သိလိုလွ်င္ <a href="http://www.lindawis.com/articles/01.php">ဒီေနရာမွာ</a> သြားေရာက္ေလ့လာနိုင္ပါတယ္။)<br />
<br />
<span style="color: #3333ff;">၈။ ဦးေႏွာက္ၾကီးရဲ့ အတြင္းပိုင္း ကဲြျပားမႈေၾကာင့္ စိတ္လႈပ္ရွားမႈကဲြျပားျခင္း</span><br />
<br />
ဦးေႏွာက္ၾကီးရဲ့ အတြင္းပိုင္းမွာ limbic systemဆိုတာ ပံုမွာ ျမင္ရတာကို ေခၚတာပါ။<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8KFTWtMOvgzluPyp8zoVOQf-qXOHnNkc7VQfQsFIsvtuRk7muzAhneN3JNPay2-uxeaTY3tKbOHVjzvp_94PsAMQSLRnj1jN1Z8aUNaa_B5YcWQSYARtvgHaooGwstU6j9XAZSc2GhM0y/s1600/250px-Human_brain_inferior-medial_view_description.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8KFTWtMOvgzluPyp8zoVOQf-qXOHnNkc7VQfQsFIsvtuRk7muzAhneN3JNPay2-uxeaTY3tKbOHVjzvp_94PsAMQSLRnj1jN1Z8aUNaa_B5YcWQSYARtvgHaooGwstU6j9XAZSc2GhM0y/s400/250px-Human_brain_inferior-medial_view_description.JPG" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5479515910782103218" style="cursor: pointer; display: block; height: 175px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 250px;" /></a><br />
ေယဘုယ်အားျဖင့္
အမ်ိဳးသမီးမ်ားမွာ limbic system ပိုနက္ရိႈင္းပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္
စိတ္လႈပ္ရွားလြယ္သလို၊ ခံစားရတာကိုလည္း ေဖာ္ျပနိုင္စြမ္းပိုရွိတယ္။
ဒီစြမ္းရည္ေၾကာင့္လည္း ကေလးငယ္အတြက္ ျပဳစုေစာင့္ေရွာက္ရာမွာ ကေလးရဲ့
ခံစားခ်က္ကို လက္ခံနားလည္ေပးနိုင္စြမ္း ပိုရွိတာျဖစ္ပါတယ္။ ၾကီးမားျပီး
နက္ရိႈင္းတဲ့ limbic systemေၾကာင့္ ကေလးကိုယ္၀န္ရွိေနစဥ္၊
ကေလးကိုယ္၀န္ေမြးဖြားျပီးခ်ိန္ (ေနာက္ျပီး လစဥ္ ရာသီလာခ်ိန္)ေတြမွာ
depression ၀င္ေစတာလည္း ျဖစ္ပါတယ္။<br />
<br />
<span style="color: #3333ff;">၉။ အျမင္ျဖင့္ဆံုးျဖတ္နိုင္ေသာစြမ္းရည္ (spatial ability)</span><br />
<br />
အမ်ိဳးသားမ်ားဟာ
အမ်ိဳးသမီးမ်ားထက္ အထက္ပါစြမ္းရည္ေကာင္းပါတယ္။ spatial IQ လို႔လည္း
ေခၚတယ္။ အျမင္ျဖင့္ ဆံုးျဖတ္နိုင္ေသာစြမ္းရည္ဆိုတာ မိမိျမင္ရေသာ ပံုမ်ား
အရာ၀တၱဳမ်ားကို ေထာင့္အမ်ိဳးမ်ိဳးမွ အျမင္အမ်ိဳးမ်ိဳးကို (အေတြးျဖင့္)
လွည့္၍ ျမင္နိုင္စြမ္း၊ ပိုေသခ်ာေအာင္ ျဖည့္စြက္ေျပာရရင္ 3 D ၊2D စတဲ့
အျမင္ေတြနဲ႔ ေထာင့္စံု ျမင္နိုင္စြမ္းကို ဆိုပါတယ္။
ဒီစြမ္းရည္ျမင့္သူမ်ားဟာ လမ္းေျမပံုေတြကို အလြယ္မွတ္မိတယ္။ (အရင္က
ေျမပံုမၾကည့္တတ္ေသာ မိန္းမဆိုျပီး (<a href="http://www.latharnya.com/2010/02/blog-post_17.html">ဒီေနရာမွာ</a>)
ပိုစ္ေရးခဲ့ဖူးေသးတယ္)။ ေလ့လာခ်က္မ်ားအရ ဒီစြမ္းရည္ဟာ ကေလး ၅ လကစျပီး
ျမင္သာလာတယ္လို႔ ဆိုျပီး ပတ္၀န္းက်င္ရဲ့ လႊမ္းမိုးမႈအမ်ားၾကီး ရွိတယ္လို႔
ဆိုပါတယ္.. (စကားမစပ္.. လသာညရဲ့ Thesis က ဒီစြမ္းရည္နဲ႔ ပတ္သက္ေနတယ္။
ဒါေၾကာင့္ တိုက္ဆိုင္တဲ့အခါ သူငယ္ခ်င္းေတြကို ဒီစြမ္း၇ည္နဲ႔ ပတ္သက္တဲ့ IQ
ေမးခြန္းလႊာေလးေတြ ေမးခ်င္ေသးတယ္၊ ေျဖၾကည့္မလားဟင္ း))<br />
<br />
<span style="color: #3333ff;">၁၀။ စိတ္ကစင့္ကလ်ားျဖစ္မႈအလားအလာ</span> <span style="color: #3333ff;">ကဲြျပားျခင္း</span><br />
<br />
ဦးေႏွာက္လုပ္ငန္းစဥ္ေတြ၊
ဖဲြ႔စည္းပံုေတြ မတူတာေၾကာင့္ စိတ္ဓါတ္က်ျခင္း၊
စိတ္ပူပန္မႈမ်ားျခင္းတို႔ေၾကာင့္ ျဖစ္တတ္တဲ့ စိတ္ကစင့္ကလ်ားျဖစ္မႈ
အေျခအေနလည္း မတူပါဘူး..။ စိတ္ကစင့္ကလ်ားျဖစ္တဲ့အခါ အမ်ိဳးသားမ်ားဟာ
ဘာသာစကားဆိုင္ရာ ျပႆနာေတြ ( ႏႈတ္ထစ္၊ ဆံြအသြားတာမ်ိဳး) ပို ျဖစ္တတ္ျပီး
အမ်ိဳးသမီးမ်ားကေတာ့ စိတ္ကူးယဥ္ကမာၻတစ္ခုကို ဖန္တီးတည္ေဆာက္ျပီး
တစ္ေယာက္တည္း စကားေျပာေနတတ္တာမ်ိဳး အျဖစ္မ်ားပါတယ္။ ဒီထက္ပိုဆိုးရင္
ျဖစ္နိုင္တဲ့ စိတ္ေရာဂါေတြအေၾကာင္းေတာ့ လသာည အေသးစိတ္မသိတာမို႔
မရွင္းေတာ့ပါ။ ဆက္လက္ဖတ္ရႈလိုသူမ်ား <a href="http://books.google.com/books?id=LGKOCstLS0AC&pg=PA23&lpg=PA23&dq=female+brain+language&source=bl&ots=5ojYWM8QeM&sig=k5dzndc-sfD33FFv5-9QtOlkpSc&hl=en&ei=EUQlSpSOAaCqtgeR1pTnBg&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=8#PPA24,M1">ဒီေနရာ</a>က စာအုပ္ကို ဖတ္ဖို႔ ညႊန္းဆိုပါရေစ..။<br />
<br />
ဟိဟိ.. ကဲ .. ဖတ္ရတာ ပ်င္းသြားျပီလား.. ။ အပ်င္းကို မွ်ေ၀ခံစားေပးသြားတဲ့ သူငယ္ခ်င္းမ်ားအားလံုးကို ေက်းဇူးအမ်ားၾကီး တင္ပါတယ္။<br />
လသာည ျဖစ္ပါတယ္..။<br />
<br />
Reference :<br />
http://www.mastersofhealthcare.com/<br />
http://en.wikipedia.org/<br />
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/<br />
<a href="http://www.latharnya.com/search/label/%E1%80%99%E1%80%BD%E1%80%90%E1%80%B9%E1%80%A5%E1%80%AC%E1%80%8F%E1%80%B9">မွတ္ဥာဏ္အေၾကာင္း</a>လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-71201818972213377522013-10-24T19:58:00.000+09:002013-10-24T20:37:40.762+09:00ဘ၀အတြက္ ကစားနည္းေလး တစ္ခု<div style="text-align: left;">
<span style="font-size: small;"><xml>
</xml></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">တို႔ မင္းကို
ကစားနည္းတစ္ခုေျပာျပခ်င္တယ္။ ငယ္ငယ္တုန္းက တို႔အေဖက ကာတြန္း ၀ထၳဳ အိမ္ေပၚတင္ရင္
ဓါးနဲ႔ ခုတ္ပစ္မယ္တဲ့ အျမဲၾကိမ္း၀ါးခဲ့တယ္။ ဒါေပမဲ့ အေဖက က်ားေျပးတာ
(က်ားကစားတာကို က်ားေျပးတာလို႔ တို႔ဆီမွာေခၚတယ္) ကိုေတာ့ သင္ျပေပးခဲ့တယ္။ အေဖက
သမီးေတြထဲမွာ က်ားေျပးတာ အထူးခြ်န္ဆံုးျဖစ္တဲ့ တို႔နဲ႔ အခ်ိန္ရသမွ်
မီးခြက္ထြန္းျပီး ညည့္နက္သန္းေခါင္ က်ားေျပးကူေပးခဲ့တယ္။<br />
<br />
အေဖဟာ မွတ္ညဏ္ေတာ္ေတာ္ ေကာင္းျပီး ဘ၀အတြက္ တြက္ခ်က္တာေတြ ထူးခြ်န္တဲ့
ေယာက်ာ္းတစ္ေယာက္လည္း ျဖစ္ခဲ့တယ္။ ဒါေပမယ့္ ကံၾကမၼာန႔ဲ က်ားေျပးပဲြေတာ့ အေဖ
မႏုိင္ခဲ့ဘူး။ ေစာေစာစီးစီး ကြယ္လြန္သြားခဲ့တယ္..။<br />
<br />
ဒါနဲ႔ ဆက္ေျပာရရင္ အေဖနဲ႔တို႔ က်ားေျပးကစားရင္း တေျဖးေျဖးနဲ႔ တို႔ က်ားေျပးကြ်မ္းက်င္လာခဲ့တယ္။
ေနာက္ဆံုးေတာ့ တို႔က ရွံဳးတယ္ဆုိတာ မရွိေတာ့ေလာက္ေအာင္ကို ေတာ္လာခဲ့တယ္ေပါ့။
အေဖကိုလည္း ႏိုင္ခဲ့တယ္။ ဘၾကီးတို႔ ရြာက က်ားေျပးအေတာ္ဆံုး ေယာက္်ားၾကီးကိုလဲ
ႏုိင္ခဲ့တယ္ :D။ (တို႔ ေတာ္တယ္ မဟုတ္လား :D)<br />
<br />
တို႔ေလ မိန္းခေလးျဖစ္ေပမယ့္ စစ္တုရင္ ကစားတာကိုလည္း ၾကိဳက္တယ္။ စစ္တုရင္
ကစားခ်င္ေပမယ့္ စစ္တုရင္ခံုကို မ၀ယ္ႏုိင္တဲ့ ဆင္းရဲသားေတြကေတာ့ က်ားပဲေျပးရတာေပါ့
ကြာ။ (အေျခအေနေပးရင္ စစ္တုရင္ကစားတာ သင္ဦးမယ္လို႔ ေတြးထားတယ္။ အခုထိ
စိတ္မေလွ်ာ့ေသးဘူး )<br />
<br />
က်ားေျပးတာ အရမ္းစိတ္၀င္စားဖို႔ ေကာင္းတယ္။ မင္းသိတဲ့အတိုင္း ကစားပဲြမွာ
ကုိယ္နိုင္ဖို႔အတြက္ ကိုယ့္ဘက္က ထိုးေကြ်းပစ္ခဲ့ရတာေတြရွိခဲ့တယ္၊ သူမ်ားအေကာင္ကို
မ်ားမ်ား စားပစ္ႏုိင္ဖို႔ ဂြင္ကို( အခြင့္အေရးကို) စိတ္ရွည္ရွည္ ေစာင့္ဆိုင္း
ဖန္တီး အကြက္ခ်ရတယ္။ တခါတခါ ေတာက္ေလွ်ာက္ ထိုးေကြ်းပစ္ရတာေတြေတာင္ ရွိတယ္။ တခါတေလ
တစ္ဖက္လူ သံုးေကာင္၊ ကိုယ့္ဘက္က တစ္ေကာင္တည္းနဲ႕ သေရက်ေအာင္ အတင္းကစားရတာလည္း
ရွိတယ္။<br />
<br />
ျပီးေတာ့ ကိုယ့္တကယ့္ ရည္ရြယ္ခ်က္ကို တစ္ဖက္လူ မသိရေလေအာင္ ပါးနပ္စြာ အကြက္ေတြ
ေရႊ႔ထားရတာလည္း ရွိတယ္။ အေရးမပါတဲ့ အကြက္ေတြကို ေၾကျငာထားျပီး မ်ားမ်ား
ေရႊ႕ေပးေနရတာေတြ လည္း ရွိတယ္။ ကိုယ့္အကြက္ကို လူသိရင္ ကိုယ္အဖ်က္ခံရမယ္ေလ
ဟုတ္တယ္မို႔လား သူငယ္ခ်င္းရာ..<br />
<br />
အင္း...ၾကာခဲ့ပါျပီ..။ ဆယ္ေက်ာ္သက္ဘ၀က ကစားခဲ့တာေတြပါ။ ဒါေပမဲ့ အဲဒီကစားနည္းက
တို႔ဘ၀ကို ေတာက္ေလွ်ာက္ လႊမ္းမိုးခဲ့တယ္။ အဲဒီကစားနည္း နဲ႔ ဆင္းရဲဒဏ္ကို
ၾကံ့ၾကံံ့ခံခဲ့တယ္၊ ေ၀ဖန္မႈေတြကို မတုန္မလႈပ္ ရင္ဆိုင္ခဲ့တယ္။ ေလာကဓံနဲ႔ ကစားရတဲ့
ဘ၀ ကစားပဲြမွာ ကိုယ္နိုင္ဖို႔ အခ်ိန္ေတြကို ထိုးေကြ်းခဲ့ ရတယ္္။ ရလာတဲ့
အခြင့္အေရးေတြတိုင္း မဆို္င္းမတြ သံုးေလးေကာင္ တခါတည္း စားႏုိင္ေအာင္ အတိအက်
ျပင္ဆင္ထားခဲ့ရတယ္။ စိတ္ရွည္စြာ ေစာင့္ဆိုင္းေနရတာေတြလည္း အမ်ားၾကီး ။ ေစာင့္ဆိုင္းစဥ္မွာ
လူမသိရေလေအာင္ အျခားအကြက္ေတြ ေရႊ႕ေပးေနရတာေတြလည္း အမ်ားၾကီးေပါ့ ။<br />
<br />
ဟားဟား ေလာကၾကီးက ရယ္ရတယ္သိလား..။က်ားကစားပဲြမွာ နိုင္တုန္းက ေတာ္တယ္လို႔
ခ်ီးက်ဴးခံရေပမယ့္ (ကေလးမို႔လို႔ ထင္တယ္) ဘ၀ကစားပဲြမွာနိုင္သြားေတာ့
“ကံေကာင္းလို႔”လို႔ အမည္တတ္ခံရတယ္ :D ကိုယ္ဘယ္လို လုိက္ရွင္းေနနိုင္မလဲ..။
ေလာကဓံနဲ႔ ျပိဳင္ပဲြမွာ ကိုယ္နိုင္ဖို႔ အဓိကပဲ မဟုတ္လား.. ေနာ္္။</span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"><br />
</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">တို႔ အခု ပညာသင္ေနခ်ိန္ ထားတဲ့ နံပါတ္တစ္ ရည္ရြယ္ခ်က္က က်မ္းကိုပီပီျပင္ျပင္
ေရးနိုင္ဖို႔၊ နံပါတ္ႏွစ္က အျပည္ျပည္ဆိုင္ရာ ဆင္ပိုဇီယမ္ေတြမွာ အခုအတိုင္း
ဆက္တက္ခြင့္ရဖို႔ပဲ။
အခြင့္အေရး ရတုန္း အျပည္ျပည္ဆိုင္ရာ ဆင္ပိုဇီယမ္ေတြ အျမဲဆက္တက္ေနနိုင္ဖို႔
တို႔က အမ်ားၾကီး ၾကိဳးစားရဦးမယ္။</span><br />
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">အမ်ားၾကီး နားလည္စရာေတြလိုေသးတယ္။ ဘာသာစကား ကို
မႊတ္ညက္ေနေအာင္ လုပ္ထားရမယ့္အျပင္ ႏုိင္ငံတကာ ဗဟုသုတေတြလည္း သုိမွီးရဦးမယ္
မဟုတ္လား။ ျပီးေတာ့ အျပည္ျပည္ဆိုင္ရာ ဆင္ပိုဇီယမ္မွာ တက္ေျပာတဲ့အခ်ိန္
စမတ္က်ေနရမယ့္ ေလဒီ တစ္ေယာက္ရဲ႕ အျပဳအမူ ဟန္ပန္၊ အသံုးအေဆာင္ ေတြနဲ႔
ရင္းႏွီးေအာင္လည္း လုပ္ရဦးမယ္ေလ။ ဟားဟား ေဟ့ေကာင္..မင္း ရယ္ေနတာလား.:P .
မရယ္နဲ႔ေနာ္ ဒါလည္း တကယ္အေရးၾကီးတာကို မင္း သိမွာပါ..။</span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;"></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">
<br />
ေနာက္ျပီး စိတ္ႏွလံုးကို လဲ ျပင္ဆင္ရဦးမယ္။ စိတ္ေကာင္းထားတတ္ဖို႔၊
ဘ၀င္မျမင့္တတ္ဖို႔၊ အလားတူ မသိမ္ငယ္တတ္ဖို႔၊ ကိုယ့္ကိုယ္ကို ယံုၾကည္မႈရွိဖို႔၊
သူတပါးကို မႏွိမ္တတ္ဖို႔၊ သူတပါးက ႏွိမ္လာတာကိုလည္း ပညာျဖင့္ ရင္ဆိုင္တတ္ဖို႔၊
တတ္နိုင္သ၍ အေကာင္းျမင္တတ္ဖို႔ စတာေတြ.. (စိတ္ႏွလံုးကို ျပင္ဆင္တာ
ပိုၾကာတယ္မဟုတ္လား..။)<br />
<br />
ကံနဲ႔ေတာ့မကစားရဲပါဘူး သူငယ္ခ်င္းရယ္။ ကံေပးလာတာကို အလုိက္သင့္ေလး ေျပးလိုက္ရင္း
ေလာကဓံနဲ႔ က်ားေျပးတမ္း ကစားေနရံုေလးပါ။ ေအာ္.. လိုရင္း ေမ့ေတာ့မလို႔၊
ဇူးဇူးေလးကိုလည္း အခုကတဲက စစ္တုရင္ေျပးနည္းေလးကိုေတာ့ သင္ေစ့ခ်င္တယ္ကြာ။ မင္းတတ္သ၍
သင္ေပးလုိက္ပါ..<br />
<br />
ၾကိဳးစားၾကပါစို႔.. ခ်စ္တဲ့ မင္းရဲ့ သူငယ္ခ်င္း ( .............)<br />
<br />
မွတ္ခ်က္..။သူငယ္ခ်င္းေရးပို႔တဲ့ စာေလးပါ..။ သူေျပာေနပံံုေလးက ခ်စ္ဖို႔လည္းေကာင္း၊
အားက်ဖို႔လည္းေကာင္း၊ ကိုယ့္ကိုလည္း အားတက္ေစတဲ့ အတြက္ သူစာကို
အနည္းငယ္တည္းျဖတ္ျပီး ပ႔ိုစ္အျဖစ္တင္ျပီး အမွတ္တရ သိမ္းလုိက္ပါတယ္..။ </span></div>
လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-25595527825735554482013-09-03T20:38:00.002+09:002013-12-08T23:26:54.879+09:00ဘေလာ့ဂ္ေဒးေန႔က ဘေလာ့ဂါသမီး<div style="text-align: justify;">
အဲဒီေန႔က မမေရႊစင္၊ ခ်စ္ေသာ ရိုစ္ နဲ႔ ညီမေလးမယ့္ကိုးက ဘေလာ့ဂ္ေဒး ဆိုတာကို ေျပာေနတာကို ေဖ့စ္ဘုတ္မွာ ေတြ႔လိုက္ရေတာ့ ဘေလာ့ဂါသူငယ္ခ်င္းမ်ားနဲ႔ ဘေလာ့ဂ္ခ်ိန္ေတြကို ျပန္သတိရျပီး အင္တာနက္တက္ခ်ိန္မွာ ေတြ႔သမွ် ဘေလာ့ေတြကို လိုက္ဖတ္ျဖစ္တယ္။ ကြန္မန္႔ေပးလို႔ တန္းရတာလည္း တန္းေပး၊ မရတာလည္း အလြမ္ေျပဖတ္ျပီးျပီးမို႔ ဒီတိုင္းျပန္လာခဲ့ပါတယ္။ ဘာပဲျဖစ္ျဖစ္ ေတာ္ေတာ္ေလး အလြမ္းေျပသြားတယ္။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
အဲဒီအခ်ိန္မွာ ကၽြန္မသမီးေလးက အနားလာျပီး သူလည္း အဲလိုေရးခ်င္တယ္လို႔ ေျပာလာပါေတာ့တယ္။ စိတ္ထဲက ျပံဳးလိုက္ျပီး လုပ္ဟ ငါ့သမီးကေတာ့ ဇာတိကေတာ့ ျပျပီ။ ဘေလာ့ဂါသမီး ပီသပါေပရဲ့လို႔...။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
သူကေတာ့ ခပ္တည္တည္ပါပဲ။ သူေရးေနက် ေလးေၾကာင္းမ်ဥ္းစာအုပ္ေလး ထုတ္လာျပီး စာေရးပါေတာ့တယ္။ လက္ထဲမွာလည္း ကၽြန္မအရင္ေရးဖူးတဲ့ ပိုစ္ေတြထဲကေန ဂ်ာနယ္ထဲ ပါသြားတဲ့ "၅ ႏွစ္သားအရြယ္ လူရႊင္ေတာ္" ပါတဲ့ ဂ်ာနယ္ကို (reference လုပ္သလိုလို) ကိုင္လွ်က္သား။</div>
<br />
<div style="color: blue;">
<b>"ေန႔တိုင္း </b></div>
<div style="text-align: left;">
<b><span style="color: blue;">ေမေမက ထမင္းေကၽြးပါသည္။ ေမေမရဲ့ ေက်းဇူးမ်ားျပားလွပါသည္။ တေန႔မွာ ေမေမနဲ႔သမီးနဲ႔ ေစ်းသြားတဲ့အခ်ိန္မွာ မမပါ ပါလာပါသည္။ ေစ်းထဲမွာ အသား၊ ငါး၊ အသီးအရြက္ ရွိပါသည္။ ေစ်းေတြ အမ်ားၾကီး၀ယ္ျပီး အရမ္းကို ေပ်ာ္ရႊင္ခဲ့ရပါသည္။ ကၽြန္မတို႔ အိမ္ျပန္ေသာအခါ ေဖေဖက လာၾကိဳပါသည္။ ညေရာက္ေသာအခါ ေမေမနဲ႔ ထမင္းအတူတူ စားပါသည္။ တေန႔မွာ ေမေမ ေက်ာင္းသြားတုံုးအခ်ိန္မွာ ကၽြန္မ က်ဴရွင္သြားပါသည္။ က်ဴရွင္က ျပန္လာတဲ့အခ်ိန္မွာ ကၽြန္မ အိမ္စာလုပ္ပါသည္။ အိမ္စာ လုပ္ျပီးေသာအခါ ကၽြန္မ ညစာစားပါသည္။ ေမေမႏွင့္ ကၽြန္မ အရမ္းေပ်ာ္ခဲ့ရပါသည္။"</span></b></div>
<br />
ေအာက္က ပံုကေတာ့ သူေရးထားတဲ့ ေအာ္ရယ္ဂ်င္နယ္ ပို႔စ္ပါပဲ။ <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvE23M73VTke3oGAqsVfsyvO6sBOCL7nfZ9sALv-70IHnA3XeoTPAgMsJA5ydEy8lC6PUMrz8_Pc0lIMPTVJQbWvXohdvdRinUyL1ppEhJdsIt-Zc1zd63FKedePd59ArWSuReWoBdpcat/s1600/IMG_2056.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="231" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvE23M73VTke3oGAqsVfsyvO6sBOCL7nfZ9sALv-70IHnA3XeoTPAgMsJA5ydEy8lC6PUMrz8_Pc0lIMPTVJQbWvXohdvdRinUyL1ppEhJdsIt-Zc1zd63FKedePd59ArWSuReWoBdpcat/s320/IMG_2056.JPG" width="320" /></a></div>
ျပီးေတာ့ သူနဲ႔အတူေနဖို႔ ေခၚထားတဲ့ အစ္မကိုလည္း သူေျပာတဲ့အတိုင္း ေရးပါဆိုျပီး သူက ဆရာၾကီးလုပ္ ေရးခိုင္ပါတယ္။<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqo1PGiqitRniJ5xrNRA-XNR3ox53r-DvoxHqtA-csy0C_WzPjRl9Z6eHuGnIHyZRexJs32MW0_II6FCvqcO7o5VJ9WqLXb-79ZxqLNiQEj5TgzHU8jggjFZ_KFw2YC_y8Ugji1QdAgysu/s1600/IMG_2061.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqo1PGiqitRniJ5xrNRA-XNR3ox53r-DvoxHqtA-csy0C_WzPjRl9Z6eHuGnIHyZRexJs32MW0_II6FCvqcO7o5VJ9WqLXb-79ZxqLNiQEj5TgzHU8jggjFZ_KFw2YC_y8Ugji1QdAgysu/s320/IMG_2061.JPG" width="243" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="color: blue;">သူလုပ္ခ်င္တာ၊ သူျဖစ္ခ်င္တာ၊ သူခံစားတာကို စိတ္ကူးတည္ရာ ေရးေနတာကေတာ့ </span></b>တကယ့္ကို ဘေလာ့ဂါ ပီသလိုက္တဲ့ ဘေလာ့ဂါသမီးပါပဲ....။ ေရးလည္း ျပီးေရာ ေမေမ သမီးသူငယ္ခ်င္းေတြကို သမီးစာေရးတာ ျပခ်င္လို႔ ျမန္ျမန္ေခၚပါ။ မုန္႔လည္း ေကၽြးလိုက္ပါဦး လို႔ ပူဆာပါေလေရာ...။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
သူအတင္းပူဆာလို႔ ဘေလာ့ေပၚတင္(ေပးရ)မယ့္ သူ႔စာေလးကို ဖတ္လိုက္၊ မုန္႔ေလးစားလိုက္ ဘာကိုေပ်ာ္ျပီး ဘာကို သေဘာက်မွန္း မသိ တခိခိ သေဘာက်ေနၾကတဲ့ သမီးနဲ႔ သူ႔သူငယ္ခ်င္း ႏွာခ်ီးတဲြေလာင္းေတြကို ၾကည့္ရင္း..။</div>
<br />
ေအာ္... ငါေတာ့ က်န္ခဲ့ျပီ ထင္ပါရဲ့လို... <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
ခံစားသူ-လသာည ျဖစ္ပါတယ္။<br />
<br />လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-66022496687738571862013-06-27T15:50:00.000+09:002013-09-03T20:39:11.621+09:00မုန္လာဥနီ အရွဴပ္ေတာ္ပံု<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">ကို ေရႊယုန္ ဟာ လူေတာ္ျဖစ္တယ္။ အမဲသားေလွာင္တဲ့ ကုန္ရံုမွာ
အလုပ္လုပ္တာေပါ့.။ သူ႔ရာထူးက ဒုမန္ေနဂ်ာပါ။ တာ၀န္ေက်ပြန္တဲ့အတြက္ ရာထူးတိုးေပးဖို႔
ဆံုးျဖတ္ၾကတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">အဲဒီအခ်ိန္မွာ မုံလာဥနီဂိုေထာင္မွာ မန္ေနဂ်ာၾကီး
ရာထူးတစ္ေနရာ လစ္လပ္ေနတယ္။ ဒီေတာ့ ကိုေရႊယုန္ကို မန္ေနဂ်ာၾကီး အျဖစ္ တိုးတက္ခန္႔အပ္ေပးလိုက္တယ္။
အဲဒီေတာ့ ကိုေရႊယုန္ဟာ အျပင္းအထန္ ျငင္းတယ္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">ခန္႔အပ္သူက..</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">“ဘာျဖစ္လို႔လဲ ကိုေရြယုန္ရယ္ ရာထူးကို မၾကိဳက္လို႔လား”
လို႔ ေမးတယ္။ </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">ကိုေရႊယုန္က “မဟုတ္ရပါဘူးခင္ဗ်ာ ကၽြန္ေတာ္က နားရြက္ေထာင္ေထာင္နဲ႔
ယုန္၊ အုပ္ခ်ဳပ္ရမွာက မံုလာဥနီ ဂိုေထာင္ဆိုေတာ့ စားမိမွာ စိုးလို႔ပါ” လို႔ ေျဖတယ္။
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">ဒီေတာ့ ခန္႔အပ္သူက “အင္း ခက္တာပဲ၊ တို႔ကလည္း မင္းေတာ္ေၾကာင္း
အထက္ကို စာေတြတင္ျပီးျပီ။ အထက္ကလာတဲ့ အမိန္႔ကို ဖ်က္လို႔မရဘူး။ ဒီေတာ့ မင္းက မစားမိေအာင္
သြားေတြကို ေစ့ထားေပါ့” လို႔ ေျပာတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">ဒီေတာ့ ကိုေရႊယုန္လည္း ပါးစပ္ကို ေစ့ျပီး လုပ္ခြင္ကို
၀င္တယ္။ တစ္ရက္၊ ႏွစ္ရက္၊ သံုးရက္။ စိတ္ထိန္းထားလို႔ ရေသးတယ္။ ေနာက္ရက္ေတြမွာေတာ့ စိတ္မထိန္းႏိုင္ေတာ့လို႔
မံုလာဥနီအုပ္ခ်ဳပ္ေရးအဖဲြ႔ခ်ဴပ္ကို ကိုေရႊယုန္က သြားျပီးေျပာတယ္.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">“ကၽြန္ေတာ္ ဘယ္လိုမွ စိတ္မထိန္းႏိုင္ေတာ့ဘူးဗ်ာ၊
ရာဇ၀တ္မႈ က်ဴးလြန္မိပါလိမ့္မယ္။ စီမံေပးၾကပါဦး”<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>လို႔ မ်က္ရည္စက္လက္နဲ႔ အသနားခံတယ္။ အုပ္ခ်ဴပ္သူ လူၾကီးမ်ားက “ အင္း ဒီလိုဆို
က်ဴပ္တို႔စီမံေပးမယ္ မပူနဲ႔” ဆိုျပီး သူ႔ႏႈတ္သီးကို အလုပ္ခ်ိန္မွာ သားေရပတ္နဲ႔ ေသာ့ခတ္ေတာ့တာေပါ့။
ဒီေတာ့ ထိန္းဖို႔ လူတစ္ေယာက္လည္း ခန္႔ေပးရတယ္။ ဒါေပမယ့္ ကိုေရႊယုန္က ေနာက္သံုးေလးရက္
အၾကာမွာ အုပ္ခ်ဳပ္ေရးအဖဲြ႔ကို ေရာက္လာျပန္တယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">“ဆရာ ကၽြန္ေတာ္အမွန္အတိုင္း ၀န္ခံပါ့မယ္။ ကၽြန္ေတာ္
စိတ္မထိန္ႏိုင္လို႔ ေသာ့တူလုပ္မိပါတယ္။ အခု ေသာ့တူက ကၽြန္ေတာ့္ လက္၀ယ္ရွိေနပါျပီ။ ဒီေတာ့ဖြင့္ျပီး
စားမိမွာ စိုးရပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ့္ကိုယ္ ကၽြန္ေတာ္လည္း မထိန္းႏိုင္မွာ စိုးလို႔လာျပီး
အေၾကာင္းၾကားတာပါ။ ျပစ္မႈေတာ့ မက်ဴးလြန္ရေသးပါဘူး။ အဲဒါ စီစဥ္ေပးၾကပါဦး” လို႔ လာေျပာျပန္ေရာ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">ခက္ျပီ။ ဘယ္လိုလုပ္ရပါ့မလဲလို႔ စဥ္းစားၾကတယ္။ အဲေနာက္ေတာ့
အၾကံရျပီး ေသာ့ခေလာက္ေပၚမွာ အ၀တ္ၾကိဳးပတ္၊ ေနာက္ ခ်ိပ္တံဆိပ္ ခပ္ႏွိပ္ထားမယ္လို႔ ဆံုးျဖတ္စီမံေပးလိုက္ျပန္တယ္။
ဒီေတာ့ သင့္ေတာ္တဲ့ အမႈထမ္းေတြ ခန္႔ရျပန္တာေပါ့။ ေသာ့ခတ္သူ၊ အ၀တ္ၾကိဳးပတ္ေပးသူ၊ ခ်ိပ္တံဆိပ္ခတ္သူ၊
ခ်ိတ္ခြာသူ၊ ခ်ိတ္အတြက္ စာရင္းကိုင္သူ၊ အားလံုး ၇ ဦးခန္႔ရတယ္။ တစ္ဦးတည္းခန္႔လို႔
မျဖစ္ဘူး။ စိတ္ေဖာက္ျပီး အမွားလုပ္ႏိုင္တယ္။ ဒီလို ၇ ဦးခန္႔လိုက္ရေတာ့ အရာရွိတစ္ဦး
လက္ေထာက္ အုပ္ခ်ဴပ္ေရးမွဴး တစ္ဦးပါ လိုလာျပန္တယ္။ ဒီအလုပ္သမား ၇ ဦးအတြက္ အားလံုး
စုစုေပါင္း ၉ ဦးျဖစ္သြားတာေပါ့။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">ဒီလိုနဲ႔ ေနလာလိုက္တာ ကိုေရႊယုန္ဟာ မံုလာဥနီေတြ စားခ်င္လ်က္
မစားရ၊ ျမင္ေနရလ်က္နဲ႔ ေပေနရ။ စိတ္ဒုကၡေရာက္ျပီး တစ္ေန႔တျခား ပိန္လာလိုက္တာ ၁၅ ရက္ေလာက္အၾကာမွာ
ေသေတာ့တာေပါ့။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">ေရာ ခက္ျပီ။ ဘယ္လိုလုပ္ရပါ့။ အုပ္ခ်ဳပ္ေရးမွဴးေတြဟာ
အေရးေပၚအစည္းအေ၀းထိုင္ၾကတယ္။ ကိုေရႊယုန္ေသတာ မေသတာထက္ ကိုေရႊယုန္ကို ထိန္းဖို႔ ခန္႔ထားရတဲ့
အမႈထမ္း ၉ဦးအတြက္ေပါ့။ သူတို႔ကို ဘယ္မွာ အလုပ္စားေပးရပါ့။ ေနရာလပ္က မရွိ။ သူတို႔ကို
ျဖဳတ္လို႔လည္း မျဖစ္။ ကိုေရႊယုန္ထိန္းရတဲ့ အမႈထမ္း၊ အရာထမ္းေတြရဲ့ စား၀တ္ေနေရးကလည္း
ရွိေသး။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">ေနာက္ဆံုး ဒီျပႆနာေျဖရွင္းႏိုင္ဖို႔ အတြက္ မံုလာဥနီအုပ္ခ်ဳပ္ေရးအဖဲြ႔အတြက္
ယုန္တစ္ေကာင္ကို ရွာၾကဖို႔ ဆံုးျဖတ္လိုက္ၾကတယ္။</span><br />
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">(စာေရးဆရာၾကီး ဦးကံခၽြန္၏ ဟံသာ၀တီသတင္းစာ (၂၇-၆-၇၂)ပါ
ေဆာင္းပါးမွ ေကာက္ႏႈတ္ခ်က္)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">………………………………………..</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">စာေရးဆရာၾကီး ဦးကံခၽြန္ဟာ ကၽြန္မအလြန္ေလးစားရတဲ့
ဆရာၾကီးတစ္ဦးပါ။ </span><span>ကၽြန္မ မေမြးခင္ကေရးခဲ့တဲ့ ဆရာၾကီးရဲ့ ေဆာင္းပါးကို အခုမွ
စာအုပ္အေဟာင္းဆိုင္မွ ရွာေဖြေတြ႔ရွိခဲ့ပါတယ္။ ဖတ္ျပီး အရမ္းကို
သေဘာက်မိပါတယ္။ ေဆာင္းပါးထဲမွာပါတဲ့ ပံုျပင္ကို ပိုသေဘာက်မိတာမို႔
မဖတ္ဖူးတဲ့ သူငယ္ခ်င္းမ်ားအတြက္ ရည္ရြယ္ျပီး မွ်ေ၀တာပါ။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; mso-fareast-font-family: MyaZedi;">လသာည </span></div>
လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-2579475194225805262013-06-23T18:26:00.000+09:002013-09-03T20:39:42.457+09:00ေဖ့ဘုတ္ရြာ<div style="text-align: justify;">
၂၀၀၇ ခုႏွစ္ထဲက ေဖ့ဘုတ္ရြာထဲ ၀င္လာခဲ့တာပါ။ ဒါေပမယ့္ သူနဲ႔ အခုထိ ေနသားမက်တဲ့ ဧည္သည့္တစ္ေယာက္လိုပဲ။
ရြာထဲ၀င္ကာစ အေစာပိုင္းကာလေတြမွာ ကိုယ့္ရဲ့ သူငယ္ခ်င္း နည္းနည္းေလးနဲ႔ ဓါတ္ပံုေတြတင္ျပီး၊
စ လိုက္ ေနာက္လိုက္၊ သူ႔သတင္း ကိုယ့္သတင္း အျပန္အလွန္ေျပာလို႔ ဟာသေတြ လုပ္ျပီး တကယ့္ကို
ေပ်ာ္စရာေကာင္းတယ္။ ဖဘက တကယ္ဆဲြေဆာင္ခဲ့တယ္။ </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFQa463RU9xEEtZMXWdI8CFVDHyMoKOeVd0iO38AYXbbKPj3lghTgBv4jJV75T9xfAzXIDRsYYCIuoLdkHYQcYSHQ4f_2B87OvO_zNRXspHXGJQwkmEwWlnRXHd0LRbHcju1EgHsTu_ipo/s1600/facebook-addiction14.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFQa463RU9xEEtZMXWdI8CFVDHyMoKOeVd0iO38AYXbbKPj3lghTgBv4jJV75T9xfAzXIDRsYYCIuoLdkHYQcYSHQ4f_2B87OvO_zNRXspHXGJQwkmEwWlnRXHd0LRbHcju1EgHsTu_ipo/s320/facebook-addiction14.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေနာက္ပိုင္းေတာ့
သူငယ္ခ်င္းေတြ မ်ား... မ်ား... လာ...တယ္။ ကိုယ့္လိုပဲ ကိုယ့္ သူငယ္ခ်င္းေတြမွာလည္း ေနာက္ထပ္
သူငယ္ခ်င္းေတြ မ်ားမ်ားလာတယ္။ ဒီလိုနဲ႔ သူ႔သူငယ္ခ်င္း၊ ကိုယ့္သူငယ္ခ်င္းေပါင္းျပီး
သူငယ္ခ်င္းေတြ သူငယ္ခ်င္းေတြ မ်ား…မ်ား…၊ ဆပြားလာခဲ့တယ္။ </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">လူကမ်ားလာေတာ့ တက္လာတဲ့ ပိုစ္တိုင္းကို မဖတ္ႏိုင္ေတာ့သလို လူတိုင္းေစ့ ႏႈတ္မဆက္ႏိုင္ေတာ့ဘူး။ တခါတခါ လူမူေရး သတင္းေမးစရာေတြ မေမးလိုက္မိတာေတြလည္း ရွိတယ္။ သူငယ္ခ်င္း အရင္းၾကီးေတြရဲ့ ေမြးေန႔လိုဟာမ်ိဳးေတာင္ wish မလုပ္ျဖစ္တာေတြ ရွိလာတယ္။ </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေနာက္ျပီး လူမ်ားေတာ့
သတင္းေတြကလည္း မ်ားလာတယ္။ သတင္းေတြကလည္း ရသမ်ိဳးစံု၊ အငို၊ အၾကမ္း၊ အလြမ္း စံုေနတာပါပဲ။
ဒီေတာ့ ဘာနဲ႔တူလည္းဆိုေတာ့ ရြာလံုးကၽြတ္ စတုဒီသာေကၽြးတဲ့ မ႑ပ္ၾကီးလိုပဲ တစ္အိမ္ခ်င္းစီက
စားစရာေတြ တည္ခင္းဧည့္ခံေနတာလိုမ်ိဳး ခ်ိဳခ်ဥ္ ဖန္ခါး ရသာစံု ေရြးခ်ယ္ စားေသာက္လို႔
ရေနေတာ့တာေပါ့။ တေန႔တေန႔ အဲဒီမ႑ပ္ထဲ တ၀ဲလည္လည္နဲ႔ အိမ္ျပန္စားခ်ိန္ ေသာက္ခ်ိန္သတိမရတဲ့
အထိပါပဲ။ ေနာက္ဆံုး ေဖ့ဘုတ္ရြာထဲ တေမ့တေမာ ေနမိျပီး ကုိယ့္ဘေလာ့အိမ္ကိုေတာင့္ ေမ့တတ္လာခဲ့တယ္။ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကိုယ့္ရဲ့ ကိုယ္ပိုင္အခ်ိန္ ရွားပါးလာတာလည္း ပါပါတယ္ေလ...</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဒါေပမယ့္ကြယ္.. ေဖ့ဘုတ္ၾကီးထဲမွာ ေလွ်ာက္လည္ရင္း အခုတေလာေတာ့ မြမ္းက်ပ္သလိုလို ခံစားမိတယ္။</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ေန႔စဥ္ ေတြ႔ေတြ႕သမွ် တေန႔တေန႔ သတင္းကာလာစံုေတြထဲမွာ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">သူမ်ားေဆြးရင္ လုိက္ေဆြးလိုက္၊ သူမ်ားငိုရင္လုိက္၊ <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>အရာရာကို ခံစားလြယ္..
မၾကံ့ခိုင္တဲ့ နွလံုးသားပိုင္ရွင္ျဖစ္ေလေတာ့.. ခက္တယ္။</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ပိုဆိုးတာက
တခ်ိဳ႕အေၾကာင္းအရာေတြအတြက္ လူအမ်ားျငင္းခံုေနခ်ိန္မွာ အမွားအမွန္ မဆံုးျဖတ္ႏိုင္ေအာင္ ျဖစ္ရတယ္။ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ကိုယ္သိပ္မသိေသးတာေတြက အမ်ားသား၊ <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>သင္ယူစရာေတြကလည္း အမ်ားသားဆိုေတာ့.. </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">ဒီတစ္ေယာက္က ဒီလိုေျပာရင္
ဒါ ဟုတ္ႏိုးႏိုး၊ ဟိုတစ္ေယာက္က ဟိုလိုေျပာရင္ ဟိုဟာ ဟုတ္ႏိုးႏိုးနဲ႔ ေယာင္ေတာင္ေတာင္
လက္ခုပ္တီးသူ ျဖစ္ေနခဲ့တယ္။</span><br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"> </span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";">တခါတခါမွာ ကိုယ့္ေ၀ါလ္ေပၚ သူမ်ားရွယ္လာတဲ့ အေၾကာင္းအရာတစ္ခုတည္းကိုပဲ..</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 6.0pt; margin-left: .25in; margin-right: 0in; margin-top: 12.0pt;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"></span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"></span>သေဘာတူေနတဲ့ "ငါ" နဲ႔ သေဘာမတူတဲ့
"ငါ"…( "ငါ" နဲ႔"ငါ") အခ်င္းမ်ား စစ္တိုက္ေနရတယ္၊ </span></div>
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: small;">ဒီလိုနဲ႔ပဲ မ်က္ေမွာင္ၾကဳတ္ထားမိတဲ့ ႏွဖူးေၾကာကို "ငါ" </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: x-small; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "MS Mincho"; mso-fareast-language: JA; mso-fareast-theme-font: minor-fareast;">အခုထိ
</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: x-small; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "MS Mincho"; mso-fareast-language: JA; mso-fareast-theme-font: minor-fareast;">ျပန္မေျဖျဖစ္ေသးပါလား..။</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11.0pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "MS Mincho"; mso-fareast-language: JA; mso-fareast-theme-font: minor-fareast;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4V4Yd-QbYmusdwj2S7Mq5aSwL8G3Q60_tpYcaOufdoq10tKLdkA3vCBRCyb_2hszQvkd0SGiiGBnSoBK2FRm4_6FQ9LBBHPeyAcvp07gAKKqXYZRHZo8NVDA37l6N2DWONech2sc8IBCo/s1600/Facebook-addict15.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="290" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4V4Yd-QbYmusdwj2S7Mq5aSwL8G3Q60_tpYcaOufdoq10tKLdkA3vCBRCyb_2hszQvkd0SGiiGBnSoBK2FRm4_6FQ9LBBHPeyAcvp07gAKKqXYZRHZo8NVDA37l6N2DWONech2sc8IBCo/s320/Facebook-addict15.jpg" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11.0pt; mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "MS Mincho"; mso-fareast-language: JA; mso-fareast-theme-font: minor-fareast;">
</span>
faceboolaholic ျဖစ္ေနသူ လသာညျဖစ္ပါတယ္။လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-18070856849400300092013-05-25T20:58:00.000+09:002013-05-28T18:23:27.677+09:00စမ္းသပ္ခ်က္ေတြထဲမွာ <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirYrmF1LIHx3gnoXWlgSx7rG8JAEHjnZj9K-PuPA-17BpemDv6K24TmAV7oEu82wXPbTQbDPmaZh_04ZMUN6PkxcQ3jl9lOL-QScsmWi2sNBGikKrOelp8QywNxQ4G6PJl2D2dPEUfRTY/s1600-h/225px-MorrisWaterMaze.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5366694670667894722" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirYrmF1LIHx3gnoXWlgSx7rG8JAEHjnZj9K-PuPA-17BpemDv6K24TmAV7oEu82wXPbTQbDPmaZh_04ZMUN6PkxcQ3jl9lOL-QScsmWi2sNBGikKrOelp8QywNxQ4G6PJl2D2dPEUfRTY/s400/225px-MorrisWaterMaze.jpg" style="cursor: pointer; float: left; height: 180px; margin: 0pt 10px 10px 0pt; width: 225px;" /></a><br />
<br />
မင္း.. လမ္းေပ်ာက္ဖူးပါသလား၊ အဲဒီတုန္းက မင္း ဘာလုပ္ခဲ့သလဲ။<br />
<br />
သူရဲ႕နာမည္က ၾကြက္ကေလး မိုရစ္။<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
တခါမွာ သူ႔ကို သူ႔သခင္က ေရထဲကို ျပစ္ခ်ခဲ့တယ္။ တေနရာကလဲြရင္ က်န္တဲ့ေနရာအားလံုးက ၾကြက္ကေလး အတြက္ ေရနက္ေနတယ္။ တိမ္တဲ့ေနရာကို သူသြားမွ ျဖစ္မွာ။ ေရအတိမ္အနက္ကို မသိတဲ့ ၾကြက္ကေလးခမ်ာ ပတ္ျခာလည္ကူးရတာေပါ့။ ကူးရင္းကူးရင္း အေလွ်ာ့ေပးလိုက္တဲ့ အခ်ိန္ သူအႏ ၱရယ္ ေရာက္ေတာ့မွာကို သိေတာ့ သူမနားမေနကူးရတယ္။ ေသလုေမ်ာပါးပါပဲ။</div>
<br />
ပထမဆံုးအၾကိမ္အျဖစ္ ေရာက္ဖူးတဲ့ ဒီေရကန္အေၾကာင္း ဘာဆိုဘာကိုမွ မသိပါဘူး။<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
ၾကြက္ကေလး ဘယ္ေလာက္ ေသလုေမ်ာပါး ျဖစ္ေနလည္း သခင္ကေတာ့ အၾကင္နာမဲ့သလို ရပ္ၾကည့္ေနခဲ့တယ္။ သခင္ မကယ္ခဲ့ပါဘူး။ တကယ္ပဲ သူအၾကာၾကီးေရကူးခ့ဲံရတယ္။ ကံေကာင္းစြာ တခ်ိန္ေတာ့ သူတိမ္တဲ့ေနရာကို ေရာက္သြားတယ္။တက္လာတဲ့သူ႔ကို သူ႔သခင္က အစာနည္းနည္းေပးလို႔ ေခၽြးသိပ္ခဲ့ေပမဲ့ သူအရမ္းကို ေၾကာက္သြားခဲ့တယ္။ ေနာက္တၾကိမ္ အဲလိုမ်ိဳး မၾကံဳပါရေစနဲ႔လို႔လည္း ဆုေတာင္းမိတယ္။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ဒါေပမဲ့ သူ႔ဆုေတာင္းမျပည့္ခဲ့ပါဘူး။ သူ႔သခင္က ေနာက္တၾကိမ္ သူ႔ကို ေရထဲကို ထပ္လႊတ္ခ်ခဲ့တယ္။ သူေသလုနီးပါး ကူးရျပန္တယ္။ သူအသက္ရႈမွားမတတ္ ေၾကာက္ရႊံစိတ္ေတြနဲ႔ ကူးရင္း သူ႔သခင္ကို ၾကည့္မိတယ္။ အရင္လိုပါပဲ ကယ္တင္မဲ့ပံု မေပၚခဲ့ဘူး။ သူတစ္ေကာင္တည္း ေၾကာက္ရြံအားငယ္စြာ သူကူးေနခဲ့ရတယ္။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ဒီတခါ သူကူးေနရင္း အရင္လမ္းေၾကာင္းဟုတ္မဟုတ္ ပတ္၀န္းက်င္ကို သဲလြန္စ ရွာရင္း သူကူးခတ္ခဲ့တယ္။ ဒါေပမဲ့ အရင္ကူးဖူးတဲ့ လမ္းေတြက အရိပ္အေငြေလးေလာက္က လဲြရင္ သူ႔မမွတ္မိနိုင္ခဲ့ပါဘူး၊ ဒီလိုနဲ႔ ကူးရင္းခတ္ရင္း ဒီတခါလည္း သူတိမ္တဲ့ေနရာကို အေရာက္လာနိုင္ခဲ့ပါတယ္။ဒီတခါ သူ႔သခင္က ျပံဳးလို႔..။ သူ႔ကို ပြတ္သပ္လို႔ “မင္းေတာ္လာျပီ”တဲ့။ ျပီးေတာ့ အစာထပ္ေကၽြးခဲ့တယ္။ သူနားမလည္ေပမဲ့ အစာ၀သြားလို႔ ေက်နပ္ျပီး ပင္ပန္းခဲ့တာေမ့သြားခဲ့ပါတယ္။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ေနာက္တေန႔ သူသခင္က သူ႔ကို ေရထဲကို ထပ္လႊတ္ခ်ျပန္ပါတယ္။ သူ႔အေနနဲ႔ မေန႔က ေတြ႔ခဲ့တဲ့ သူမွတ္မိသမွ် အမွတ္အသားေလးေတြကို စဥ္းစားရင္း စမ္းတ၀ါး၀ါး ကူးခဲ့တယ္။ ဒီတၾကိမ္ေတာ့ သူေရကူးခ်ိန္ သိပ္မၾကာခင္မွာပဲ ပန္းတိုင္ေလးကို ေရာက္ခဲ့တယ္။ သခင္က လက္ခုပ္တီးျပီးေပ်ာ္လို႔..။ သူလည္း အစာရလို႔ ေပ်ာ္လို႔။</div>
<br />
ေနာက္တေန႔...။<br />
<br />
ေနာက္ထပ္တေန႔..။<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
ေန႔ေပါင္းမ်ားစြာ ၾကာလာခဲ့ေတာ့ သူ ေရကန္ေလးကို ကၽြမ္းက်င္လာခဲ့တယ္။ သူ႔ကို ေရထဲခ်လိုက္တာနဲ႔ ပန္းတိုင္ကို အနီးဆံုးနဲ႔ အျမန္ဆံုးလမ္းကို သူေရြးနိုင္ခဲ့တယ္။ သူ႔ကို ဘယ္ေလာက္ေရထဲခ်ခ် သူမေၾကာက္ေတာ့ဘူး။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ၾကြက္ကေလးလိုပဲေပါ့။ ကၽြန္မတို႔လည္းပဲ ဘာမွ ခန္႔မန္းလို႔ မရတဲ့ လမ္းေၾကာင္းေတြနဲ႔ ဘ၀ပင္လယ္ၾကီးကို စမ္းတ၀ါး၀ါး ကူးခတ္ေနၾကရတယ္။ စမ္းတ၀ါး၀ါး၊ (အဲ တခါတရံ..ေသလုေမ်ာပါး) ကူးခတ္ၾကရတယ္။ အေလွ်ာ့ေပးလိုက္တာနဲ႔ ဘ၀ၾကီးက ျပီးဆံုးသြားေတာ့မွာဆိုေတာ့ ကူးရတာေပါ့ေလ။ တၾကိမ္လည္းမဟုတ္ဘူး။ အၾကိမ္ၾကိမ္...။ ေန႔တိုင္းေန႔တိုင္း....။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ၾကြက္ေလးသခင္က ၾကြက္ေလး ေအာင္ျမင္တိုင္း အစာစားရသလို ကၽြန္မတုိ႔ကေတာ့ ဘ၀ၾကီးဆီက ဆုအမ်ိဳးမ်ိဳးကို လက္ခံရယူရတယ္။ ကိုယ့္ၾကိဳးစားအားထုတ္မႈအတိုင္း ဆုအနည္းအမ်ားေတာ့ ကြာမွာေပါ့ေလ။ ကံေကာင္းရင္ အားေပးမဲ့သူ ရွိခ်င္ရွိလာနိုင္ေသးတယ္။ မရွိေတာင္ ကိုယ္ဘ၀ကို ဆက္လက္ ရပ္တည္ခြင့္ေတာ့ ရဦးမွာမိုလား။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ဒါေၾကာင့္ မျဖတ္ေက်ာ္လို႔မွ မရတဲ့ ဒီေလာက ပင္လယ္ၾကီးကို အေလွ်ာ့ေပးဖို႔ စဥ္းစားေနမဲ့အစား တၾကိမ္ထက္တၾကိမ္ စိတ္ဓါတ္ကို ျမင့္တင္ၾကိဳးစားမယ္ဆိုရင္ ၾကႊက္ေလးလိုပဲ သတိၱေတြနဲ႔ စိတ္ဓါတ္ခြန္အားေတြ ပိုင္ဆိုင္သြားမွာပါ။</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ၾကြက္ေလးခမ်ာေတာ့ မနားရေသးဘူး။ ေနာက္စမ္းသပ္ခ်က္တစ္ခုက အစမ္းသပ္ခံဖို႔ ေစာင့္ေနေလရဲ့။</div>
ကၽြန္မလည္း အခုထိ ေတြ႔ၾကံဳရတဲ့ အေတြ႔အၾကံဳေတြကို မွတ္သားရင္း ေနာက္ထပ္လာဦးမယ့္ ဘ၀ရဲ့စမ္းသပ္ခ်က္မ်ားကို ကူးရင္းခတ္ရင္း.ေက်ာ္ျဖတ္ရပါဦးမယ္...။<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
မွတ္္ခ်က္။ ။ Richard G. Morris(1984)ရဲ့ Morris water maze task ကို ေလ့လာရင္း ေတြးျဖစ္တဲ့ အေတြးပါတယ္။</div>
လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-22984112164324771572013-05-19T18:15:00.001+09:002013-05-24T17:42:48.568+09:00တကယ္ဆို ကၽြန္မက လူမိုက္ပါ<div style="text-align: justify;">
တိုက်ိဳ တကၠသိုလ္ Todaimae stationရဲ့ လက္မွတ္ထြက္ အေပါက္နားမွာ မည္သူမဆို ၀င္ေရာက္နားေနႏိုင္ျပီး၊ ဖတ္ရွဴႏိုင္ဖို႔ထားတဲ့ စာအုပ္စင္ေလးလည္း ရွိပါတယ္။ စာၾကည့္ဖို႔ စားပဲြေလးနဲ႔ ထိုင္ခံုေလးေတြလည္း ထားပါတယ္။ ကၽြန္မ ေက်ာင္းကေန အေဆာင္အျပန္ သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္ကုိ ထိုင္ေစာင့္ရင္း အဲဒီမွာ စာဖတ္ေလ့ရွိပါတယ္။ တခါတေလလည္း ထိုင္ခံုေလးမွာ ထိုင္ရင္း အဲဒီနားက နံရံအျပည့္ ေရးခ်ယ္ထားတဲ့ ပန္းခ်ီကားၾကီးကို လွမ္းၾကည့္မိေလ့ ရွိတယ္။ အဲဒီ ပန္းခ်ီကားၾကီးထဲမွာ လူမ်ားစြာကို စရိုက္မ်ားစြာနဲ႔ ဆဲြထားတာဆိုေတာ့ တစ္ဦးခ်င္းစီကို ၾကည့္ရတာ စိတ္၀င္စားဖို႔ တအားကို ေကာင္းပါတယ္။ လူတစ္ဦးခ်င္းစီရဲ့ စရိုက္ကို ေသခ်ာလိုက္ၾကည့္ရင္း၊ ၾကည့္လို႔ မျပီးနိုင္ပဲ ဖတ္္လို႔ မျပီးႏိုင္တဲ့ စာအုပ္တစ္အုပ္လို႔ ေန႔တိုင္း ၾကည့္မ၀၊ ဖတ္မျပီး ျဖစ္ခဲ့ရပါတယ္။ </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
အဲဒီ ပန္းခ်ီ (Painting) က Pieter Bruegel ရဲ့ ပန္းခ်ီ ျဖစ္လိမ့္မလားလို႔ ေတြးရင္း ပန္းခ်ီဆရာလက္မွတ္ကို ရွာခဲ့ေပမယ့္ ကၽြန္မ ေတြ႔ေအာင္ မရွာႏိုင္ခဲ့ပါဘူး။</div>
<div style="text-align: center;">
............................................................. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Pieter Bruegelရဲ့ Paintingsေတြ ထဲမွာ ကၽြန္မအခုထိ ဖတ္လို႔မျပီးႏိုင္တဲ့ ပန္းခ်ီကားတစ္ခုရွိပါတယ္။ လူမိုက္ေတြအေၾကာင္း ဆဲြထားတာပါ။ အဲဒါက ေအာက္က ပန္းခ်ီကားပါ။ Pieter Bruegelက ပံုထဲက လူတစ္ေယာက္စီအတြက္ အဆိုအမိန္႔ Proverb ေတြ ေရးထားတဲ့အတြက္ လိုက္လံၾကည့္ရင္း စိတ္၀င္စားစြာ ပန္းခ်ီကားထဲမွာ အၾကိမ္မ်ားစြာ နစ္ေျမာေနခဲ့ဖူးပါတယ္။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoyjWutB_ziRBY-MEhiWflA633sjq4Du7uZow-v_xZe8KLisP3GNujMJQuUvtGFfvXJXW9Mz7jqSEG_eWcvzdbb6Nr7CLlYlF4yBVdn5_FKAhZndZoBoHQgAsLAtIGmZeA7xSQa5ZClFVI/s1600/pieter+Bruegel.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="286" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoyjWutB_ziRBY-MEhiWflA633sjq4Du7uZow-v_xZe8KLisP3GNujMJQuUvtGFfvXJXW9Mz7jqSEG_eWcvzdbb6Nr7CLlYlF4yBVdn5_FKAhZndZoBoHQgAsLAtIGmZeA7xSQa5ZClFVI/s400/pieter+Bruegel.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ပန္းခ်ီကားထဲမွာ လူမိုက္ေပါင္းမ်ားစြာရွိတယ္။ အဲဒီအထဲက လူမိုက္ၾကီး ေျခာက္ေယာက္ အေၾကာင္းကို ေဖာ္ျပထားပံုကို ကၽြန္မအထူး စိတ္၀င္စားမိပါတယ္။ </div>
<br />
<u>လူမိုက္ၾကီး (၆) ေယာက္</u><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
အရင္ဆံုး စိတ္၀င္စားမိတဲ့ လူမိုက္ၾကီး နံပါတ္ (၁)က ေတာ့ အထက္ေဖာ္ျပပါပံုရဲ့ ေအာက္ေျခအလယ္နားမွာ လူတစ္ေယာက္ ၀က္ေတြကို (၀က္ေတြပဲ ေခၚၾကပါစို႔) ႏွင္းဆီပန္းပြင့္ေလးေတြ ခ်ေပးေနတာကို ေတြ႔ရပါတယ္.။ အဲဒီလူအတြက္ ပန္းခ်ီဆရာရဲ့ အဆိုအမိန္႔က "Throwing rose before swine" ပါတဲ့။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwDAc7a_sSujxBp6gqG0oNSqcBX4QVjddQ8P1jXaj_w45-TIfYXv9u1FQIexzNOfhgoQEBjugUVJDulaN1lxo4GLkaH_u7vkbAhGBrTb8wkG88fP3-E0lUQiaLc04fET92Q9fFfv2XOzOo/s1600/%E5%B7%9D%EF%BC%920015.1.BMP" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwDAc7a_sSujxBp6gqG0oNSqcBX4QVjddQ8P1jXaj_w45-TIfYXv9u1FQIexzNOfhgoQEBjugUVJDulaN1lxo4GLkaH_u7vkbAhGBrTb8wkG88fP3-E0lUQiaLc04fET92Q9fFfv2XOzOo/s320/%E5%B7%9D%EF%BC%920015.1.BMP" width="209" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
တကယ့္မူရင္းအဆိုအမိန္႔က Bible ကလာတာပါ။ Don't throw pearl before swine ျဖစ္ပါတယ္။ အဓိပၸါယ္ကေတာ့ ပုလဲလို တန္ဖိုးရွိတဲ့အရာေတြကို ၀က္ေရွ႕ ပစ္ခ်မေပးပါနဲ႔။ ပုလဲဆိုတာ ၀က္နဲ႔ ဘာမွမဆိုင္ဘူး၊ ၀က္အတြက္အသံုးမ၀င္ပါဘူးတဲ့။ ေျပာခ်င္တာကေတာ့ တဖက္သားအတြက္ တကယ္အသံုး၀င္ရဲ့လား၊ သူကတကယ္ တန္ဖိုးထားမွာလားဆိုတာကို မစူးစမ္းပဲ
ကုိယ့္ရဲ့အခ်ိန္ေတြ၊ အင္အားေတြ ေပးေနသူေတြဟာ လူမိုက္ပါတဲ့။</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
အဲဒါကို Pieter Bruegelက ပုလဲအစား ႏွင္းဆီပန္းနဲ႔
အစားထိုးသံုးထားတယ္လို႔ ယူဆရပါတယ္။ သင္းပ်ံေမႊးၾကိဳင္ျပီး သိပ္ကို လွပတဲ့
ႏွင္းဆီပန္းေလးေတြကို တယုတယ တန္ဖိုး ထားမယ့္ သူေတြကို မေပးပဲ၊ တန္ဖိုးကို
မသိတဲ့ ၀က္ေတြကို ေပးေနသူဟာ လူမိုက္ပါပဲလို႔ ဆိုလိုခ်င္တာပါ။ မဆိုးပါဘူး
တစ္ခုေတာ့ ရွိတယ္။ ပံုထဲက ၀က္ေတြကေတာ့ ပုလဲေတြကို စိတ္မ၀င္စားဘူးဆိုတာ
ျဖစ္ႏိုင္ေပမယ့္ ႏွင္းဆီပန္းကိုေတာ့ အနည္းအက်င္း စိတ္၀င္စားပံုပါပဲ..။</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj87QpUtOC5UKI65KnfbiNjq_0FahRGIhXKj_O7zuyX-xePeWDwn532gi2JqlQEp5p153keRX-Vn_31wzxzzt1kTjnZuI-gB5bBqsCfs_jvnyRarw89W8bo5IEdK7jz1Omdfi3-xRvSW_fR/s1600/%E5%B7%9D%EF%BC%920015.2.BMP" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="228" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj87QpUtOC5UKI65KnfbiNjq_0FahRGIhXKj_O7zuyX-xePeWDwn532gi2JqlQEp5p153keRX-Vn_31wzxzzt1kTjnZuI-gB5bBqsCfs_jvnyRarw89W8bo5IEdK7jz1Omdfi3-xRvSW_fR/s320/%E5%B7%9D%EF%BC%920015.2.BMP" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijbw8UnwzAQt7XMeCYbMzFs-dbqWmsDF_oMgJ56yC2L96oOCAbOxgXQhKLkwjeqPt33k_CXQLsOwStklWBxfiiIJ6BAGHqqN9N9svMy8yl0pvOhEPa0xDEH409uSXcLLpg8I_GBU0_fMIK/s1600/Pie+6.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
လူမိုက္ၾကီး နံပါတ္ ၂ ကေတာ့ ျမစ္လယ္ေခါင္မွာ ကူးခတ္ေနတဲ့ လူတစ္ေယာက္ပါ။ သူ႔ပံုစံၾကည့္ရတာ တစ္ခုခု အကူအညီေတာင္းေနသလိုပဲ။ သူ႔အတြက္ အဆိုအမိန္႔ကေတာ့ "swimming against the tide" တဲ့။ ဒီေရ ေရစီးေခ်ာင္းကို အတည့္ ဆန္ကူးေနသူတစ္ဦး ပါ။ ပန္းခ်ီဆရာ ဆိုလိုတာကေတာ့ ဒီေရဆိုတာ ပတ္၀န္းက်င္က လူအမ်ားကို ဆိုလိုတာပါတဲ့။ ပတ္၀န္းက်င္က လူေတြလုပ္သမွ် အမွားေတြ၊ ငါလုပ္တာကမွ အမွန္ကြလို႔ အမ်ားကို ဆန္က်င္ ဂြတိုက္ရင္း အားအင္ရွိေပမယ့္ ေနာက္ဆံုးမွာ ဘ၀ ဆံုးရွံဴးသြားရတဲ့ ေခါင္းမာတဲ့ လူတစ္ေယာက္ဟာ လူမိုက္ပါလို႔ ဆိုလိုခ်င္ပံုပါပဲ။</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPe5uOrII3fFJNjwwccQUXj0Ge5X2ouu9Hjqfi0aJCocPjVfBzru7y1N7RBzFvRtgqANrn9bAUXqKBvWptIYDFrajBI2JmXjdsuML5SrNxrKfpH_xLaSZIJOYepmWpXBEa_LiVplolxHor/s1600/Pieter_Brueghel_the_Younger_2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhPe5uOrII3fFJNjwwccQUXj0Ge5X2ouu9Hjqfi0aJCocPjVfBzru7y1N7RBzFvRtgqANrn9bAUXqKBvWptIYDFrajBI2JmXjdsuML5SrNxrKfpH_xLaSZIJOYepmWpXBEa_LiVplolxHor/s320/Pieter_Brueghel_the_Younger_2.jpg" width="246" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ေနာက္လူမိုက္ၾကီး နံပါတ္ ၃ပံုကေတာ့ နံရံကုိ ေခါင္းနဲ႔တြန္းတိုက္ေနတဲ့ လူတစ္ေယာက္နဲ႔ ပတ္သက္ပါတယ္။"Banging his head against wall" ပါ။ ဒီလူမိုက္ကေတာ့ ဘယ္ေလာက္ ၾကိဳးစားၾကိဳးစား ဘာအက်ိဳးရလာဒ္မွ မရွိတဲ့အျဖစ္ကိုမသိပဲ အစြမ္းကုန္ ၾကိဳးစားလုပ္ေနသူပါ။ ကုိယ့္ၾကိဳးစားမႈဟာ အခ်ည္းႏွီးပဲဲ၊ အခ်ိန္ေတြကုန္သြားရံုပဲ.. ဆိုတာေတာင္ မသိတဲ့သူ. အဲဒါ တကယ္ပဲ လူမိုက္ပါလို႔ ပန္းခ်ီဆရာက ေျပာခ်င္ေနတယ္ ထင္ပါရဲ့.။</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcYowng785lfzNX7jel76QoIkNxpxvDiU7mYLyDtm5nhoU-a06n3eVc7885cwWvikhf3Fgmg_f7SaVP1qR7lB5a0oyhba8b7AZ7SPxprzolVaVQPwMImjIvmWXTBRLAVJqAYsVvGc_8wks/s1600/%E5%B7%9D%EF%BC%920015.BMP" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcYowng785lfzNX7jel76QoIkNxpxvDiU7mYLyDtm5nhoU-a06n3eVc7885cwWvikhf3Fgmg_f7SaVP1qR7lB5a0oyhba8b7AZ7SPxprzolVaVQPwMImjIvmWXTBRLAVJqAYsVvGc_8wks/s320/%E5%B7%9D%EF%BC%920015.BMP" width="193" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ေနာက္ပံုက ပိုလို႔ေတာင္စိတ္၀င္စားစရာ ေကာင္းေသးတယ္။ ပန္းခ်ီကားရဲ့ လက္ယာ အေပၚဘက္နားမွာ လူတစ္ေယာက္က ပိုက္ဆံေတြကို ျမစ္ထဲသြန္ခ်ေနတာကို ေတြ႔ရပါလိမ့္မယ္။ ကိုယ္ၾကိဳးစား ရွာေဖြသမွ်ကို ျမစ္ထဲသြန္ခ်ေနတဲ့ လူမိုက္ေပါ့။ ျမန္မာစကားပံုတစ္ခုျဖစ္တဲ့ သဲထဲေရသြန္ နဲ႔ ခပ္ဆင္ဆင္ေပါ့ေနာ္။ ၾကိဳးစားသမွ် အရာမထင္ အခ်ည္းႏွီးျဖစ္သြားေအာင္ လုပ္ေနတဲ့ လူမိုက္ၾကီးေပါ.။</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMSi4nwhg3yHY3MyqzE0OOkuOlc_COX9eR6KLZhw_KlvErfiMsbNASfWz6Uk0fdukyvlL3rTWmDcc8BHv8meRtRhSKyT93Z5Oxu_IT0lYAt66IBuJHhPcH3CVd1DpFdnjidHzZC2m4sZy7/s1600/%E5%B7%9D%EF%BC%920016.1.BMP" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="207" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMSi4nwhg3yHY3MyqzE0OOkuOlc_COX9eR6KLZhw_KlvErfiMsbNASfWz6Uk0fdukyvlL3rTWmDcc8BHv8meRtRhSKyT93Z5Oxu_IT0lYAt66IBuJHhPcH3CVd1DpFdnjidHzZC2m4sZy7/s320/%E5%B7%9D%EF%BC%920016.1.BMP" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
ေနာက္လူမိုက္ကေတာ့ ျမစ္နားမွာ ငါးရွဥ့္အျမီးကို ဖမ္းေနတဲ့ လူပါပဲ။ သူ႔အတြက္ အဆိုအမိန္႔ကေတာ့ "An eel caught by the tail is only half caught" တဲ့။ ငါးရွဥ့္ကို အျမီးကေန ဖမ္းမိတာဟာ တကယ္မိျပီလို႔ ဆိုလိုတာ မဟုတ္ပါဘူး။ မိျပီလို႔ ၅၀%ပဲ ေျပာႏိုင္ေသးတာပါ။ အခ်ိန္မေရြး ကုိယ့္လက္ကေန ထြက္သြားမယ့္ အရာအတြက္ ငါပိုင္ျပီလို႔ မေတြးသင့္ဘူးတဲ့။</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijbw8UnwzAQt7XMeCYbMzFs-dbqWmsDF_oMgJ56yC2L96oOCAbOxgXQhKLkwjeqPt33k_CXQLsOwStklWBxfiiIJ6BAGHqqN9N9svMy8yl0pvOhEPa0xDEH409uSXcLLpg8I_GBU0_fMIK/s1600/Pie+6.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="197" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijbw8UnwzAQt7XMeCYbMzFs-dbqWmsDF_oMgJ56yC2L96oOCAbOxgXQhKLkwjeqPt33k_CXQLsOwStklWBxfiiIJ6BAGHqqN9N9svMy8yl0pvOhEPa0xDEH409uSXcLLpg8I_GBU0_fMIK/s320/Pie+6.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
ေနာက္ဆံုးလူမိုက္ကေတာ့ ပန္းခ်ီကားရဲ့ လက္၀ဲဘက္က လူတစ္ေယာက္ပါပဲ။ သူကေတာ့ အနားက ၾကက္ကို လက္နဲ႔စမ္းရင္း ဒီၾကက္ေတြကေန ငါ ၾကက္ကေလး ဘယ္ႏွစ္ေကာင္ ထပ္ရမလဲဆိုျပီး မေပါက္လာေသးတဲ့၊ ဒီထက္ ပိုေျပာရရင္ ဥေတာင္ မဥရေသးတဲ့ ၾကက္ဥေတြကို စိတ္ကူးယဥ္ျပီး ေနာက္ဆို ငါ့မွာ ၾကက္ကေလး ဘယ္ႏွစ္ေကာင္ရွိမွာလို႔ ေရတြက္ေနသူပါ။ ေတာ္ေတာ္ မိုက္တဲ့လူမိုက္ပါ...</div>
<div style="text-align: center;">
...............................................</div>
<br />
တကယ္ဆို .. ကၽြန္မလည္းပဲ လူမိုက္ပါပဲ။<br />
<br />
ကၽြန္မေလ.. ကိုယ့္အတြက္ တန္ဖိုးရွိတဲ့အရာေတြဟာ သူမ်ားေတြအတြက္လည္း တန္ဖိုးရွိလိမ့္မယ္လို႔ထင္ျပီး ၀က္ေတြေရွ႕ႏွင္းဆီပန္း ခ်ေပးသလိုမ်ိဳး ခဏခဏ လုပ္ဖူးခဲ့တယ္။ ကၽြန္မဟာ လူမိုက္ပါ။<br />
<br />
ကၽြန္မေလ.. ကၽြန္မသိတဲ့ လူအမ်ားက ဒီအယူအဆ မွန္တယ္လို႔ ဆိုေနတာကို ဒါဟာ မွားေနတယ္လို႔ သက္ေသျပခ်င္စိတ္ေၾကာင့္ စိတ္ေရာလူေရာ ပင္ပန္းခဲ့ရဖူးတယ္။ ကၽြန္မဟာ လူမိုက္ပါ။<br />
<br />
ကၽြန္မေလ.. ကၽြန္မေရွ႕မွာ ႏွစ္ရွည္လမ်ား စဲြျမဲခိုင္ခံ့ေနတဲ့ ပိတ္ထားတဲ့အရာေတြကို မေတာက္တေခါက္ ပညာေလးနဲ႔၊ ရွိသမွ် ခြန္အားနဲ႔ မၾကာခဏ ၾကိဳးစားျပီး တြန္းဖယ္ေနမိခဲ့တယ္။ မျဖစ္ႏိုင္ဖူး ဆိုတာ သိလွ်က္နဲ႔ေလ...။ တကယ္ပဲ ကၽြန္မဟာ လူမိုက္ပါ။<br />
<br />
ကၽြန္မေလ.. ၾကိဳးစားသမွ် အရာမထင္ႏိုင္တာေတြကို သိထားရဲ့နဲ႔လည္း အရာထင္လိုထင္ျငားဆိုျပီး ၾကိဳးစားလိုက္ သြန္ခ်လိုက္နဲ႔ လံုးျခာလည္ေနခဲ့တာပါ။ တကယ့္ လူမိုက္ၾကီးပါပဲ။<br />
<br />
ကၽြန္မေလ.. ငါးရွဥ့္ကို အျမီးက ဖမ္းမိထားတာေလးကို ဘယ္ေတာ့မွ မလြတ္ေတာ့ဘူးလို႔ ထင္တဲ့လူမိုက္လိုပဲ ကိုယ့္ရထားတဲ့ ရာထူး/ စည္းစိမ္/ ေနရာတစ္ခုဟာ ကိုယ္အပိုင္ပဲ တြက္ထားမိထားခဲ့တာလည္း အခုထိပါပဲ။ ကၽြန္မထက္ ပိုျမင့္တဲ့သူေတြေတာင္ မၾကာခဏ သူတို႔ရဲ႔ ငါးရွဥ္ေတြ လြတ္လြတ္သြားတာကို ျမင္ထားရက္နဲ႔ေလ။ တကယ္ပါ.. ကၽြန္မက လူမိုက္ပါ။<br />
<br />
ကၽြန္မေလ.. ေရွ႕အနာဂတ္ ဘာျဖစ္မလဲ မသိဘဲနဲ႔လည္း လက္ရွိဘ၀မွာ ထိုင္ေနရင္း ဘယ္ေလာက္ေနရင္ ရာထူးတိုးလိမ့္မယ္၊ ဘယ္ေတာ့က်ရင္ ငါ လစာတိုးေတာ့မယ္ စသည္ျဖင့္ မပိုင္ၾကက္ေမြး လုပ္ေနမိတာ အခုထိပါ။ ဘယ္လိုမွ မျငင္းႏိုင္ေအာင္ ကၽြန္မက လူမိုက္ပါ။<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh02rlnSuqMn7SK_FSLa5UJrHsYLvwn8G8uoZmGcadL_t2bxd7G5a42OCck8nUai7Sm6sGRpx_38WoAsNbFxuZvi2h4XxYjVV3AGyVrHJFyEo9V-Q_wsCQUzkGi5iYUwTXJ-Coq7w6l5jHF/s1600/pieter+Bruegel2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="147" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh02rlnSuqMn7SK_FSLa5UJrHsYLvwn8G8uoZmGcadL_t2bxd7G5a42OCck8nUai7Sm6sGRpx_38WoAsNbFxuZvi2h4XxYjVV3AGyVrHJFyEo9V-Q_wsCQUzkGi5iYUwTXJ-Coq7w6l5jHF/s400/pieter+Bruegel2.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
ဟုတ္ကဲ့... လူမိုက္ၾကီး လသာည ျဖစ္ပါတယ္ ရွင္။<br />
References: Pieter Bruegel's paintings, Oil on oak panel,Staatliche Museen zu Berlin - Gemaldegalerie, Berlin
လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-56094432018357549452013-05-15T21:21:00.002+09:002013-05-15T21:23:49.461+09:00သိစိတ္ကို ဖမ္းမယ့္ ေဆာ့ဖ္၀ဲ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiI5_CZhpZHu_xPMWfvpD0KbMKvuJBy_L-Y39DkgoBQiL5OBzi1Jbce_OII2G4RxGGtL8QbMjkYwGhoGDkB4-2veXwseax9XD18YllIRpprcD9Qczfk3TSTOa6N7__4GWlWKoy5XESCndtM/s1600/neutron-moderator.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="263" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiI5_CZhpZHu_xPMWfvpD0KbMKvuJBy_L-Y39DkgoBQiL5OBzi1Jbce_OII2G4RxGGtL8QbMjkYwGhoGDkB4-2veXwseax9XD18YllIRpprcD9Qczfk3TSTOa6N7__4GWlWKoy5XESCndtM/s400/neutron-moderator.gif" width="300" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
photo: http://nuclearfissionary.com/</div>
တကယ္ဆို ဒီဘာသာကို ကၽြန္မ ေလ့လာဖို႔ မသင့္ခဲ့ပါ..။<br />
<br />
ပရိုတြန္ (proton)၊ အီလက္ထရြန္ ( electron)၊ နယူထရြမ္ (neutron) ဆိုျပီးေတာ့ စသိခဲ့ရတဲ့ အက္တမ္မ်ားရဲ့ဖဲြစည္းပံုမ်ားအေၾကာင္း....။ စသိခဲ့တဲ့ အထက္တန္းေက်ာင္းသူဘ၀တုန္းကေတာ့ အမႈမဲ့ အမွတ္မဲ့ပါပဲ..။ အခုႏွစ္ပိုင္းေတြထဲမွာမွ နယူထရြမ္ေလးမ်ားအေၾကာင္းကို ကၽြန္မပိုစိတ္၀င္စားလာမိပါတယ္။ ၾကီးမားတဲ့ ေပါက္ကဲြမႈေတြကို ျဖစ္ေစတဲ့ နယူးကလီးယား စြမ္းအင္ေတြဟာ တကယ္ေတာ့ နယူထရြန္ေလးေတြ ေရြ႔လ်ားမႈေၾကာင့္ျဖစ္ရတာ မဟုတ္လား..။<br />
<br />
ျမင္သာေအာင္ ေျပာျပရရင္ အက္တမ္တစ္ခုမွ နယူထရြန္ေလးအျဖစ္ ခဲြထုတ္လိုက္တဲ့အခါ ရလာလာခ်င္း နယူထရြန္ကို fast neutron လို႔ ေခၚျပီး သူေရြလ်ားမႈေၾကာင့္ ျဖစ္လာတဲ့ စြမ္းအင္က 1 MeV (Million Electron Volts) ျဖစ္တယ္။ အဲဒီ စြမ္းအင္က နယူထရြန္ေလးက တစ္နာရီမွာ မိုင္သန္းေပါင္း ၃၁.၃ ႏႈန္းနဲ႔ ေရြ႔လ်ားေနတဲ့ပမာဏျဖစ္ပါတယ္။ အင္မတန္မွ လ်င္ျမန္တဲ့ ႏႈန္းနဲ႔ ေရြ႔လ်ားေနတာေပါ့..။<br />
<br />
အဲဒီ နယူထရြန္ေရြ႔လ်ားမႈက စိတ္ပညာ ဘာသာရပ္ထဲက ကၽြန္မေလ့လာေနေသာ “လူ၏စိတ္ေနစိတ္ထားႏွင့္ ဦးေႏွာက္လုပ္ငန္းစဥ္မ်ားအေၾကာင္း” ေလ့လာခ်က္နဲ႔ အလြန္အမင္း ဆက္ႏြယ္လာလိမ့္မယ္လို႔ မထင္ခဲ့မိပါ။<br />
<br />
တေန႔ေတာ့ ပေရာ္ဖက္ဆာ ရာမမိုတိုက လူေတြ၏ မသိစိတ္နဲ႔ သိစိတ္ေျပာင္းလဲမႈကို ခဲြျခမ္းစိတ္ျဖာလို႔ ရေၾကာင္း၊ ေဆာ့ဖ္၀ဲတစ္ခုကုိ သံုးျပီးရွာရတာ ျဖစ္ေၾကာင္း၊ အဓိကကေတာ့ သိစိတ္နယူထရြန္ေလးမ်ား ေရြ႔လ်ားမူကို ေလ့လာျခင္း ျဖစ္ေၾကာင္း ရွင္းလင္းသင္ၾကားပါတယ္။ ပေရာ္ဖက္ဆာ၏ ဦးေႏွာက္နယူထရြန္ သီအိုရီအရ လူမ်ား၏ သိစိတ္နဲ႔ မသိစိတ္က အလွည့္က်ျဖစ္ေနတာ ျဖစ္ပါတယ္။ ဥပမာ.. မိမိေရွ႔မွ သူငယ္ခ်င္းက ေျပာလာတဲ့စကားေတြကို ကိုယ္က နားေထာင္တဲ့အခါ ကိုယ္ကေတာ့ ေတာက္ေလွ်ာက္ ၾကားရသလို ထင္မွတ္ရေပမယ့္ တကယ္က ၾကားတာကို သိတဲ့နယူထရြန္နဲ႔ မသိစိတ္နယူထရြန္ေလးေတြ အလည့္က်ျဖတ္သန္းသြားေနခိုက္ နယူထရြန္ေလးေတြက ေရြ႔လ်ားတာ လ်င္ျမန္လြန္းတာမို႔ ေတာက္ေလွ်ာက္ၾကားေနရသလို ထင္ရတာ ျဖစ္ပါတယ္။ ၎ကို အနုစိတ္တြက္ခ်က္ေပးတဲ့ ေဆာ့ဖ္၀ဲ တစ္ခုကို အခု တီထြင္နိုင္ခဲ့ျပီ ဆိုပဲ။<br />
<br />
သိစိတ္ေတြကို လိုက္ဖမ္းမယ့္ ေဆာ့ဖ္၀ဲ..တဲ့..။<br />
<br />
အဲဒီေတြ႔ရွိခ်က္က ကၽြန္မကို မိုက္မဲတဲ့ ၾကိဳးစားမႈတစ္ခုကို အစျပဳဖို႔ နုိးဆြေပးတဲ့ အခ်က္ပဲျဖစ္ခဲ့ပါေတာ့တယ္..။လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-16284371903437084452012-10-19T01:14:00.004+09:002012-10-19T23:50:59.476+09:00အခမ္းနားဆံုး လက္ခုပ္သံမ်ားတခါက ေဖေဖျခင္က သားျခင္ေလး ပထမဆံုး ပ်ံသန္းမႈခရီးရဲ့ ရင္ခုန္သံစဥ္ကို ေမးခဲ့သတဲ့..။<br />
ဒီေတာ့ သားေလးက စိတ္လႈပ္ရွားေပ်ာ္ရႊင္သံႏွင့္ ဒီလိုျပန္ေျပာခဲ့တယ္..<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLKEESnntaLkHfnblYAmB6sy7YwZxCBLWFVk65z7EAad2jVQHuKQdGHlsxEqq8MCrbH0pgeM8-0H7qzGbOlZPQcHDEvBvNwrEBN43AJpjBflYLtd9gEt5a-QKB8TOTFepOl1CjkVoHBjN8/s1600/mosquito2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLKEESnntaLkHfnblYAmB6sy7YwZxCBLWFVk65z7EAad2jVQHuKQdGHlsxEqq8MCrbH0pgeM8-0H7qzGbOlZPQcHDEvBvNwrEBN43AJpjBflYLtd9gEt5a-QKB8TOTFepOl1CjkVoHBjN8/s200/mosquito2.jpg" width="200" /></a></div>
<br />
<div style="color: blue;">
"ဒီေန႔လို စိတ္လႈပ္ရွားစရာ ေကာင္းတာမ်ိဳး မေတြ႕ဖူးခဲ့ဘူး ေဖေဖ၊ သားပ်ံသန္းရာ လမ္းတစ္ေလွ်ာက္ လူအားလံုးက လက္ခုပ္ေျဖာင္းေျဖာင္းတီးလို႔ တခဲနက္ အားေပးခဲ့ၾကတယ္ေလ။"</div>
<br />
...................................<br />
ကၽြန္မရဲ့ သူငယ္ခ်င္းေတြေရာ..<br />
ျခင္ေလးလို လက္ခုပ္ ေျဖာင္းေျဖာင္းတီးျပီး အားေပးခံရတာမ်ိဳး ၾကံဳဖူးလား ဟင္..<span class="messageBody" data-ft="{"type":3}"><span class="userContent"> /('-')\</span></span><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span class="messageBody" data-ft="{"type":3}"><span class="userContent"> ................................................................................</span></span></div>
<br />လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-75045395128028586572012-07-27T01:48:00.000+09:002012-07-27T01:51:09.491+09:00ယံုၾကည္ခ်က္မွ တဆင့္<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieQiQtIc_wAf9sGQ7_BD-eItxomoJOGSbMH8L4O10cb4YbLcMCx8f2a1rvWII-CzREx1qxTRzWDBIPrW2xzjJ82jY_1K9M9mSOACE8BP91oob94vMM0DXaZUmOJ05RcLYq9sSoTAoKPrU/s1600-h/140px-Falconet_-_Pygmalion_&_Galatee_(1763).jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5360021844369697650" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieQiQtIc_wAf9sGQ7_BD-eItxomoJOGSbMH8L4O10cb4YbLcMCx8f2a1rvWII-CzREx1qxTRzWDBIPrW2xzjJ82jY_1K9M9mSOACE8BP91oob94vMM0DXaZUmOJ05RcLYq9sSoTAoKPrU/s400/140px-Falconet_-_Pygmalion_&_Galatee_(1763).jpg" style="cursor: pointer; float: left; height: 187px; margin: 0pt 10px 10px 0pt; width: 140px;" /></a><br />
<span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;"><a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Pygmalion">Pygmalion</a>ဆိုတဲ့ ေ၀ါဟာရကေတာ့ ဂရိစကားျဖစ္ပါတယ္။ ပံုျပင္ေလးတစ္ခုမွ စတယ္။ ပံုျပင္အရ ဘယ္မိန္းမကိုမွ စိတ္မ၀င္စားတဲ့ ပန္းပုသမားေလး </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">Pygmalion</span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;"> ဟာ သူကိုယ္တိုင္ ထုစစ္ထားတဲ့ ရုပ္ထုေလးအေပၚမွာ ေမတၱာသက္၀င္မိသြားခဲ့တယ္။ ေန႔စဥ္နဲ႔အမွ် စဲြလန္းတမ္းတေနတဲ့ သူရဲ့စဲြလန္းယံုၾကည္မႈအေပၚ </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">ဘုရားသခင္က </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">ဂရုဏာသက္သြားတဲ့အတြက္ </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">ေနာက္ဆံုးမွာ </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">သူရဲ့ရုပ္ထုကို လူဘ၀အသက္သြင္းေပးလိုက္ျခင္းျဖင့္ ေပ်ာ္ရႊင္စြာ ဇာတ္ေပါင္းသြားေလသတည္းေပါ့။</span></span><br />
<br />
<span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">ဂရိပံုျပင္ထဲမွ </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">Pygmalion ပန္းပုသမားနာမည္ကိုယူျပီး </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">စိတ္ပညာေဗဒမွာ </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">Pygmalion effectsလို႔ဆိုတဲ့ ေ၀ါဟာရကို </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">စတင္သံုးစဲြခဲ့သူက အေမရိကန္ စိတ္ပညာရွင္Mr.</span></span><a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Rosenthal_%28psychologist%29" title="Robert Rosenthal (psychologist)">Robert Rosenthal</a><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;"> </span></span>ျဖစ္ပါတယ္။<br />
<br />
ဟုတ္ပါတယ္။ တစ္စံုတစ္ေယာက္ အေပၚထားတဲ့ မင္းရဲ့ ယံုၾကည္ခ်က္ဟာ အတိုင္းအတာတစ္ခုအထိ အက်ိဳးသက္ေရာက္ေစပါတယ္။ ၎ ကို စိတ္ပညာအေခၚနဲ႔ <span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">Pygmalion effectsလို႔ ေခၚတယ္။</span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">စိတ္ပညာရွင္ Mr.Robert လုပ္ခဲ့တဲ့ သုေတသနတစ္ခုမွာ </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">ေက်ာင္းတစ္ေက်ာင္းမွာ စာေမးပဲြတစ္ခုစစ္လိုက္တယ္။ မစစ္ခင္ တပတ္ေလာက္မွာ တခ်ိဳ႕ေက်ာင္းသားေတြကို ေတြ႔ဆံုျပီး ဒီလိုေျပာလိုက္တယ္။<br /><br />“ကေလးတို႔။ မင္းတို႔ကို အသိေပးစရာရွိတယ္။ ဦးက (Researcher Mr. Robertက) ဒီစာေမးပဲြကို ဘယ္သူေတြ ေျဖဆိုနုိင္မယ္လို႔ ထင္ပါသလဲလို႔ မင္းတို႔ အတန္းပိုင္ဆရာကို ေမးေတာ့ မင္းတို႔ဆရာက ဒီစာေမးပဲြကို ေသခ်ာေပါက္ အမွတ္ေကာင္းေကာင္းနဲ႔ ေျဖဆိုနိုင္မယ္သူဟာ မင္းတို႔ပါ .. လို႔ ေျပာျပတယ္။ မင္းတိုလို ကေလးေတြရွိတဲ့အတြက္ မင္းတို႔ ဆရာကေတာ့ ဂုဏ္ယူလို႔ မဆံုးေအာင္ပါပဲကြာ။ ကဲ..ကဲ ၾကိဳးစားေျဖၾကေနာ္။ ”<br /><br />တကယ္ေတာ့ အတန္းပိုင္ဆရာကို ဘာမွ ေမးထားတာမဟုတ္ခဲ့ပါဘူး။ စာေမးပဲြက နည္းနည္းခက္လို႔ စာေမးပဲြ ေျဖခ်င္ေအာင္ စိတ္ပညာရွင္က အကြက္ဆင္လိုက္တဲ့ စကားလံုးေလးေတြပါ။<br /><br />ဒီေနာက္ စာေမးပဲြကို ေျဖဆိုျပီးဆံုးျပီး ရလာဒ္ေတြကို အမွတ္စစ္ခဲ့တယ္။ </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">ေခၚေတြ႔တဲ့ ေက်ာင္းသားေတြနဲ႔ ေခၚမေတြ႔တဲ့ ေက်ာင္းသားေတြရဲ့ ရလာဒ္ကို ယွဥ္ၾကည့္လိုက္တယ္။ </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">သူ မရဲတရဲ ေမွ်ာ္လင့္ထားတဲ့ ရလာဒ္တစ္ခုကို </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">အံ့ၾသဖြယ္ရာ </span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">ေတြ႔ရလို႔ စိတ္ပညာရွင္ၾကီး ေပ်ာ္ရႊင္သြားခဲ့တယ္။<br /><br />သူက ေခၚေတြ႔တဲ့ ေက်ာင္းသားအမ်ားစုဟာ တကယ္ပဲ စာေမးပဲြကို အမွတ္ေကာင္းေကာင္းနဲ႔ ေအာင္တာကို ေတြ႔ရတယ္။ ေခၚေတြ႔ျပီး မေျပာျခင္းမခံခဲ့ရတဲ့ ကေလးေတြ (တနည္းေျပာရရင္ ဆရာရဲ့ ယံုၾကည္ခ်က္ကို မရတဲ့ကေလးေတြ)ဟာ ပံုမွန္ ယခင့္ယခင္ စာေမးပဲြေတြအတိုင္း ရလာဒ္ မေျပာင္းမလဲ ရွိေနခဲ့တာကို ေတြ႔ခဲ့ရတယ္။<br /><br />ဒါဆို ယံုၾကည္ျခင္းခံရတဲ့ကေလးေတြဟာ အရည္အခ်င္းေတြ တက္လာျပီး၊ မခံရတဲ့ကေလးဟာ အရည္အခ်င္းေတြက်သြားတာလား။ တကယ္ေတာ့ အရည္အခ်င္းက ဒီေလာက္ ေျပာင္းလဲသြားတာ မဟုတ္ပါဘူး။ အျခားသူတစ္ဦးတစ္ေယာက္ရဲ့ ယံုၾကည္ခ်က္ကို ရလိုက္တဲ့ အခါ ကၽြန္မတို႔ လူသားေတြဟာ ကိုယ္အားဥာဏ္အားရွိသ၍ အားထုတ္ ၾကိဳးစားၾကလို႔သာ ျဖစ္ပါတယ္။<br /><br /><span style="color: #3333ff;">အျခားသူရဲ့ ယံုၾကည္ခ်က္က ကာယကံရွင္ ကို တြန္းအား ေပးနိုင္ပါတယ္။</span><br /><br />လက္ေတြ႔နယ္ပယ္မွာ ဆရာက တပည့္ကို ၊ မိဘက သားသမီးကို၊ အၾကီးအကဲက လက္ေအာက္ငယ္သားကို၊ တစ္စံုတစ္ေယာက္က တစ္စံုတစ္ေယာက္ကို ကိုယ့္စိတ္ၾကိဳက္ ၾကိဳးစားေစခ်င္တဲ့အခါ အမ်ားၾကီး အားထုတ္ ဆံုးမစရာမလိုပါဘူး။ သူကို အားေပးတဲ့အေနနဲ႔ သူ႔ၾကိဳးစားမႈကို အသိအမွတ္ျပဳျပီး ယံုၾကည္ခ်က္ကေလး ေပးလိုက္ရံုပါပဲ..တဲ့။</span></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span id="main" style="color: #3333ff; font-weight: bold; visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">ဟုတ္ကဲ့.. You can do it!!</span></span></div>
<span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;"><br /></span></span><span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">.................</span></span><br />
<span id="main" style="visibility: visible;"><span id="search" style="visibility: visible;">လသာည. ျဖစ္ပါတယ္။</span></span>လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-5917035315701137892012-07-08T14:34:00.000+09:002012-11-26T12:50:10.398+09:00ေဆာ္လမြန္ကၽြန္းသားမ်ားရဲ့ က်ိန္စာ<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ေတာင္ဘက္ ပစိဖိတ္သမုဒၵရာအတြင္းမွာ ေဆာ္လမြန္ကၽြန္းစုေလးေတြ ရွိတယ္။ ကၽြန္းသားေတြရဲ့ က်ိန္စာတစ္ခုအေၾကာင္း ၾကားခါစက သိပ္အံ့အားသင့္မိတယ္။ </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsE-DAJqXei5zWhVIEbRq7vgZXDB12L93Ng1-b1IjssUgWDpNpPyJLQ0TpCzlvAaFW13WBpJn_G5NVfJEE5bCGh8T5Cpm1-gT8hmvdeCn8WGOkmPsqJrhd4zxJtU-RpyfMiVbDdoF1u8be/s1600/cursed-tree.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsE-DAJqXei5zWhVIEbRq7vgZXDB12L93Ng1-b1IjssUgWDpNpPyJLQ0TpCzlvAaFW13WBpJn_G5NVfJEE5bCGh8T5Cpm1-gT8hmvdeCn8WGOkmPsqJrhd4zxJtU-RpyfMiVbDdoF1u8be/s320/cursed-tree.jpg" width="252" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">သူတို႔ဆီမွာ သစ္ပင္တစ္ပင္ အသံုးမ၀င္ေတာ့ဘူးလို႔ ထင္ရင္ ခုတ္လဲတာထက္ေကာင္းတဲ့ က်ိန္စာတိုက္နည္းကို သံုးၾကတယ္တဲ့..။ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">က်ိန္စာတိုက္မယ့္ သစ္ပင္အတြက္ အသံအင္အားေကာင္းတဲ့ လူေတြစုျပီး မနက္အာရံုတက္မွာ အုပ္စုလိုက္ က်ိန္ဆဲၾကတယ္။ ဒီသစ္ပင္ၾကီးဟာ အသံုးမ၀င္ဘူး၊ ျမန္ျမန္ေသေလေကာင္းေလပဲ။ ျမန္ျမန္ေသစမ္း။ အစရွိသျဖင့္ေပါ့...။ သူတို႔က်ိန္စာတိုက္တာက တစ္ရက္ထဲေတာ့ မဟုတ္ဖူး၊ ရက္သံုးဆယ္ပါ။</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ထူးဆန္းစြာပဲ ရက္သံုးဆယ္က်ိန္စာျပီးေနာက္မွာ သစ္ပင္ၾကီးဟာ တရိရိညိွဳးႏြမ္းလာျပီး ေနာက္<br />ဆံုးမွာ ေသသြားေတာ့တယ္။ "အသံုးမ၀င္တဲ့ သစ္ပင္ျမန္ျမန္ေသစမ္း" လို႔ ေျပာခံရတာနဲ႔ ေသရတာလားကြယ္။ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ေၾကာက္စရာေကာင္းလိုက္တာ...။</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">........................................................</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ရုပ္ရွင္ဇာတ္ကားတစ္ခုကို အမွတ္မထင္ ၾကည့္ျဖစ္သြားတယ္။ ဇာတ္လမ္းထဲမွာ ကေလးငယ္တစ္ေယာက္က ပန္းခ်ီပညာမွာ ပါရမီရွင္လို႔ ေျပာရေလာက္ေအာင္ သိပ္ေတာ္တဲ့ကေလးပါ။ အရမ္းကို တက္ၾကြတဲ့ကေလးေလး...။ ဒါေပမယ့္ သူ႔မွာ ျပင္လို႔မရတဲ့ အားနည္းခ်က္တစ္ခု ရွိေနခဲ့ပါတယ္။ အဲဒါက စာလံုးေတြကိုမွတ္တဲ့ဉာဏ္ရည္ ခ်ိဳ႔ယြင္းေနျခင္းပါ။ သူ စာမွတ္လို႔မရဘူး။ ဘယ္ေလာက္ၾကိဳးစားမွတ္မွတ္ သူစာလံုးေတြကို မမွတ္မိနိုင္ရွာဘူး။ သူ႔ရဲ့ ဉာဏ္ရည္ခ်ိဳ႕ယြင္းမႈေရာဂါကို မိဘေတြကလည္း မသိခဲ့ဘူး။ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">သူ႔မွာ စာေတာ္တဲ့အစ္ကိုတစ္ေယာက္လည္း ရွိတယ္။ ညီအစ္ကိုႏွစ္ေယာက္ ယွဥ္လိုက္တိုင္း ေက်ာင္းစာေမးပဲြေတြမွာ အျမဲက်တဲ့သူဟာ အဆူခံရတယ္။ "သိပ္ပ်င္းတဲ့ကေလး၊ အျဖစ္မရွိတဲ့ကေလးတဲ့.."။ မိဘေတြဘယ္ေလာက္ ေက်ာင္းေကာင္းေကာင္းထားထား၊သူကေတာ့ ေတာ္တဲ့ကေလးျဖစ္မလာခဲ့ဘူး။</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ေနာက္ေတာ့ ေက်ာင္းကဆရာ၊ ဆရာမက အစ သူကိုေပးတဲ့ မွတ္ခ်က္ေတြက... </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">"သိပ္ပ်င္းတဲ့ကေလး</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">"</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"> </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">"</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">သိပ္ဖ်င္းတဲ့ကေလး</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">"</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"> </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">"</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ဦးေႏွာက္ထိုင္းတဲ့ ကေလး</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">"</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"> </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"> </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">"</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">တစ္ဘ၀လံုး သံုးစားရမယ့္ ေကာင္မဟုတ္ဘူး" </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">အဲလို ၀ိုင္း၀န္းမွတ္ခ်က္ေပးလိုက္ၾကတာ အဲဒီကေလးဟာ သူပါရမီရွိတဲ့ ပန္းခ်ီပညာပါ မေရးဆဲြႏိုင္ေလာက္ေအာင္ ျဖစ္သြားရတယ္။ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">အိုး...ဒါဟာ လူေတြရဲ့ မသိနားမလည္လို႔ ေ၀ဖန္တဲ့စကားေတြပါ၊ က်ိန္စာေတာ့ မဟုတ္ပါဘူး၊ ဒါေပမယ့္ လူအမ်ားရဲ့ မွတ္ခ်က္က လူတစ္ေယာက္ရဲ့ ဘ၀ကို ေသေအာင္ က်ိန္စာတိုက္သလိုပဲ မဟုတ္လား..။</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">.........................................................</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">မေန႔က ကၽြန္မသူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္က ရင္ဖြင</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">့္တယ္။သူက ပညာသာတတ္တာ သူ႔မွာ စီးပြားရွာနိုင္တဲ့ အရည္အခ်င္းမရွိဘူးတဲ့။ ဘာျဖစ္လို႔လဲ လို႔ ေမးမိတယ္.။ တကယ္ဆို သူလည္း ဘဲြ႔ ၃ ခုနဲ႔ အစိုးရဌာနတစ္ခုမွာ အလုပ္လုပ္ေနသူ၊ သူ႔အမ်ိဳးသားက ကားအေရာင္းအ၀ယ္လုပ္ေနတဲ့ စီးပြားေရးသမားပဲ၊ သူမရွာနိုင္လည္း ဘာအေရးလဲ၊ သူ႔အမ်ိဳးသား ရွာနိုင္ရင္ျပီးေရာ မဟုတ္လားလို႔ နားမလည္စြာ ျပန္ေမးျဖစ္တယ္...</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ူ</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"> ေက်ာင္းကတဲက စာကလဲြျပီး မလုပ္ခဲ့သူဆိုေတာ့ စီးပြားေရးအေၾကာင္း </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">သူ</span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">နားမလည္ဘူး၊ ဘယ္ပစၥည္း ဘယ္အခ်ိန္ ေရာင္းရမွ သူျမတ္မယ္ဆိုတာမ်ိဳး သူမသိဘူး။ သူ႔အမ်ိဳးသားကေတာ့ စီးပြားေရး တအားလုပ္သူ။ စီးပြားေရးေလာကကလည္း အျပိဳင္အဆိုင္ေတြ သိပ္မ်ားေတာ့ အခြင့္အေရးတစ္ခုေပၚရင္ ခ်က္ခ်င္း၊ တခါတခါ ညတြင္းခ်င္း လုပ္နိုင္မွ ကိုယ့္ဘက္က က်န္တာ..။ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ဒီေတာ့ အမ်ိဳးသားက သူ႔ကို တခါတခါ တိုင္ပင္တတ္တယ္။ ဒါေပမယ့္ သူကလည္း နားမလည္ေတာ့ ဘာအၾကံမွ မေပးတတ္ဘူး။ ဒီအတြက္ အမ်ိဳးသားက အားမလိုအားမရ အျမဲေျပာတယ္။ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">"မင္းကေတာ့ စီးပြားေရးအေၾကာင္း နားလည္ေအာင္ မၾကိဳးစားေတာ့ဘူးလား၊ ဒီေလာက္ပညာေတြ တတ္ေနျပီး ကိုယ့္စီးပြားေရးအတြက္ေတာ့ အရည္အခ်င္းမရွိေတာ့ဘူးတဲ့လား၊ သူမ်ားတကာ လင္မယားေတြ ဘယ္ေလာက္ ဒိုးတူေဘာင္ဘက္လုပ္နိုင္သလဲ"</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">အဲလို အျမဲေျပာေျပာေနေတာ့ သူလည္း နားလည္ေအာင္ၾကိဳးစားမယ္လို႔ဆိုရင္း လိုက္လုပ္ၾကည့္ပါတယ္။ ဒီလိုနဲ႔ ကိစၥတစ္ခုမွာ မထင္မွတ္ပဲ သူ႔ေၾကာင့္ သိန္း၂၀၀ေက်ာ္ ရွံဴးသြားခဲ့တယ္။ </span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ဒီအတြက္ သူ႔အမ်ိဳးသားရဲ့ ေ၀ဖန္ရွဴပ္ခ်မွႈေတြက အရင္ထက္ ျပင္းထန္လာခဲ့တယ္။ အေၾကာင္းကိစၥရွိတိုင္း သိန္း၂၀၀ေက်ာ္ကိစၥနဲ႔ ရန္ျဖစ္ၾကတယ္။ မင္းဟာ အသံုးကို မက်ဘူး၊ ဘာပညာတတ္လဲ၊ အဲဒီပညာေတြ ဘယ္ေနရာသံုးစဲြေနသလဲ စသည္ျဖင့္....</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"> အခုေတာ့ သူက သူသင္ယူခဲ့တဲ့ ပညာေတြဟာ အဖိုးမတန္ဘူးလို႔ ယူဆသြားခဲ့ျပီး အလုပ္ကထြက္လိုက္ကာ အိမ္မွာ ရိုးရိုးအိမ္ရွင္မတစ္ေယာက္အေနနဲ႔ ေနသြားတယ္.. (. .)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">တကယ္ဆို </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ကၽြန္မသူငယ္ခ်င္းဟာ သူကၽြမ္းက်င္ရာအပိုင္းမွာဆိုရင္ တကယ္ေတာ္တဲ့သူပါ။ သူ႔ပညာေတြကို လိုအပ္ေနသူေတြ အမ်ားၾကီးရွိတာပါ..။</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ကၽြန္မ ႏွေျမာလိုက္တာ...</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">အျခားသူရဲ့ အၾကိမ္ေပါင္းမ်ားစြာ ေ၀ဖန္ရွဴတ္ခ်မႈဟာ လူတစ္ေယာက္ရဲ့ ရွိျပီးသားအရည္အခ်င္းေတြကို ဆဲြထုတ္ယူျပီး ဘ၀ေသေအာင္ လုပ္နိုင္ပါလားလို႔ ကၽြန္မဆင္ျခင္မိပါတယ္။..</span></div>
<br />
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">တကယ္ဆို လူတိုင္းမွာ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">သူ႔ေနရာနဲ႔သူ အစြမ္းရွိနိုင္တာပဲ..။ </span><span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">ကိုယ္နဲ႔ မတူလို႔ဆိုျပီး ျပစ္တင္ရွႈတ္ခ်ျပီး က်ိန္စာတစ္ခုလို႔ေတာ့ မတိုက္သင့္ပါဘူး..</span><br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">Everyone is special မဟုတ္ဘူးလား.။</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Zawgyi-One","sans-serif"; font-size: 11pt;">လသာည ျဖစ္ပါတယ္..။</span></div>
လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com28tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-65468959825392948932012-06-05T11:53:00.000+09:002012-06-05T11:57:20.472+09:00မွားတဲ့ဘက္မွာတခါက ေက်ာင္းဆရာတစ္ဦးဟာ ေက်ာင္းသားေတြရဲ့ အျမင္ေတြကို သိခ်င္တာမို႔
စမ္းသပ္မႈတစ္ခုကို လုပ္ခဲ့ပါတယ္။ အဲဒါကေတာ့ ေက်ာက္သင္ပုန္း(Blackboard) မွာ
မ်ဥ္းတစ္ေၾကာင္းကို ဆဲြျပလိုက္တယ္..။ အဲဒါကို ၾကည့္မွတ္ခိုင္းျပီး
ခဏေနေတာ့ ေက်ာက္သင္ပုန္းရဲ့ တျခမ္းမွာ မ်ဥ္းသံုးေၾကာင္းကို ယွဥ္ဆဲြျပလိုက္တယ္။ ေနာက္ဆဲြတဲ့ မ်ဥ္းသံုးေၾကာင္းထဲမွာ ပထမ မွတ္ခိုင္းတဲ့ မ်ဥ္းနဲ႔ အရြယ္တူ အေျဖမွန္တစ္ခုပါတယ္ဆိုတာကိုလည္း အသိေပးလိုက္ျပီးတဲ့ေနာက္ မ်ဥ္းသံုးေၾကာင္းထဲမွ
အေျဖမွန္ကို ေရြးေပးဖို႔ ေက်ာင္းသားအားလံုးကို ေျပာလိုက္ပါတယ္။<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfEpzM473nPNDXnrBG1_P8oPwyOTmmf8dY5CgZDXjYuXaffUBB81vFDjv4OTAV7XxIKN8amKmx-Xvu-SXkWQWPtvNn1vEX-a5fqkb38g7gKRfMMi5ktktSM7tRO-ir6Xv0TKgLGUn61x3P/s1600/three+lines.JPG"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5471298974509569074" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfEpzM473nPNDXnrBG1_P8oPwyOTmmf8dY5CgZDXjYuXaffUBB81vFDjv4OTAV7XxIKN8amKmx-Xvu-SXkWQWPtvNn1vEX-a5fqkb38g7gKRfMMi5ktktSM7tRO-ir6Xv0TKgLGUn61x3P/s400/three+lines.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 281px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a>(Solomon E. Asch's experiment) ျဖစ္ပါတယ္</div>
ဒီေမးခြန္းဟာ
အရမ္းလြယ္ပါတယ္။ အေျဖမွန္ဟာ B ျဖစ္ပါတယ္။ လူတိုင္းသိနိုင္တဲ့ ေမးခြန္းကို
ေမးလိုက္တဲ့ ဆရာဟာ ဒီေမးခြန္းကို မေမးခင္ လွည့္ကြက္တစ္ခုကို စီစဥ္ျပီးမွ ေမးခဲ့တာျဖစ္ပါတယ္။
အဲဒီလွည့္ကြက္ကေတာ့ အတန္းထဲရွိ ေက်ာင္းသား တစ္ဦးကလဲြရင္
က်န္အတန္းသားအားလံုးကို ေမးခြန္းရဲ့အေျဖကို A ကို ေရြးခ်ယ္ေပးဖို႔ ၾကိဳတင္သင္ၾကားထားခဲ့ျခင္း ျဖစ္ပါတယ္..။
ဒါဆို A ကို ေရြးဖို႔ အေျပာမခံရတဲ့ တစ္ဦးတည္းေသာ ေက်ာင္းသားဟာ ဘယ္အေျဖကို ေရြးမယ ္လို႔
သင္ ထင္ပါသလဲ..<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOm0wE7v59SKCw1tul-5yoIePzmn2G8WMuadPGXzUlszDRbX41-Ul7lKc-Dfh2ewQ3V457brddZhkq2n3egr3bsDDBytdcn8XHMCQyz88TvovG2PW0HrLV8W1ISADr94m74gJ6Y34cQx2v/s1600/%E3%83%86%E3%82%AD%E3%82%B9%E3%83%88%E3%83%9E%E3%82%A4%E3%83%8B%E3%83%B3%E3%82%B00012.BMP"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5471294073728161314" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOm0wE7v59SKCw1tul-5yoIePzmn2G8WMuadPGXzUlszDRbX41-Ul7lKc-Dfh2ewQ3V457brddZhkq2n3egr3bsDDBytdcn8XHMCQyz88TvovG2PW0HrLV8W1ISADr94m74gJ6Y34cQx2v/s400/%E3%83%86%E3%82%AD%E3%82%B9%E3%83%88%E3%83%9E%E3%82%A4%E3%83%8B%E3%83%B3%E3%82%B00012.BMP" style="display: block; height: 341px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a>
၀မ္းနည္းစရာေကာင္းစြာပဲ.. ထိုေက်ာင္းသားဟာ အေျဖမွန္ကို
ေျဖဖို႔ၾကိဳးစားျပီးမွ အမ်ားအေျဖကို သာေျဖခဲ့ပါတယ္။<br />
<br />
ဆရာက ဒါဟာ အုပ္စုရဲ့
လႊမ္းမိုးမႈေၾကာင့္ ျဖစ္မယ္လို႔ ေတြးမိတာမို႔ သူ႔အျမင္ ေသခ်ာဖို႔အတြက္
စာသင္ႏွစ္တစ္ႏွစ္အတြင္း တစ္ဦးခ်င္းစီ (၁၈ၾကိမ္) စမ္းသပ္မွန္း မသိေအာင္
တိတ္တိတ္ စမ္းသပ္ခဲ့တယ္။ သူ စမ္းသပ္ခဲ့တာ ေက်ာင္းသားေပါင္း ၂၃၀ကို
ျဖစ္ပါတယ္။<br />
<br />
စမ္းသပ္ခ်က္အရ ၃၆ ရာခိုင္ႏႈန္းေသာ ေက်ာင္းသားေတြဟာ
အုပ္စုကေျဖတဲ့အေျဖကိုပဲ တခ်ိန္လံုး ေရြးခ်ယ္ၾကတာကို ေတြ႔ခဲ့ရတယ္။ ဆရာက
အေျဖမွန္သိသာေအာင္ မ်ဥ္းရဲ့ အရြယ္ကို (အေျဖမွန္နဲ႔ အေျဖမွား
အရြယ္ကြာေအာင္ ) အမ်ိဳးမ်ိဳး ေျပာင္းဆဲြခဲ့တယ္။ ဒါလည္းပဲ အုပ္စုရဲ့ group pressure က
ဆက္ျပီး လႊမ္းမိုးေနတာကို ေတြ႔ခဲ့တယ္။ (<span style="color: #3333ff;">တကယ္ေတာ့
သူတို႔ဟာ အေျဖကို သိရဲ့သားနဲ႔ အုပ္စုထဲမွာ ေနလိုစိတ္ေၾကာင့္ အမ်ားစုကို
အတိုက္အခံ မျငင္းလိုစိတ္ေၾကာင့္ အေျဖမွားကုိ မစဥ္းစားပဲ
ေခါင္းညိမ့္လိုက္ၾကတာလို႔ ဆရာ ေကာက္ခ်က္ခ်လိုက္ရပါတယ္</span>)<br />
<br />
ဆရာ့စမ္းသပ္ခ်က္မွာ
ကိုယ့္အျမင္အတိုင္း ေျဖတဲ့သူအနည္းငယ္ကေတာ့ ဆက္လက္က်န္ေသးတာမို႔ သေဘာက်စြာ
သူတို႔ရဲ့အျမင္ကို ေစာင့္ၾကည့္စမ္းသပ္မႈကို ဆက္လက္လုပ္ခဲ့တယ္။<br />
<br />
အဲဒါကေတာ့ ကိုယ့္အျမင္အတိုင္း အေျဖမွန္ကိုေျဖေနတဲ့ ေက်ာင္းသားကို
အေဖာ္တစ္ေယာက္ တဲြေပးလိုက္တာပဲ ျဖစ္ပါတယ္။ ဆိုလိုတာက အေျဖမွန္ကို ေျဖသူေနာက္တစ္ေယာက္ ထည့္ေပးလိုက္တာ ျဖစ္ပါတယ္။ အေျဖမွန္ကို ေျဖေနသူဟာ သူနဲ႔
အေျဖတူ ေက်ာင္းသားရသြားတဲ့အခါ အေျဖမွန္ကိုပဲ အားရတက္ၾကြစြာ တင္ျပလာတာကို
ေတြ႔ရတယ္။<br />
<br />
သူတို႔ႏွစ္ေယာက္ရင္းႏွီးသြားျပီ ဆိုတဲ့အခါက်ေတာ့ ဒုတိယအဆင့္အေနနဲ႔ အေဖာ္ေက်ာင္းသားကို
အေျဖမွားကို တမင္ေျပာခိုင္းလိုက္တယ္။ ဒီအခါမွာ အေျဖမွန္ကို
သာေျဖေလ့ရွိသူေက်ာင္းသား ဟာ သူ႔အေဖာ္ေျပာတဲ့ အေျဖမွားကို
လိုက္လံေရြးခ်ယ္လာတာကို ေတြ႔ခဲ့ရတယ္.. (<span style="color: #3333ff;">အေဖာ္မင္တတ္တဲ့ စိတ္ထားေလးေၾကာင့္ အမွန္တရားကို မ်က္ကြယ္ျပဳမိျခင္းဆိုတာကို ဆရာ လက္ခံလိုက္ရတယ္</span>)<br />
<br />
ဆရာဟာ
ရလာဒ္ေတြကို ၾကည့္ျပီး စိတ္မေကာင္း ျဖစ္လာခဲ့တာမို႔... တကယ္လို႔မ်ား
အေဖာ္မရိွေတာ့ရင္ အရင္အတိုင္း ျပန္ေျဖဦးမလားလို႔ ေတြးမိတာေၾကာင့္
ထပ္မံစမ္းသပ္ခဲ့ျပန္တယ္။ အေဖာ္ေက်ာင္းသားကို တျခားအခန္းမွာ အလုပ္တစ္ခုနဲ႔
ခိုင္းလိုက္ျပီး အတန္းကို စာဆက္ေမးတဲ့အခါ အေျဖမွန္ေျဖသူ ေက်ာင္းသားဟာ
အရင္လို တစ္ဦးတည္းနဲ႔ အေျဖမွန္ကို မွန္ေအာင္ မေျဖနိုင္ေတာ့ပဲ အုပ္စုရဲ့
အေျဖ ဒါမွမဟုတ္ (သူ႔အေဖာ္ ေျဖမယ္ထင္ေသာ) တျခား အေျဖမွားကိုသာ ေျဖတာကို
ေတြ႔ခဲ့ရတယ္။ (<span style="color: #3333ff;">အေဖာ္ရဲ့
စြန္႔ပစ္ျခင္းကို မခံစားလို၊ မခံစားနိုင္တဲ့ စိတ္ထားေလးေၾကာင့္
အမွန္တရားကို မ်က္ကြယ္ျပဳလိုက္ျခင္းျဖစ္လိမ့္မယ္ဆိုတာကို ဆရာ
လက္ခံလိုက္ရတယ္</span>)<br />
<br />
အဆိုးဆံုးအေျခအေနကေတာ့ တကယ္လို႔မ်ား
အေဖာ္ေက်ာင္းသားကို တျခားအခန္းကို သြားခိုင္းတာမဟုတ္ပဲ
အေျဖမွားအုပ္စုထဲကို ျပန္၀င္သြားေစျပီး အုပ္စုကအေျဖမွားကို ေျဖျပေစရင္ေတာ့
“စမ္းသပ္ေစာင့္ၾကည့္ခံ ေက်ာင္းသား”ဟာ အုပ္စုထဲက အေျဖမွားကိုသာ
မ်က္စိမွိတ္ေျဖဖို႔ ရာခိုင္ႏႈန္းဟာ ၉၅ % အထိ ျဖစ္သြားခဲ့ပါတယ္.. ((..'))<br />
<br />
Solomon
E. Asch's experiment ကို ဖတ္ျပီး ကၽြန္မသာ စမ္းသပ္ေစာင့္ၾကည့္ခံ
ေက်ာင္းသားျဖစ္ခဲ့ရင္ ဘယ္လိုေက်ာင္းသားျဖစ္မွာလဲလို႔ ကၽြန္မကိုယ္ကၽြန္မ ျပန္ဆန္းစစ္မိတယ္။
ေသခ်ာပါတယ္ အၾကိမ္ ၁၀၀မွာ ၉၅ၾကိမ္ေလာက္ မွားတဲ့ဘက္မွာ ကၽြန္မပါေနမွာပါ။<br />
<br />
တကယ္ဆို အခုအသက္အရြယ္နဲ႔ ကၽြန္မမွာ အေတြ႔အၾကံဳေတြ၊
ထိုက္သင့္တဲ့ အသိပညာေတြနဲ႔
ကိုယ္ပိုင္စဥ္းစားေတြးေခၚနိုင္စြမ္းေတြ ရွိေပမယ့္ မ်ားေသာအားျဖင့္
ကိုယ့္အျမင္ကို လြတ္လပ္စြာ ေပးမျမင္ျဖစ္ခဲ့ပါဘူး။ ကိုယ့္ေရွ႔က ျမင္ေနရ၊
ၾကားေနရတဲ့ အရာေတြထဲမွာ တခါတခါ အေျဖမွန္ မဟုတ္တာေတြပါေနတဲ့အခါ အေျဖမွန္
မဟုတ္ဘူးလို႔ သိေနေပမယ့္ အေျဖမွန္ကို ထုတ္မေျပာျဖစ္ဘူး။ မမွန္ဘူးလို႔
သံသယရွိေနတဲ့အရာေတြကို မွန္တဲ့အေျဖရတဲ့အထိ အခ်ိန္ယူ မရွာမိပဲ အမ်ား
သတ္မွတ္ထားသလိုပဲ အလြယ္လက္ခံ သေဘာတူပစ္လိုက္တယ္။ ဒါကိုဒီလိုနည္းနဲ႔
ေျဖရွင္းရမယ္လို႔ သိထားတာကို ဟိုလိုနည္းနဲ႔ ေျပာင္းလဲ အေျဖမရွာမိဘူး။<br />
<br />
တကယ္ေတာ့.
အေၾကာင္းအရာေတြကိုထင္ျမင္သံုးသပ္တဲ့အခါတိုင္းမွာ ကၽြန္မရဲ့ အေတြးအေခၚေတြ
သေဘာထားေတြဟာ ကိုယ့္အထင္ ကိုယ့္အျမင္ပါလို႔ ေျပာျဖစ္ေပမယ့္ ၅၀
ရာခိုင္ႏႈန္းေက်ာ္ေက်ာ္က သူမ်ားျမင္သလို၊ သူမ်ားေတြးသလို၊ အမ်ားသေဘာထား..
အမ်ားအျမင္.. အမ်ားကိုယ္နဲ႔ ငါ ျဖစ္ေနခဲ့သလိုပဲ။ အမွန္တရားဆိုတာေတြကို
ကိုယ့္အျမင္နဲ႔ ကိုယ္တိုင္ေလ့လာ သိဖို႔၊ သိတဲ့အခါ ထုတ္ေဖာ္ေျပာရဲဖို
ဆိုတာေတြ အတြက္ ငါ ..အမ်ားၾကီးလိုေနေသးပါလား.လို႔ ဒီေန႔ ကၽြန္မကိုယ္ကၽြန္မ
ေ၀ဖန္ေနမိခဲ့ပါတယ္..။<br />
<br />
(Solomon E. Asch's experiment)က တဆင့္ လသာည..ရဲ့ ေတြးတာျဖစ္ပါတယ္။လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-90406279585139910082012-05-31T00:46:00.000+09:002012-06-05T11:57:01.606+09:00ပို႔စ္မွားတင္မိလို႔...<div style="text-align: justify;">
<b>ခ်စ္ရတဲ့ သူငယ္ခ်င္းမ်ားအားလံုး မဂၤလာပါ။ မေတြ႔တာၾကာျပီေနာ္။ အဆင္ေျပေနေကာင္းၾကရဲ့လား။ လသာညလည္း အလုပ္ေတြရွူပ္ျပီး အြန္လိုင္း မ၀င္မိတာၾကာျပီ။ </b><br />
<br />
<b>အခုမနက္ သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္ က "မင္းဘေလာ့က အဆံုးမရွိ အစမရွိ ေရးထားတာ အဆက္က ဘယ္နားသြားရွာရမလဲ" လို႔ ေမးမွ သိတာ။ အားလံုးေဆာရီးေနာ္ _(^^)_..</b><br />
<br />
<b>ပို႔စ္က မ<a href="http://www.shwezinu.com/" target="_blank">မေရႊစင္ဦး</a>ရဲ့ ပို႔စ္ပါ။ မမေရႊစင္က မွားတင္မိတာပါတဲ့။</b><br />
<br />
<b>အမွန္တကယ္ မွားသူက လသာညပါ။ မေန႔က မမေရႊစင္ဦးဆီ အလည္သြားရင္း ေမးလ္စစ္တာ ျပန္ sign out လုပ္ခဲ့ေပမယ့္ မေသခ်ာသြားခဲ့တဲ့အတြက္ မမေရႊစင္က သူ႔ g-mailနဲ႔ sign in လုပ္ထားတာလို႔ ထင္ျပီး သူ႔ပိုစ္ကို ဆက္တင္မိသြားတာတဲ့ :D </b><br />
<b><br /></b><br />
<b>အားလံုး ေဆာရီးပါေနာ္.။ တကယ္ေဆာရီး..။ မမေရႊစင္ဦးက လသာညဘေလာ့ကို ဖုံတက္ခါေပးတာ ေနမွာပါ။ မမ ေက်းဇူး း))</b><br />
<br />
<b> ဒီပို႔စ္ရဲ့ အစနဲ႔ အဆက္မ်ားကို ဆက္ဖတ္လိုသူမ်ား မမေရႊစင္ဦးရဲ့ (http://www.shwezinu.com/)မွာ ဆက္လက္ ဖတ္ရွဴႏိုင္ပါတယ္။ </b><br />
<br />
<b>လသာည</b><br />
<b></b><br />
<b><br /></b><br />
<div style="text-align: center;">
<b>............................................</b></div>
<h2 class="date-header">
<span style="color: blue; font-size: large;">လကာၤရည္ေက်ာ္၏ တိမ္ေတြ ေတာင္ေတြႏွင့္ ခရီးသည္ အပိုင္း (၁၂)</span></h2>
<a href="http://www.blogger.com/blogger.g?blogID=7126164819170945140" name="9040627958513991008"></a>
<br />
<b>အာသာကုိ ကုိကုိ တကယ္ပဲ သိေနတာလား။ စာရြက္ကုိ ဆဲြထုတ္ၾကည့္လုိက္သည္။ အဂၤလိပ္ ဘာသာျဖင့္ ကြန္ပ်ဴတာ စာစီထားေသာ စာလံုးမ်ား ယူေကက ဖက္စ္ ပါလား။ " အာသာ ျမန္မာျပည္ ခရီးစဥ္မွာ ခင္ဗ်ားညီမႏွင့္အတူ ျဖစ္သည္။ အေၾကာင္းရင္းကုိ ေသခ်ာစြာ မသိရေသး ေသာ္လည္း မႏၱေလး မွ အဘုိး၊ အဘြားမ်ားကုိ စိမ္းေ၀ႏွင့္ မိတ္ဆက္ေပးရန္ ႀကိဳးစားဖုိ႔ ဟု ယူဆသည္" စိမ္းေ၀ မ်က္လံုးမ်ား ျပာေ၀သြားသည္။ အဲသည္ အခ်ိန္မွာပင္ အိမ္ေအာက္ က ကားဟြန္းသံကုိ ၾကားရေလသည္။ ကို </b>ဆက္ဖတ္ရန္.......<br />
<br />
<b>ရဲ၀င့္ (၁၂)</b><br />
<br />
အိမ္အကူ မြန္မကေလးက တံခါး လာဖြင့္သျဖင့္ ရဲ၀င့္ မ်က္ႏွာ အနည္းငယ္ အုိသြားသည္။ စိမ္းေ၀ ညစာ မစားဘဲ သူ႔ကုိ ေမွ်ာ္ေနလိမ့္မည္ဟု သူ ဘာေၾကာင့္ ထင္မိရသလဲဟု မခ်င့္မရဲ ေတြးမိသည္။<br />
သုိ႔ေသာ္ အိမ္ထဲ ၀င္လုိက္ေတာ့ အတြင္း ေလွကားမွ ဆင္းလာေသာ စိမ္းေ၀ကုိ ေတြ႕ရသည္။ စိမ္းေ၀က ၿပံဳး ေနသည္။ " စိမ္းေ၀ မအိပ္ေသးဘူးလား " " စားေတာင္ မစားရေသးဘူး၊ ကုိကုိ႔ကုိ ေစာင့္ေနတာ "<br />
ရဲ၀င့္ ႏွလံုးသားတစ္စံု ေႏြးေထြး သြားသည္။ " စားေရာေပါ့ စိမ္းေ၀ရယ္၊ ညဥ့္နက္ေနၿပီ " စိမ္းေ၀ က ႏႈတ္ခမ္းစူသည္။<br />
<br />
<br />
<b>ဆက္ရန္..<br />.</b></div>လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-48528615439707963442011-09-24T22:46:00.000+09:002011-10-10T22:13:07.001+09:00ဘ၀ထဲက ဟာသမ်ား ၄<div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">၁) ေပါက္ကဲြျခင္းကို ေပါက္ကဲြျခင္းျဖင့္..</span><br /></div><br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijwutTbneoiwFX09BPIQGoKfF_51xGsasskKRed0AdTYCcT16adBqCvzXNf9gY9NnGFQmwyz4eb444OuziJ5elzAQGkNhKZO1scPjKfy_wPGANa-XfULk42NZYeucrh2BSJZLSgt7bhDFW/s1600/11110015-1.BMP"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 189px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijwutTbneoiwFX09BPIQGoKfF_51xGsasskKRed0AdTYCcT16adBqCvzXNf9gY9NnGFQmwyz4eb444OuziJ5elzAQGkNhKZO1scPjKfy_wPGANa-XfULk42NZYeucrh2BSJZLSgt7bhDFW/s400/11110015-1.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5654068186896883586" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;">.........................................................<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZVstOpFYSKhrUyq4oYUKmc-cKCKhnZ8SlMGf_6sjPnTJumpRpov7vIUUnNExHlgc1q_o-Y7X6e1b6NmGARSnw_xRydlvgrcBxxDyYSosGjlCSlYuAikG15t3HPgemEv0JQPxdn6nteG-s/s1600/11110015-2.BMP"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 184px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZVstOpFYSKhrUyq4oYUKmc-cKCKhnZ8SlMGf_6sjPnTJumpRpov7vIUUnNExHlgc1q_o-Y7X6e1b6NmGARSnw_xRydlvgrcBxxDyYSosGjlCSlYuAikG15t3HPgemEv0JQPxdn6nteG-s/s400/11110015-2.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5654068449577301138" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;">.........................................................<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcH208OWP7PjVmYkj-o-36EIam-LOxDOt-absiIGIVWJGO24d54RPZvQK6pahFNHFX-tnmSvddjnirOIyhJN1r2NNCPu6ctX0rJ1dt1o6O25wKqMXxRELXSn3awEFGZ6w3u6_B8eqVaI5T/s1600/11110015-3.BMP"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 152px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcH208OWP7PjVmYkj-o-36EIam-LOxDOt-absiIGIVWJGO24d54RPZvQK6pahFNHFX-tnmSvddjnirOIyhJN1r2NNCPu6ctX0rJ1dt1o6O25wKqMXxRELXSn3awEFGZ6w3u6_B8eqVaI5T/s400/11110015-3.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5654068659798565218" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;">.........................................................<br /><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg__OejJT3rBmxQKdy1IBjJe7FWyNVYHnXH4BbmN3ZMD03VnjazVVRVHQJLjOm9LFiClXP65b6CY131fDnGC6K0XHkrEFAIrcTVGB6lOTjWTqfC3NbA8UgclrfbdZZrsZmp-Glj2bcx2Umx/s1600/11110015-4.BMP"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 216px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg__OejJT3rBmxQKdy1IBjJe7FWyNVYHnXH4BbmN3ZMD03VnjazVVRVHQJLjOm9LFiClXP65b6CY131fDnGC6K0XHkrEFAIrcTVGB6lOTjWTqfC3NbA8UgclrfbdZZrsZmp-Glj2bcx2Umx/s400/11110015-4.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5654068881478942370" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;">............................|(^^)/|(^^)/|(^^)/............................<br /><br /></div><div style="text-align: center;"> <span style="font-weight: bold;">၂) ခ်စ္ရတာလည္း မလြယ္</span><br /></div><br /><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmzO65okDixCDR67hYRA5fPhN9Nf2CFg9LmXggy9d6FTd6X3o-T44MCr0GTiWRWSK8gUL9SrPZgsieNMPN0RjBpCQ0jTHjPp74KGSzPWKpJ-7FMz4AHirDKS8YG1UHvtR8LRrJo6k8rhyphenhyphenJ/s1600/11110014-1.BMP"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 184px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmzO65okDixCDR67hYRA5fPhN9Nf2CFg9LmXggy9d6FTd6X3o-T44MCr0GTiWRWSK8gUL9SrPZgsieNMPN0RjBpCQ0jTHjPp74KGSzPWKpJ-7FMz4AHirDKS8YG1UHvtR8LRrJo6k8rhyphenhyphenJ/s400/11110014-1.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5654067103937343602" border="0" /></a>.........................................................<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0au3fbAfQQontEIAQiEXCdOC4H1uKjJg7XsRNliZy14hAwZDFdAL3UQ-M-fQfMoPgMzldXN4T6xSj1iDXH08SeVQHqOBAvwgk5VSJbKxKwxjleXX94xrQBy19T8sDAEM3Xs-GJcLJreX4/s1600/11110014-2.BMP"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 184px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0au3fbAfQQontEIAQiEXCdOC4H1uKjJg7XsRNliZy14hAwZDFdAL3UQ-M-fQfMoPgMzldXN4T6xSj1iDXH08SeVQHqOBAvwgk5VSJbKxKwxjleXX94xrQBy19T8sDAEM3Xs-GJcLJreX4/s400/11110014-2.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5654067489637868242" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;">.........................................................<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuheNiM_ba_HVTxeCc-Ce6afQZFNrOmznF13v4f2hi5SvAmF-NMYpJh4JkMRvKJKfhkrVdKC17gxUV8g23joWjNLw6t2ftrcPj8nKya-HgpWUcHgA__dF2UCtglUaUwt0d-UGyyijsXZS4/s1600/11110014-3.BMP"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 184px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuheNiM_ba_HVTxeCc-Ce6afQZFNrOmznF13v4f2hi5SvAmF-NMYpJh4JkMRvKJKfhkrVdKC17gxUV8g23joWjNLw6t2ftrcPj8nKya-HgpWUcHgA__dF2UCtglUaUwt0d-UGyyijsXZS4/s400/11110014-3.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5654067706880120594" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;">.........................................................<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbQvHAb_aT3vCXshfBayRwVkrS5y0Wh894z_lf7mSi-Gqo5Yy44dyHzK8MqNl2MxH9CwIiF7RlDLZiXivWgXq8lLUMEa0N4YM6lYjj-6IzIzEcPPmXB8ZImmnLD88uxFerkSqFSx_NvimH/s1600/11110014-4.BMP"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 187px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbQvHAb_aT3vCXshfBayRwVkrS5y0Wh894z_lf7mSi-Gqo5Yy44dyHzK8MqNl2MxH9CwIiF7RlDLZiXivWgXq8lLUMEa0N4YM6lYjj-6IzIzEcPPmXB8ZImmnLD88uxFerkSqFSx_NvimH/s400/11110014-4.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5654067925539489538" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;">..............................|(^^)/|(^^)/|(^^)/...........................<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjld-fygRR6zO9TnLIuAFagfqCmb1eOyrTdGNf9eu3JEScMRHFa_1merSyaUFhtZRmusag4aOfjSx1b_1DNsuJKizT7KTicdlJ0YXhkcj2hugj6nEKbSEx1JhnJDjO4HTdi_gkcJ-HjlB-w/s1600/11110014-1.BMP"><br /></a>ဘ၀ထဲမွာ ဟာသရွာျပီး ေပ်ာ္ရႊင္နိုင္ေစရန္ ဆႏၵမြန္ျဖင့္..<br /><br />လသာည ျဖစ္ပါတယ္။လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com19tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-37538987747593085562011-09-23T01:24:00.000+09:002011-09-23T01:24:00.639+09:00ကန္႔ကြက္ပါတယ္ဧရာဝတီ ျမစ္ဆံု ဆည္ တည္ေဆာက္ေရး ကို တူးတူးခါးခါး ကန္႕ကြက္ပါတယ္ ..။လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com24tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-23605183703315270732011-09-15T19:48:00.007+09:002011-09-15T21:19:55.303+09:00ေနတတ္သလို ေနပါေတာ့..♪<div style="text-align: justify;">ျမန္မာနိုင္ငံ၏ ပညာေရးအသံုးစရိတ္မွာ တစ္ႏိုင္ငံလံုး အသံုးစရိတ္၏ ၄ ရာခိုင္ႏႈန္း ျဖစ္ေၾကာင္း ပညာေရး၀န္ၾကီးဌာန ျပည္ေထာင္စု၀န္ၾကီးက ျပည္သူ႔လႊတ္ေတာ္ ဆယ္ႏွစ္ရက္ေျမာက္ ေန႔တြင္ ေျပာၾကားခဲ့သည္။ ဒဂံုျမိဳ႔သစ္ ေျမာက္ပိုင္းျမိဳ႔နယ္မွ ျပည္သူ႔လႊတ္ေတာ္ ကိုယ္စားလွယ္ ေဒၚတင္ႏြယ္ဦးရဲ့ ပညာေရးဆိုင္ရာေမးျမန္းခ်က္ကို ေျဖၾကားခဲ့ျခင္း ျဖစ္ပါသည္။<br /><br /></div><div style="text-align: justify;"> ေဒၚတင္ႏြယ္ဦးက "၀င္ေငြအနိမ့္ဆံုး နိုင္ငံမ်ားတြင္ ပါ၀င္သည့္ အီသီယိုပီးယားနိုင္ငံသည္ပင္လွ်င္ ၁၉၉၈ ခုႏွစ္က လူတစ္ဦးအတြက္ ပညာေရး ဆိုင္ရာအသံုးစရိတ္မွာ ၉.၉၅ ေဒၚလာ (ျမန္မာေငြက်ပ္ေငြျဖင့္ တစ္ေသာင္းပတ္၀န္းက်င္) ရွိခဲ့ျပီး ျမန္မာႏိုင္ငံ၏ အသံုးစရိတ္မွာ ယခုႏွစ္ ၂၀၁၁ ခုႏွစ္တြင္ ငါးေထာင့္ေလးရာသံုးဆယ္တစ္က်ပ္သာ ရွိေၾကာင္း ေမးခြန္းေမးျမန္းရာတြင္ ထည့္သြင္းေျပာသြားပါသည္.. ။<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">(7 DAY NEWS JOURNAL, အတြဲ (၁၀) အမွတ္ (၂၆)၊ စက္တင္ဘာ ၁၅၊ ၂၀၁၁၊ စာမ်က္ႏွာ ၂၁) မွ ေကာက္ႏႈတ္ေဖာ္ျပခ်က္..)<br /></div><br />ပညာေရးျဖင့္ ေခတ္မွီ ဖံြျဖိဳးတိုးတက္ေသာ ႏိုင္ငံေတာ္ၾကီး ထူေထာင္ဖို႔အတြက္.......<br /><br />ဟူးးးးးးးးးးးးးး ေနတတ္သလို ေနပါေတာ့<span style="font-family: Zawgyi-One;font-family:";font-size:100%;" >♪</span><span style="font-size:100%;">.</span>. ေနတတ္သလို ေနပါေတာ့..<!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> <w:usefelayout/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><span style="font-family:Zawgyi-One; mso-fareast-MS 明朝";mso-ansi-language:EN-US;mso-fareast-language: JA;mso-bidi-language:AR-SAfont-family:";font-size:100%;" >♪</span><span style="font-family:Zawgyi-One; mso-fareast-MS 明朝";mso-ansi-language:EN-US;mso-fareast-language: JA;mso-bidi-language:AR-SAfont-family:";font-size:100%;" >♪</span><br /><br />လသာည ျဖစ္ပါတယ္။လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-62311866219312013362011-09-13T20:22:00.006+09:002011-09-13T21:23:26.645+09:00အနီးစပ္ဆံုးတိုးတက္မႈ နယ္ပယ္ -ZPD<div style="text-align: justify;">ျပႆနာတစ္ခုကို ေျဖရွင္းခ်င္တဲ့အခါပဲျဖစ္ျဖစ္၊ ပညာရပ္တစ္ခုကို သင္ယူတဲ့အခါပဲျဖစ္ျဖစ္၊ အနီးစပ္ဆံုး တိုးတက္မႈ နယ္ပယ္ ( Zone of proximal development-ZPD) ထဲမွာ ေျဖရွင္းရင္၊ သင္ယူရင္ ပိုအဆင္ေျပတယ္လို႔ ပညာေရး စိတ္ပညာရွင္ Vigotsky က ဆိုပါတယ္။<br /><br />အနီးစပ္ဆံုး တိုးတက္မႈ နယ္ပယ္-ZPD ဆိုတာက ျပႆနာတစ္ခု/ ပညာရပ္တစ္ခုကို မိမိကိုယ္တိုင္ မေျဖရွင္းနိုင္/ မတတ္ေျမာက္နိုင္ေသးေပမယ့္ မိမိထက္ ပိုထူးခၽြန္သူ တစ္စံုတစ္ဦး၏ အကူအညီ/ လမ္းညႊန္မႈ ရရင္ေတာ့ ေျဖရွင္းဖို႔ မိမိဘက္က စြမ္းရည္ျပည့္ေနေသာ အေျခအေန/အခ်ိန္ အကန္႔အသတ္တစ္ခုကို ဆိုလိုတာပါ။ ZPD ထဲမွာ မိမိကို ေထာက္ပံ့မႈကို ရရွိခဲ့ရင္ လွ်င္ျမန္စြာ ျပႆနာကို ေျဖရွင္းနိုင္၊ ပညာသင္တာဆိုလွ်င္လည္း လွ်င္ျမန္စြာ တတ္ေျမာက္နိုင္မွာ ျဖစ္ပါတယ္။ ထိုကဲ့သို႔ ZPD ထဲက ေထာက္ပံ့မႈေပးသည့္အရာမ်ားကို ျငမ္း (scaffolding)လို႔ Vygotskyက သတ္မွတ္ထားပါတယ္။<br /><br />Vygotsky က. အေဆာက္အဦး တည္ေဆာက္ဖို႔ ျငမ္း ဆိုတဲ့ အေထာက္အပံ့ လိုအပ္သလိုမ်ိဳး ပညာသင္ယူတဲ့အခါ လည္း ျငမ္းကို အတိုင္းအတာတစ္ခုအထိ လိုကို လိုအပ္ပါတယ္၊ ထိုအတိုင္းအတာက ZPD ျဖစ္တယ္လို႔ ဆိုပါတယ္. ..။<br /><br /><div style="text-align: center;">ပံုက Vygotsky ရဲ့ သီအိုရီကို ပံုေဖာ္ထားတာပါ။<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_WTLLfsAovfmkEGakeiAJC9BL9dNGraBTg8iPt9EUk-XtI1ng1gMa1EhV3L-byboQd7Po9uOMH71W6CN8mn11rewDQW09pjsZFKZFfhK3EKRr1DyQ2s5SEGJGvEnaWzZuyrIi0MV_QM6i/s1600/Vygotsky2.jpeg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 269px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_WTLLfsAovfmkEGakeiAJC9BL9dNGraBTg8iPt9EUk-XtI1ng1gMa1EhV3L-byboQd7Po9uOMH71W6CN8mn11rewDQW09pjsZFKZFfhK3EKRr1DyQ2s5SEGJGvEnaWzZuyrIi0MV_QM6i/s320/Vygotsky2.jpeg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5651804966557793362" border="0" /></a><br />ပံုထဲကအတိုင္း အဲဒီ ZPDရဲ့ အထက္နဲ႔ ေအာက္မွာ အျခား နယ္ပယ္ႏွစ္ခုလည္း ရွိေသးတယ္။ ZPD ေအာက္က နယ္ပယ္က “မိမိကိုယ္တိုင္ ေျဖရွင္းနိုင္ေသာ၊ လုပ္နိုင္ေသာ နယ္ပယ္” ျဖစ္ျပီး၊ ZPD အထက္က နယ္ပယ္ကေတာ့ “ကိုယ္တိုင္ ေျဖရွင္းလို႔မရေသးေသာ နယ္ပယ္” ျဖစ္ပါတယ္။ ဒီသီအိုရီဟာ ပညာေရး နယ္ပယ္မွာ အခု အရမ္းကို အေရးထားလာၾကတာ ေတြ႔ရပါတယ္။<br /><br />"<span style="color: rgb(102, 0, 204);">ZPD ထဲက ျငမ္းမ်ားကေတာ့ မိဘျဖစ္ခ်င္ ျဖစ္မယ္၊ ဆရာ ျဖစ္ခ်င္ျဖစ္မယ္၊ အေတြ႔အၾကံဳရွိ မိမိရဲ႕ အေပါင္းအသင္း သူငယ္ခ်င္း ျဖစ္ခ်င္လည္း ျဖစ္မယ္၊ ဒါမွမဟုတ္ စာအုပ္ေတြလည္း ျဖစ္နိုင္တယ္။ ျငမ္းမ်ား၏ အကူအညီနဲ႔ ZPD နယ္ပယ္ထဲမွာ သင္ယူတတ္ေျမာက္သြားျပီးတဲ့အခါ အဲဒါကို ေက်နပ္မေနပဲ ျငမ္းကို ဖယ္ရွားျပီး၊ (ျငမ္းမပါပဲ) ကိုယ္တိုင္လုပ္ေဆာင္ရမွာ ျဖစ္တယ္။ ထို႔ေနာက္ေတာ့ အသစ္အသစ္ေသာ ZPD ေတြကို သတ္မွတ္ျပီး ကၽြန္ေတာ္တို႔ ဆက္လက္ၾကိဳးစားရဦးမွာပါ.....</span>.”<br /><br />ေသခ်ာတာတစ္ခုက ျငမ္းဆိုတဲ့အရာေတြက လူသားတိုင္းရဲ့ဘ၀ ဘယ္အစိတ္အပိုင္းမွာမဆို ဆက္လက္<br />လိုအပ္ေနဦးမွာပါပဲ မဟုတ္ပါလား……………….<br /><br />သင္ဆရာ၊ ျမင္ဆရာ၊ ၾကားဆရာအားလံုးကို ဦးညႊတ္ကန္ေတာ့လွ်က္…<br />လသာည<br /></div>လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-32598161158179977342011-07-26T01:08:00.005+09:002011-07-29T00:04:50.029+09:00ဘ၀ထဲမွ ဟာသမ်ား-၃<div style="text-align: center;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:small;"> တိုက္ဆိုင္လြန္းေနလို႔ စဇအဲစံရဲ့ ကာတြန္းအခ်ိဳ႔ကို သတိတရ ဘာသာျပန္ျဖစ္ပါတယ္။ တိုက္ဆိုင္ရတာေတြကေတာ့.. </span><span style="font-size:small;">ကၽြန္မရဲ့ ဘဘေပါ့ ။ အခုတေလာ သူေအာ္ၾကီးဟစ္က်ယ္ ေပါက္ကဲြေနတာ ေတြ႔ေနရေလရဲ့.. </span>။</div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-weight: bold;">၁။ ေပါက္ကဲြခြင့္ေလး<br /></span><span style="font-size:small;"> </span><br /></div></div></div><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" style="color: rgb(0, 0, 153);" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHGqmxRf3FfoGaYxSTT1gxjpT-9h77iNhVadBUza6N5jN7UybyK2Sn5HmH2_IaUTjId-phlP1KVXGadrdpSOqiaXDKr-3LnHxLTWnPRlfIovKHIYgJeFP2_41XhIeBvqvEFeailsIMWoAe/s1600/11110017-1.BMP"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 148px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHGqmxRf3FfoGaYxSTT1gxjpT-9h77iNhVadBUza6N5jN7UybyK2Sn5HmH2_IaUTjId-phlP1KVXGadrdpSOqiaXDKr-3LnHxLTWnPRlfIovKHIYgJeFP2_41XhIeBvqvEFeailsIMWoAe/s320/11110017-1.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5631674140301341682" border="0" /></a>................................................<br /><br /></div><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvVagLpiosDQyiaKyo3XSGewhAfFJ5pQLeaETu6cugjH21lcsMNjHYp0p1VH4jpCT1sAYOQqf9JM9fBGdALNRRak7n3yBzW_Fd0sD-7dHcia9TA6Hzz550pR-mHY_6-DH7wUzOzzGnXYA8/s1600/11110017-2.BMP"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 152px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvVagLpiosDQyiaKyo3XSGewhAfFJ5pQLeaETu6cugjH21lcsMNjHYp0p1VH4jpCT1sAYOQqf9JM9fBGdALNRRak7n3yBzW_Fd0sD-7dHcia9TA6Hzz550pR-mHY_6-DH7wUzOzzGnXYA8/s320/11110017-2.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633314280453787330" border="0" /></a>................................................<br /><br /></div><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiqZ4IeaR5mZxelLQKHyeTWyXVFmL-qxVj6oxprZTxxfmG96fue8YyfcTQu8F1zrzwfdJg1Zw_IPMN2XRK79fXGz_KATJC-6Qc-l5osSQZ-76te9OodJHDW_aW9wT9n22Z47w7JvLIMgtm/s1600/11110017-3.BMP"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 134px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiqZ4IeaR5mZxelLQKHyeTWyXVFmL-qxVj6oxprZTxxfmG96fue8YyfcTQu8F1zrzwfdJg1Zw_IPMN2XRK79fXGz_KATJC-6Qc-l5osSQZ-76te9OodJHDW_aW9wT9n22Z47w7JvLIMgtm/s320/11110017-3.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5630107493588064146" border="0" /></a>................................................<br /><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZDf89onDBdrYS1PP6It3UIEhk5reqxsTLNhKnLruQ-eddHUapxR5QyEzIEadETxI1aEP9XsliHvmc0B6lWsOrKU8YI1JOLTxwqf9kaC8Uca7JcxxK9TYiUT42Dqd5aSROoyE_yDlgI1MJ/s1600/11110017-4.BMP"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 171px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZDf89onDBdrYS1PP6It3UIEhk5reqxsTLNhKnLruQ-eddHUapxR5QyEzIEadETxI1aEP9XsliHvmc0B6lWsOrKU8YI1JOLTxwqf9kaC8Uca7JcxxK9TYiUT42Dqd5aSROoyE_yDlgI1MJ/s320/11110017-4.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633299060375786018" border="0" /></a><span style="font-size:small;">ကၽြန္မ့ဘဘ. ကေတာ့ အဲလို ေပါက္ကဲြခ်ိန္ေလးနဲ႔ ေပါက္ကဲြတတ္သူပါ..</span><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size:small;"><b>\(^၀^)/.\(^၀^)/.\(^၀^)/.\(^၀^)/.\(^၀^)/.<br /></b></span>.............................................................................................<br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:small;"></span><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-weight: bold;"><br />၂။ အားနာလိုက္တာရွင္</span><br /><br /></div><span style="font-size:small;">တစ္ရက္ကေပါ့.. တအားခင္တဲ့ သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္ရဲ့အိမ္က ထမင္းစားဖိတ္တာနဲ႔ သြားအစား..</span><br /></div><div style="text-align: left;"><br /></div></div><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmx53T9KBStdP5Y1DYfMYtE-bTukLNmRCd5kSRjqxMvAKFkqhBvPkgy7zvAFZ2QiQazmtR8OqBqouugofTnnDL2d2ZxV__BbVEUrxB8feksruMfxpAI2YSpVk8_cFDhmMnBtMjkyEmesvi/s1600/11110029-1.BMP"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 148px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmx53T9KBStdP5Y1DYfMYtE-bTukLNmRCd5kSRjqxMvAKFkqhBvPkgy7zvAFZ2QiQazmtR8OqBqouugofTnnDL2d2ZxV__BbVEUrxB8feksruMfxpAI2YSpVk8_cFDhmMnBtMjkyEmesvi/s320/11110029-1.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633299811994745842" border="0" /></a>................................................<br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:small;">သူငယ္္ခ်င္းက ဟင္းေကာင္းေတြ အမ်ားၾကီး ျပင္ဆင္ထားတာ ျမင္တာမို႔ ၀မ္းသာေသာ္လည္း အားနာစြာ ေျပာမိတယ္..။ </span><br /></div><br /></div><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgajRXYKrbxXnbA7rZjzMJfZwXzHxWJ9cMFvMRnKLDpN_MLDFMOujssVdwhx-hhZYEUrYlEM-4XZVZzyoofh7xaDBeCFbxFBNQDUMwTVPjGSofovb7Cku_vDRbEy0Ay6t0F7Y_tM5HBXxfU/s1600/11110029-2.BMP"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 147px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgajRXYKrbxXnbA7rZjzMJfZwXzHxWJ9cMFvMRnKLDpN_MLDFMOujssVdwhx-hhZYEUrYlEM-4XZVZzyoofh7xaDBeCFbxFBNQDUMwTVPjGSofovb7Cku_vDRbEy0Ay6t0F7Y_tM5HBXxfU/s320/11110029-2.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633300274671900018" border="0" /></a>................................................<br />သူက..............<br /></div><div style="text-align: center;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6fCkycg3HyCCUuyKWxZjPWHrDVNSOcZ6ATE5lXH8pHuoD4ASnM3bN0JOd2U0r9M4yp3oTZi3QCNu3UvPdCR7OGIc92q22MhEVD0-rFn4OLMg7YhNTvK0iVc-8GHIxyKrq0U8MXyvPlHVD/s1600/11110029-3.BMP"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 160px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6fCkycg3HyCCUuyKWxZjPWHrDVNSOcZ6ATE5lXH8pHuoD4ASnM3bN0JOd2U0r9M4yp3oTZi3QCNu3UvPdCR7OGIc92q22MhEVD0-rFn4OLMg7YhNTvK0iVc-8GHIxyKrq0U8MXyvPlHVD/s320/11110029-3.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633301241292422514" border="0" /></a>................................................<br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9rNtulVtFTsAfjHmoo3USU7b4vOU8dg2nkWzuou1nUHdNaq6JinvsXvnrsml1mI_ILS5MHzzN9nNlBGDfNxUMyteMZZSNb9s8aAGxeIummlhBNAwQAa3J2OTWpcX3sMJh5fbBT7FCyz_1/s1600/11110029-4.BMP"><img style="display: block; margin: 0px auto 10px; text-align: center; cursor: pointer; width: 320px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9rNtulVtFTsAfjHmoo3USU7b4vOU8dg2nkWzuou1nUHdNaq6JinvsXvnrsml1mI_ILS5MHzzN9nNlBGDfNxUMyteMZZSNb9s8aAGxeIummlhBNAwQAa3J2OTWpcX3sMJh5fbBT7FCyz_1/s320/11110029-4.BMP" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5633301703348058354" border="0" /></a><span style="font-size:small;"></span><span style="font-size:small;"> </span><span style="font-size:small;">ရွက္အားနာနာနဲ႔ အိမ္ရွင္နဲ႔ထမင္းကို မၾကည့္ရဲခဲ့တာ ကၽြန္မရယ္ပါ။</span> \(^၀^)/.<span style="font-size:small;"> </span><br /><div style="text-align: center;">.............................................................................................<br /></div><span style="font-size:small;"><br /></span><span style="font-size:small;">သူငယ္ခ်င္းအားလံုး ဘ၀ထဲမွ ဟာသမ်ားျဖင့္ ေပ်ာ္ရႊင္ခ်မ္းေျမ့ပါေစေၾကာင္းပါ</span>။လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-45519497351916461182011-07-04T18:52:00.010+09:002011-07-05T02:03:41.554+09:00မွတ္ဥာဏ္ႏႈန္းထားက ဘယ္အသက္အဆင့္လဲ<div style="text-align: justify;">ဟိုတေလာကက ငယ္သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္နဲ႔ ေတြ႔ေတာ့ သူကျပံဳးစိစိနဲ ေမးတယ္.. ဒီမယ္ အစ္မၾကီး စာက်က္လို႔ မွတ္လို႔ အေကာင္းဆံုးအရြယ္က ဘယ္အရြယ္လဲ သိပါတယ္ေနာ္.. တဲ့။ သူနဲ႔ေတြ႔တိုင္း ကြန္ပ်ဴတာနား သို႔မဟုတ္ စာအုပ္ပံုၾကား ရွိေနတတ္တဲ့ ကၽြန္မကို “နင္က အခုထိ စာက်က္ေနတုန္းပဲလား..။ ဘဲြ႔ေတြယူရင္း ျမန္ျမန္ ဆံပင္ျဖဴမယ့္ အဖြားၾကီးေလာင္းလ်ာ” လို႔ အျမဲေနာက္တတ္သူပါ။<br /><br />သူေျပာတာလည္း ဟုတ္ေနေတာ့ ကၽြန္မ ရယ္ျပီး ျပန္ေျပာမိတယ္။ ဟဲ့ ငါက စာက်က္ရတာ ၀ါသနာပါလို႔ပါေနာ္.. လို႔ (တကယ္က စာဆိုရင္ စာေလးေရာ စာၾကီးေရာ က်က္မွတ္ရတဲ့ဘ၀ကို မလိုခ်င္ေတာ့့..။ ေက်ာင္းသားဘ၀ကို ျမန္ျမန္ကၽြတ္ခ်င္လွပါျပီ.. ဟူးးးး )<br /><br />သူငယ္ခ်င္းေျပာသလိုပဲ တကယ္လို႔မ်ား လူတစ္ဦးရဲ့ မွတ္နိုင္စြမ္းကို အသက္အရြယ္နဲ႔ပဲ သတ္မွတ္ေျပာေၾကးဆိုရင္ေတာ့ ပညာရွင္ Thorndikeက သုေတသနတစ္ခုနဲ႔ အခိုင္အမာဆိုထားတာ မွတ္သားဖူးတယ္.. ။<br /><br />ပညာရွင္ Thorndikeရဲ့အဆိုအရ. ပံုမွန္လူတစ္ေယာက္ဟာ..<br /><br />၁) အသက္ ၈ ႏွစ္မွ ၂၀ႏွစ္ အတြင္းမွာ အေၾကာင္းအရာအသစ္တစ္ခုကို မ်ားမ်ားနဲ႔ ျမန္ျမန္ သင္ယူႏိုင္စြမ္းရွိတယ္..။<br /><br />၂) အသက္၂၀ ေနာက္ပိုင္းမွာ မွတ္ဥာဏ္အား ဖံြျဖိဳးမႈအရွိန္ေႏွးလာေပမယ့္ ဆက္ေတာ့ဖံြျဖိဳးေနမွာျဖစ္ျပီး အသက္ ၂၅ ႏွစ္မွာ မွတ္ဥာဏ္အား အေကာင္းဆံုး (peak) ျဖစ္တယ္..။<br /><br />၃) အသက္၃၅ ႏွစ္ ေနာက္ပိုင္းမွာေတာ့ မွတ္ဥာဏ္အား ဆုတ္ယုတ္စျပဳလာျပီး အသက္ ၄၅ႏွစ္ ေရာက္ခ်ိန္မွာေတာ့ သူ႔မွတ္ဥာဏ္အား peak အေျခအေနမွ ၂၂ % ေလ်ာ့က်ေနျပီး ျဖစ္ပါတယ္..။<br /><br />၄) အသက္ ၅၀ရွိ လူတစ္ဦးရဲ့ မွတ္နိုင္စြမ္းသည္ အသက္ ၁၅ ႏွစ္သားရဲ့ မွတ္ႏိုင္စြမ္းေလာက္ က်န္နိုင္ပါတယ္။<br /><br />၅) အသက္၇၀ ရွိ လူတစ္ဦးရဲ့ မွတ္ႏိုင္စြမ္းကေတာ့ ပံုမွန္ ကေလး ၁၀ႏွစ္သားရဲ့ မွတ္ႏိုင္စြမ္းနဲ႔ တူနိုင္ပါတယ္..<br /><br />ကဲ.. ကၽြန္မရဲ့ သူငယ္ခ်င္းမ်ားေရာ လက္ရွိ မွတ္ဥာဏ္ႏႈန္းထားက ဘယ္အသက္အဆင့္မ်ား ရွိေနျပီလဲ ..ဟင္ ။ ကၽြန္မလား.. ကၽြန္မကေတာ့ အခု မွတ္ဥာဏ္အား ဆုတ္ယုတ္စျပဳေနျပီ။ ဒါေၾကာင့္ အခု စာမက်က္ခ်င္ေတာ့ဘူး၊ ဘေလာ့ပဲ ထိုင္ ဘေလာ့ခ်င္ေတာ့တယ္ (^0^)/<br /></div><div style="text-align: center;">………………………………………………………….<br /></div><br /><div style="text-align: justify;">မွတ္ခ်က္။ ။ တကယ္ေတာ့ အေၾကာင္းအရာတစ္ခုကို သင္ယူႏိုင္စြမ္း၊ မွတ္သားႏိုင္စြမ္းသည္ အသက္အပိုင္းအျခား တစ္ခုတည္းနဲ႔ေတာ့ ဆံုးျဖတ္လို႔ မရပါဘူး။ အသက္အရြယ္အျပင္၊ အေၾကာင္းအရာေပၚ လိုက္ျပီး ေယာက္်ားမိန္မ မွတ္နိုင္စြမ္းကဲြျပားမႈ၊ တစ္ဦးခ်င္းစီ၏ ဥာဏ္ရည္၊ ဗီဇ၊ ကာယကံရွင္၏ သင္ယူလိုစိတ္၊ ထိုသူ၏ စိတ္ပို္င္းဆိုင္ရာ တည္ျငိမ္မႈ စသည့္အေပၚေတြမွာလည္း မႈတည္နိုင္ေၾကာင္းပါ..တဲ့။ ဗဟုသုတေပါ့ေနာ္..<br /><br />လသာည ျဖစ္ပါတယ္…</div>လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-14166281502006297252011-06-19T09:59:00.005+09:002011-06-19T10:35:11.548+09:00ေခၽြးန႔ံျပိဳင္ျခင္း..<div style="text-align: justify;">ၾကံၾကံဖန္ဖန္ လူအိုနဲ႔ လူပ်ိဳ ေခၽြးန႔ံ ျပိဳင္ၾကတယ္။ လူအုိဆိုတာက အသက္၆၀ေက်ာ္ အဖိုးၾကီးေတြကို ဆုိလိုတာျဖစ္ျပီး လူပ်ိဳဆိုတာကေတာ့ အသက္၂၀ ကေန အသက္၃၅ ၾကားရွိတဲ့ လူရြယ္လူလတ္ေတြကို ေျပာတာ..။<br /><br />ျပိဳင္ပဲြမလုပ္ခင္ “အမ်ိဳးသမီးမ်ားအေနျဖင့္ လူပ်ိဳနဲ႔ လူအို ဘယ္သူက ေခၽြးနံ႔ နံမယ္ထင္ပါသလဲ” လို႔ စစ္တမ္းလိုက္ေကာက္ေတာ့ ေျဖဆိုသူ အရြယ္စံု အမ်ိဳးသမီးမ်ားရဲ့ ၇၀% ေက်ာ္ေက်ာ္က “လူအိုေတြက သိပ္နံပါတယ္။ ရထားထဲတို႔ ဘတ္စ္ကားထဲမွာမ်ား အဖိုးၾကီးေတြနား ကပ္ထိုင္မိရင္ သိပ္စိတ္ပ်က္ရတာပဲ”လို႔ ေျပာပါသတဲ့…။<br /><br />ဒီလိုနဲ႔ အနံ႔ျပိဳင္ပဲြကို ျပဳလုပ္ပါတယ္။ ရံုးဆင္းခ်ိန္ ညေနမ်ိဳးမွာ ေခၽြးနံ႔ျပိဳင္ရင္ ေ၀ခဲြရခက္မွာ စိုးလို႔ မနက္ခင္း ၇ နာရီပတ္၀န္းက်င္ေလာက္မွာ ျပိဳင္ပဲြ လုပ္တယ္။ ေခၽြးနံ႔ကို ဆံုးျဖတ္ေပးသူ ဒိုင္သူၾကီးမ်ားအျဖစ္ အသက္ ၂၀ကေန အသက္၃၅ အတြင္းက အမ်ိဳးသမီးေလးေတြ ၇ ဦးပဲက တာ၀န္ယူပါတယ္။<br /><br />စည္းကမ္းအရ...<br /><br />ျပိဳင္ပဲြ၀င္ အမ်ိဳးသားမ်ားအားလံုးဟာ ခ်ိဳင္းျပတ္စြပ္က်ယ္အက်ၤီေလးေတြ ကိုယ္စီ၀တ္ထားၾကရျပီး၊ ေရေမႊးဆြတ္မလာရပါဘူး၊ ကားထဲမွာ စကားေျပာခြင့္ မရွိပါဘူး။ အနံ႔ အကဲျဖတ္ ဒိုင္လူၾကီး အမ်ိဳးသမီးမ်ားအေနျဖင့္ကေတာ့ မ်က္လံုးကို ပု၀ါထူထူစည္းျပီး လာရမည္ ျဖစ္ပါတယ္။<br /><br />ျပိဳင္ပဲြအတြက္ လူပ်ိဳအဖဲြ႔က ကားတစ္စီး၊ လူအိုတစ္ဖဲြ႔က ကားတစ္စီးနဲ႔ သတ္မွတ္ထားတဲ့ ကားမွတ္တိုင္မွာ ေစာင့္ေနၾကပါတယ္။ ဒီလိုနဲ႔ သိပ္မၾကာဘူး.. ဒိုင္လူၾကီးတစ္ဦး..မ်က္လံုးကို ပု၀ါစည္းျပီး လူအိုေတြထိုင္ေနတဲ့ ကားထဲကို ၀င္ထိုင္ေစပါတယ္။ အဲဒီအခ်ိန္ကစျပီး အနံ႔ရွဴခိုင္းျပီး ကားကို တစ္မွတ္တိုင္စာ (၂၀မိနစ္) ေမာင္းေစပါတယ္။ ေနာက္မွတ္တိုင္ေရာက္ေတာ့ ေကာင္မေလးက ကားေျပာင္းျပီး လူပ်ိဳအဖဲြ႔စီးတဲ့ ကားေပၚမွာ ၀င္ထိုင္ျပီး အနံ႔ရွဴပါတယ္။ ေဘးကလည္း ဒိုင္လူၾကီးရဲ့ အမူအယာ အေျပာင္းအလဲကို ဗြီဒီယိုနဲ႔ မွတ္တမ္းတင္ထားပါတယ္။<br /><br />အဲဒီလို အမ်ိဳးသမီးက ႏွာေခါင္းကို ပြစိပြစိလုပ္ျပီး သူ႔ပတ္၀န္းက်င္က အနံ႔ေတြကို ရွဴေနတုန္း ျပိဳင္ပဲြ၀င္ ၂ဖဲြ႔ရဲ့ အမူအရာေတြက သိပ္စိတ္၀င္စားစရာ ေကာင္းပါတယ္….<br /><br />လူအိုအဖဲြ႔ကဆို စိတ္အားငယ္သလိုမ်ိဳး ကိုယ့္အဖဲြ႔ကို နံတယ္ေျပာျပီး ေကာင္မေလး ထြက္ေျပးမွာစိုးလို႔ အသက္ေတာင္ မရွဴမိသေလာက္ ကားရဲ့ေခ်ာင္ထဲဘက္ ကိုယ္လံုးယိမ္းထိုင္ျပီး ျငိမ္ေနၾကတာေတြ႔ရတယ္။ လူပ်ိဳအဖဲြ႔ကေတာ့ ယံုၾကည္ခ်က္အျပည့္ရွိပံုနဲ႔..။ (စာရွည္မွာစိုးလို႔ အေသးစိတ္ မေရးေတာ့ဘူး..... း)<br /><br />ဒီလိုနဲ႔… ျပိဳင္ပဲြျပီးသြားပါတယ္...<br /><br />ဒိုင္လူၾကီး အမ်ားစုရဲ့ အေျဖကေတာ့..<br />“ ပထမကားမွာ ေခၽြးနံ႔မရပါ၊ ကိုယ္သင္းနံ႔လိုမ်ိဳးနည္းနည္းေတာင္ ရေသးတယ္၊ ဒါေၾကာင့္ လူပ်ိဳအဖဲြ႔ျဖစ္ရမယ္၊ ဒုတိယကားမွာေတာ့ ေခၽြးနံ႔ကို သိသိသာသာရေနလြန္းလို႔ ေသခ်ာေပါက္ လူအိုအဖဲြ႔ပါပဲလို႔” ဟူသတဲ့။ ေျပာင္းျပန္ေကာက္ခ်က္ေတြ ခ်သြားတာေပါ့ေနာ္။ လူပ်ိဳအဖဲြ႔ မျပံဳးႏိုင္ေတာ့… (@.@)<br /><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255);">ဟုတ္ကဲ့.. အဲဒီေန႔ ျပိဳင္ပဲြမွာ လူအိုနဲ႔ လူပ်ိဳ.. ရွစ္ မဲ ႏွစ္မဲ နဲ႔ လူပ်ိဳက ေခၽြးနံ႔ ပိုနံ႔သူဆုကို အျပတ္အသတ္ ႏိုင္သြားပါတယ္။ ကဲ..ဒီျပိဳင္ပဲြရလာဒ္အရ လူပ်ိဳေတြဟာ အဖိုးၾကီးေတြထက္ ေခၽြးနံ႔ ပိုနံပါသတဲ့…..ေနာ္…(^^)/။</span><br /><br />ျပိဳင္ပဲြၾကီးၾကပ္သူ ဆရာ၀န္၏ အဆိုအရ ပ်ိဳမွ်စ္နုနယ္တဲ့အခ်ိန္ဟာ က်န္းမာသန္စြမ္း ေျပးလႊားႏိုင္သေလာက္ ဘာဟိုမုန္း ညာဟိုမုန္းေတြကအစ ပိုထြက္တဲ့အတြက္ ေခၽြးနံ႔ ပိုနံရတာျဖစ္သလို၊ ဘဘအရြယ္ ေရာက္လာရင္ေတာ့ အစစ ခ်ိဳ႕ယြင္း အားနည္းလာခ်ိန္ဆိုေတာ့ ေခၽြးနံ႔ နံႏႈန္း နည္းသြားတာ ျဖစ္ပါတယ္တဲ့့..။<br /><br />စစ္တမ္းေကာက္တုန္းက အဖိုးၾကီးဆို ပိုနံ႔တယ္လို႔ ထင္သူမ်ားဟာ စိတ္စဲြေၾကာင့္ ျဖစ္ႏိုင္သလို နဂိုထဲက တကိုယ္ရည္သန္႔ရွင္းေရး ပ်င္းသူအဖိုးၾကီးမ်ားႏွင့္ ေတြ႔သူမ်ား ျဖစ္ပါလိမ့္မယ္လို႔လည္း ထင္ျမင္ခ်က္ကို ဆိုသြားပါတယ္..<br /><br />ဒါကေတာ့ လြန္ခဲ့ေသာ ၆ လက ဂ်ပန္ႏိုင္ငံ တိုက်ိဳျမိဳ႔မွာ လုပ္ခဲ့တဲ့ ျပိဳင္ပဲြေလးပါ.. ။ ဗဟုသုတေပါ့..ေနာ္။<br /><br />လသာည ျဖစ္ပါတယ္။<br /></div>လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-23821808393272520082011-06-12T00:03:00.011+09:002011-06-16T14:26:58.258+09:00ကံေကာင္းေသာ စက္ရုပ္.အဲဒီေန႔က အဲဒီကံစမ္းမဲကို မႏႈိက္ခဲ့မိရင္ အေကာင္းသား..။ အခုေတာ့ သူ႔အျဖစ္က.<br /><br />(၁)<br />မ်က္ႏွာေပၚစူးစူးရဲရဲ က်လာတဲ့အပူရွိန္ေၾကာင့္ ညက ျပတင္းေပါက္မပိတ္ပဲ အိပ္ေပ်ာ္သြားတာကို သတိရမိတယ္။ အခုတေလာ သတိလက္လြတ္ ျဖစ္ရတာေတြ မ်ားမ်ားလာပါလား..။ ျပီးေတာ့ အခုတေလာ ထူးဆန္းစြာ ကံေတြကလည္း ေကာင္းေနတယ္။ မေန႔ကတင္ ထီ ၅ သိန္း ေပါက္တယ္။ ဆုေၾကးရတယ္။ ေဘာက္ဆူးေတြလည္း ေန႔တိုင္းလိုလို၊ ကံအေကာင္းဆံုးက လြန္ခဲ့တဲ့တပတ္ကတင္ အရုပ္မေလးလို လွပေခ်ာေမာသူေလး တစ္ေယာက္က သူ႔နားကို ေရာက္လာတယ္။ သူမက..<br />"ကိုကို႔ကို သိပ္ခ်စ္တာ၊ ကိုကိုမရွိရင္ ေမေလး ေသလိမ့္မယ္သိလား"တဲ့..<br /><br />(၂)<br />"ကလင္ ကလင္"<br />အိိမ္ေရွ႔က လူေခၚဘဲလ္ အဆက္မျပတ္တီးသံေၾကာင့္ ေရခ်ိဳးခန္းထဲမွ ကဗ်ာကသီ အ၀တ္၀တ္ျပီး ထြက္လာလိုက္ေတာ့..<br />"မဂၤလာရွိေသာ နံနက္ခင္းပါ ဦးည"<br />"ဟုတ္ကဲ့ မဂၤလာပါ။ ကၽြန္ေတာ္ဘာမ်ားကူညီရမလဲ ခင္ဗ်ာ"<br />"ဟာ.. မကူညီရပါဘူးဗ်ာ။ ကၽြန္ေတာ္တို႔က ခင္ဗ်ားကို ကံေကာင္းျခင္း လက္ေဆာင္ေတြ လာေပးတာပါ"<br />"ဗ်ာ"<br />"ကၽြန္ေတာ္တို႔က အာကာသ စူးစမ္းေလ့လာေရး သုေတသန အဖဲြ႔ကပါ။ "<br />"အဲဒါနဲ႔ ကၽြန္ေတာ္နဲ႔ ဘယ္လိုမ်ား ပတ္သတ္ေနပါလဲ။ ကၽြန္ေတာ္က အာကာသစူးစမ္းေလ့လာေရးေတြ နားမလည္ပါဘူး"<br />"ဟုတ္ကဲ့။ ကၽြန္ေတာ္တို႔ သိပါတယ္။ ေလာေလာဆယ္ ခင္ဗ်ားကို က်ပ္သိန္းတစ္ေထာင္တန္နဲ႔ အေမရိကားကို ပညာေတာ္သင္ သြားခြင့္ ကံစမ္းမဲ လာေပးတာပါ။ ဒါက ကၽြန္ေတာ္တို႔ ရံုးဖုန္းနံပါတ္ပါ။ ကံစမ္းမဲေပါက္ရင္ ကၽြန္ေတာ္တို႔က ဆက္သြယ္ပါ့မယ္။ တီဗီြအစီအစဥ္မွလည္း တရား၀င္ေၾကျငာေပးပါ့မယ္"<br /><br />(၃)<br />"ကိုကို႔ကို ဒီမနက္ေစာေစာစီးစီး သိန္းတစ္ေထာင္တန္ ကံစမ္းမဲ လာေပးသြားတယ္ ေမေလး..၊ အခုတေလာ ကိုကို႔ကံေတြ ေကာင္းလြန္းေနတာ နည္းနည္း ထူးဆန္းေနတယ္လို႔ မထင္ဘူးလားဟင္ "<br />"ဟာ သိန္းတစ္ေထာင္ ဟုတ္လား။ ေပါက္လို႔ကေတာ့ ကိုကိုေနာ္ ေမေလးကို ေရကူးကန္နဲ႔ အိမ္လွလွေလးတစ္အိမ္ ၀ယ္ေပးရမယ္..ေနာ္.."<br />"ဟုတ္ပါျပီဗ်ာ..။ ဟုတ္ပါျပီ..။ ေဟာ.. ဖုန္းျမည္ေနလို႔ ခဏေနာ္"<br />"ဟယ္လို ဟုတ္ကဲ့ ကိုညပါ။ ဗ်ာ.. ကံစမ္းမဲေပါက္တယ္။ မဲက ခ်က္ခ်က္ေၾကျငာတာလား။ ေအာ္..ဟုတ္လားဗ်ာ. ေက်းဇူးတင္ပါတယ္ခင္ဗ်ာ။ ဟုတ္ကဲ့ ဟုတ္ကဲ့ အခု တီဗြီလည္း ဖြင့္ထားပါတယ္။ ခ်န္နယ္ဘယ္ေလာက္မွာ ေၾကျငာတာပါလဲ။ ခ်န္နယ္သံုး?.. ဟုတ္ကဲ့ဟုတ္ကဲ့"<br /><br />(၄)<br /><br />"ဟုတ္ကဲ့ NN သတင္းဌာနမွ ဒီမနက္မွာ အားလံုးအတြက္ အထူးအဆန္းျဖစ္ေစမယ့္ သတင္းကို ေၾကျငာပါ့မယ္..။ အခုမနက္မွာ အာကာသ စူးစမ္းေလ့လာေရး သုေတသန အဖဲြ႔ မွ ကံထူးသူတစ္ဦးကို သိန္းတစ္ေထာင္ႏွင့္ ကံစမ္း ေရြးခ်ယ္ႏိုင္ခဲ့တယ္ဆိုတဲ့အေၾကာင္း သတင္းပဲျဖစ္ပါတယ္။<br /><br />တာ၀န္ရွိသူမ်ား၏ ေျပာၾကားခ်က္အရ ကံစမ္းမဲေပါက္သူဟာ ကံသာ ရပ္ကြက္က ဦးည ပဲ ျဖစ္ပါတယ္။ မွတ္ပံုတင္နံပါတ္ကေတာ့ (၈/...၀၀၀၁၁၁).ျဖစ္ျပီး အသက္အားျဖင့္ ငယ္ရြယ္ထက္ျမက္သူျဖစ္တယ္လို႔ ဆိုပါတယ္။ ထို႔ျပင္ သုေတသနအဖဲြ႔ရဲ့ ဆံုးျဖတ္ခ်က္အရ ဦးညအေနျဖင့္ အေမရိကန္ႏိုင္ငံက အာကာသ စူးစမ္းေလ့လာေရး သုေတသန အဖဲြ႔ဌာနခ်ဴပ္မွာ သင္တန္းတက္ခြင့္လည္း ရရွိမွာျဖစ္ပါတယ္။<br /><br />သင္တန္းကေတာ့ အာကာသစက္ရုပ္အျဖစ္ ေလ့က်င့္သင္တန္းေပးမွာျဖစ္ျပီး အခုလိုသင္တန္းမ်ိဳးအတြက္ တစ္ႏိုင္ငံကို တစ္ဦးသာေရြးခ်ယ္တာ ျဖစ္တဲ့အတြက္ေၾကာင့္ သူ႔ကို ကၽြန္ေတာ္တို႔ႏိုင္ငံရဲ့ တစ္ဦးတည္းေသာ သူရဲေကာင္းေလး အျဖစ္လည္း သတ္မွတ္ ေၾကျငာထားေၾကာင္းလည္း သတင္းရရွိပါတယ္ခင္ဗ်ာ။<br /><br />ဒါေၾကာင့္ ကၽြန္ေတာ္တို႔ NN သတင္းဌာနအေနျဖင့္ သူရဲေကာင္းေလး ဦးညကုိ လိႈက္လိႈက္လွဲလွဲ ဂုဏ္ယူပါေၾကာင္း ေျပာၾကားလိုပါတယ္။ ေနာက္ျပီး သူရဲေကာင္းေလးရဲ့ ရင္ထဲက စကားေလးကို အင္တာဗ်ဴးဖို႔အတြက္ ကၽြန္ေတာ္တို႔ သတင္းဌာနမွ လူမ်ား သြားေရာက္ေနျပီ ျဖစ္ပါတယ္။<br /><br />(၅)<br />တီဗြီသတင္းၾကားျပီးကတဲက.. ခ်က္ခ်င္းပဲ ေခါင္းမူးလာသလိုလို၊ အိမ္သာပဲ တက္ခ်င္သလိုလို... သူတအားကို စိတ္လႈပ္ရွားေနပါတယ္။ သူ ကံစမ္းမဲေပါက္တာက ရပ္ေက်ာ္ရြာေက်ာ္ ႏိုင္ငံေက်ာ္ ျဖစ္ေနျပီး သူရဲေကာင္းအျဖစ္ ေန႔ခ်င္းညခ်င္းေရာက္သြားရတဲ့အျဖစ္။ သူ႔အေနနဲ႔က ေမေလးနားမွာ အခုလိုပဲ ေနခ်င္ပါတယ္။ သူရဲေကာင္းလည္း မျဖစ္ခ်င္ပါ။ အာကာသသြားဖို႔မေျပာနဲ႔ ေလယာဥ္ေတာင္ မစီးရဲသူ။ အခုေတာ့ သူရဲေကာင္းအျဖစ္ သတ္မွတ္ျပီး ေၾကျငာခံရတယ္။<br /><br />ေနမရထိုင္မရျဖစ္လာတဲ့အဆံုး ကံစမ္းမဲကို လက္မခံလိုပါေၾကာင္း ျငင္းဖို႔ ေမေလးကို အေဖာ္စပ္တဲ့အေနနဲ႔ ၾကည့္လိုက္ေတာ့ ေမေလးက သူ႔ခံစားခ်က္ကို ဂရုစိုက္မိပံုမေပၚ၊ သူ႔အေတြးနဲ႔သူ. သူရဲေကာင္းရဲ့ ရည္စားအျဖစ္နဲ႔ လက္ခ်င္းခ်ိတ္ျပီး အိိမ့္အျပင္ထြက္ႏိုင္ဖို႔ သူမ႔အ၀တ္အစားကို ျပန္လဲျပီး အလွဆံုးျဖစ္ေအာင္ ျပင္ေနတာကို ေတြ႔ရပါတယ္။<br /><br />"ကိုကို.. လာ၊ သြားစို႔။ အိမ္အျပင္မွာ အင္တာဗ်ဴးမယ့္သူေတြ ေစာင့္ေနျပီ"<br />"ေန.. ေနပါဦးကြာ။ ကိုကို ေခါင္းနည္းနည္းမူးသလိုျဖစ္ျပီး ေရဆာလို႔ ေရေလးတစ္ခြက္ေလာက္ေသာက္ပါရေစဦး"<br /><br />"ကိုကိုကလည္း ဘာေတြျဖစ္ေနတာလဲ။ ခ်က္ခ်င္းၾကီး ဘာျဖစ္သြားတာလဲ။ ဒီမွာ. ပိုက္ဆံလည္း သိန္းတစ္ေထာင္ရ၊ ေမေလးလည္း သူရဲေကာင္းရဲ့ ရည္းစားျဖစ္။ ဘယ္ေလာက္ေပ်ာ္ဖို႔ေကာင္းလဲလို႔."<br /><br />(၆)<br />" ကၽြန္ေတာ္တို႔ NNသတင္းဌာနက ဦးညရဲ့ အိမ္ေရွ႔ကေနျပီး တိုက္ရိုက္တင္ဆက္ေနတာ ျဖစ္ပါတယ္။ ဦးည အိမ္ေရွ႔မွာဆိုရင္ သူရဲေကာင္းေလးကို လက္ခုပ္တီးဂုဏ္ျပဳဖို႔ သူ႔၏ မိတ္ေဆြသူငယ္ခ်င္းမ်ားစြာ လာေရာက္ေစာင့္စား တန္းစီေနတာကို အခုလို ေတြ႔ရမွာ ျဖစ္ပါတယ္။ ေစာင့္ေနသူေတြထဲက ဦးညရဲ့သူငယ္ခ်င္းတစ္ေယာက္နဲ႔ ေတြ႔ဆံုျပီး ဦးညရဲ့အေၾကာင္းကို အခုလို ေမးျမန္းခဲ့ပါတယ္။"<br /><br />"ဟုတ္ကဲ့။ ကိုညနဲ႔ ကၽြန္ေတာ္က ငယ္ငယ္ကတဲက သူငယ္ခ်င္းေတြပါ။ ေျပာရရင္ဗ်ာ ေျပာမနာဆိုမနာ ညီအစ္ကိုေတြဆိုလည္း မမွားပါဘူး။ အခုလို အာကာသ စူးစမ္းေလ့လာေရး သုေတသနလုပ္ငန္း အတြက္ ေရြးခ်ယ္ခံရသူ သူရဲေကာင္းအျဖစ္ ကၽြန္ေတာ္တကယ္ ဂုဏ္ယူတယ္ဗ်ာ"<br /><br />ျမတ္စြာဘုရား... ကိုယ္ သူ႔ကို မသိပါဘူး။ သူက ဘယ္ကဘယ္လို အခုမွ သူငယ္ခ်င္းပါဆိုျပီး လာေျပာေနတာပါလိမ့္.။ ဘာ..ေတြျဖစ္ကုန္ျပီလဲ.. ငါ အိပ္မက္ မက္ေနတာလား...<br /><br />"ဟုတ္ကဲ့.။ ကၽြန္မကေတာ့ ကိုညနဲ႔ တကၠသိုလ္အတူတူတက္ခဲ့ဖူးသူပါ၊ သူက တကၠသိုလ္မွာကတဲက အတန္းထဲမွာ အမ်ားအတြက္ဆို တာ၀န္ယူ ဦးေဆာင္သူ တစ္ဦးျဖစ္ပါတယ္။ ကၽြန္မ ကိုညအတြက္ ဂုဏ္ယူလြန္းလို႔ အခုလို လာေရာက္ႏႈတ္ဆက္ဖို႔ တန္းစီေစာင့္ေနရတာပါ"<br /><br />မဟုတ္ဖူး... မဟုတ္ဖူး..။ ဘယ္တုန္းကမွ အီးစီမလုပ္ဖူးပါဘူး။ အခုလည္း ငါသူရဲေကာင္း မလုပ္ခ်င္ဘူး..<br /><br />စိတ္ပ်က္လက္ပ်က္နဲ႔ အိမ္အျပင္ကလူေတြကို ျပတင္းေပါက္ကေန လွမ္းအၾကည့့္..ေအာက္က လူအုပ္ၾကီးမွ သံျပိဳင္ ေအာ္သံကို ၾကားလုိက္ရတယ္။<br /><br />"ဦးည..<br />ဦးည..<br />ဦးည..<br />သူရဲေကာင္း ဦးည<br />ေျဖာင္းေျဖာင္းေျဖာင္း"<br /><br />(၇)<br />"ဟုတ္ကဲ့..။ အခုဆိုရင္ ဦးညဟာ သူရဲ့ခ်စ္သူေလးနဲ႔အတူ အိမ္အျပင္ကို ထြက္လာျပီ ျဖစ္ပါတယ္။ အာကာသ စူးစမ္းေလ့လာေရး သုေတသန အဖဲြ႔ အေနႏွင့္လည္း သူရဲေကာင္းေလးကို ဆုခ်ဖို႔ ဆုေငြသိန္းတစ္ေထာင္နဲ႔ သူရဲေကာင္းဘဲြ႔တံဆိပ္ကို အပ္ႏွင္းဖို႔ ေရာက္ရွိေနျပီ ျဖစ္ပါတယ္။ ကဲ ဦးညရဲ့ သူရဲေကာင္းရင္ခုန္သံေလးကို တႏိုင္ငံလံုးက ျပည္သူေတြ ၾကားေအာင္ ေျပာျပပါဦးေနာ္"<br /><br />"ဟုတ္ကဲ့.. ကၽြန္..ကၽြန္ေတာ္ ေပ်ာ္ပါတယ္။"<br /><br />"ကၽြန္မခ်စ္သူက တကယ့္သူရဲေကာင္းပါ။ ကၽြန္မကေတာ့ ကၽြန္မခ်စ္သူအတြက္ သိပ္ကို ဂုဏ္ယူမိပါတယ္။"<br /><br />(၈)<br />"ကိုကို.. ကိုကိုကလည္း ဘာငိုင္ေနတာလဲ..လုပ္ေတာ့ေလ။ ခရီးထြက္ဖို႔ အထုတ္အပိုးျပင္ေတာ့ေလ။ တကယ္ဆို ေမေလးက ကိုကို႔ကို တကယ္မခဲြႏိုင္ပါဘူး. ။ အမ်ားအက်ိဳးမို႔သာ ဇြတ္မွိတ္ခဲြရတာ။ ကိုကိုေမေလးကို မေမ့နဲ႔ေနာ္။ ေနာက္ျပီး ကိုကိုအခု၀ယ္ေပးတဲ့ ဒီအိမ္ေလးထဲမွာ ေမေလးကကိုကိုျပန္လာတဲ့အထိ ကိုကို႔ကို ေစာင့္ေနမွာပါ။ ဒါနဲ႔ ေမေမကေလ ေမေလးတစ္ေယာက္တည္းဆို စိတ္မခ်လို႔တဲ့ ေမေမတို႔လည္း လာေနမယ္တဲ့။ ကိုကို စိတ္ခ်လက္ခ်သာ သြားေနာ္"<br /><br />"..........."<br /><br />(၉)<br />"....။ သူရဲေကာင္းေလး ဦးညဟာ ဒီကေန႔ညေန ၃ နာရီမွာပဲ အာကာသ စူးစမ္းေလ့လာေရး သုေတသန အဖဲြ႔ခ်ဴပ္ဆီကို ထြက္ခြာ သြားေတာ့မွာျဖစ္ပါတယ္..။ ထိုေၾကာင့္ သူရဲေကာင္းေလးအတြက္ ဂုဏ္ျပဳေန႔လည္စာ စားပဲြကို မဟာအာဠာ၀က ခန္းမေဆာင္မွာ နိုင္ငံေတာ္ သမၼတၾကီးမွ ဂုဏ္ျပဳဧည့္ခံပဲြျဖင့္ ဂုဏ္ျပဳခဲ့ျပီး အခုလို ဦးညရဲ့ မြန္ျမတ္တဲ့ သူရဲေကာင္းစိတ္ထားေလးကို အျမဲရွင္သန္ေနေစဖို႔နဲ႔ ေစလႊတ္လုိက္တဲ့ အမိႏိုင္ငံနဲ႔ ႏိုင္ငံေတာ္ အၾကီးအကဲမ်ားရဲ့ ေက်းဇူးကို အစဥ္ ဦးထိပ္မွာပန္ဆင္ျပီး အမ်ားအက်ိဳးအတြက္ ၾကိဳးစားေစလိုေၾကာင္း အမွာစကား ေျပာၾကားခဲ့တယ္လို႔ သိရပါတယ္ရွင္"<br /><br />(၁၀)<br />ဒီလိုနဲ႔.. လူသားစက္ရုပ္တစ္ရုပ္ ေပးအပ္တဲ့တာ၀န္ထမ္းေဆာင္ဖို႔ လူသားတိုင္းျပည္မွ အျပီးအပိုင္ ထြက္ခြာသြားရတယ္ဆိုတဲ့အေၾကာင္း.. ေနာက္ တစ္လေလာက္ အၾကာမွာေတာ့ အားလံုးကေမ့သြားပါေတာ့တယ္..လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com26tag:blogger.com,1999:blog-7126164819170945140.post-48699073848179248852011-03-04T19:40:00.002+09:002011-03-04T19:42:12.907+09:00ဘ၀တဆစ္ခ်ိဳးျပန္ျပီလြန္ခဲ့တဲ့ ေလးႏွစ္က ဒီေနရာေလးကို ကၽြန္မ ေရာက္လာခဲ့တယ္..။ ေယာင္ေတာင္ေပါင္ေတာင္နဲ႔ ဘ၀တစ္ခုကို စခဲ့တယ္..။ေနသားမက်တဲ့ အရပ္မွာ အမွားေတြမ်ားစြာနဲ႔ ေသာကမ်ားစြာလည္း ၾကံဳခဲ့ရတယ္။ ေပ်ာ္စရာေလးေတြလည္း ရွိခဲ့ရတယ္။ စိတ္ညစ္စရာ၊ စိတ္ဆိုးစရာေလးေတြလည္း ရွိခဲ့ရတယ္။ ငါ့က်မွ ဘာျဖစ္လို႔ ဒါမ်ိဳးျဖစ္ရတာလဲလို႔ ကိုယ့္ဘာသာကိုယ္သနားလို႔ ငိုလည္းငိုဖူးတယ္.. ။ ပတ္၀န္းက်င္ကို ေလွ်ာက္ၾကည့္ျပီၤး သနားစရာ ေကာင္းတာ ငါတစ္ေယာက္တည္း မဟုတ္ဖူးဆိုျပီး သေဘာက်စြာ ဘ၀ကို ေလွာင္ရယ္လည္း ရယ္ဖူးတယ္..။ <br />
<br />
ဒီလို အေတြ႔အၾကံဳေတြၾကားထဲကပဲ စစ္မွန္တဲ့ သူငယ္ခ်င္းမ်ားစြာကုိ ကၽြန္မပိုင္ဆိုင္ခဲ့ပါတယ္။ ကိုယ့္ရဲ့ေပ်ာ္ရႊင္ခ်ိန္ေတြကို မွ်ေ၀ခံစားေပးမယ့္သူေတြ၊ ကိုယ္ရဲ့ ၀မ္းနည္းခ်ိန္ေတြမွာ စာနာစြာ အားေပးသူေတြ အမ်ားၾကီး ရခဲ့တယ္။ တကယ္ပါ ကၽြန္မမွာ သူငယ္ခ်င္းအမ်ားၾကီး ရခဲ့ပါတယ္။ အဲဒီအတြက္ ကၽြန္မတကယ္ ေက်နပ္မိရပါတယ္။<br />
<br />
ေနာက္ထပ္ ေက်နပ္စရာေကာင္းတာလည္း ျဖစ္ခဲ့တယ္။ အဲဒါက ဘေလာ့ဂ္ေလာ့က ထဲကို မထင္မွတ္ပဲ ေရာက္ခဲ့ရတာပဲ ျဖစ္ပါတယ္။ ေယာင္ေတာင္ေပါင္ေတာင္ေရာက္ခဲ့တဲ့ ဘေလာ့ဂ္ေလာကထဲမွာလည္း သူငယ္ခ်င္းမ်ားစြာကို ထပ္မံပိုင္ဆိုင္ရျပန္ပါတယ္။ မျမင္ဖူးေပမယ့္ တစ္ေယာက္နဲ႔ တစ္ေယာက္ အားေပးလိုက္၊ စေနာက္လိုက္နဲ႔ သူငယ္ခ်င္းအရင္းအျခာေတြလို ... တကယ္ မေမ့နိုင္စရာပါပဲ..။<br />
<br />
ဒီေန႔ကေတာ့ ကၽြန္မအတြက္ ဘ၀တစ္ဆစ္ခ်ိဳးတဲ့ေန႔ပါပဲ..။ သိပ္မၾကာခင္မွာပဲ လက္ရွိနဲ႔ လံုး၀မတူတဲ့ ဘ၀တစ္ခုကို ကၽြန္မ စတည္ရပါဦးမယ္။ အဲဒီအရပ္မွာ ေပ်ာ္စရာေတြ ရွိနုိင္သလို၊ အခက္အခဲေတြ၊ စိတ္ညစ္စရာေတြလည္း ရွိနိုင္ပါတယ္.. ။ ဘယ္လိုပဲျဖစ္ျဖစ္ ကၽြန္မသြားရပါဦးမယ္...။ အဲဒီအတြက္ ဒီဘေလာ့ဂ္ေလာကထဲကေန ယာယီခဲြခြာရပါဦးမယ္..။ အခါအခြင့္သင့္ရင္ ျပန္လာဦးမွာမိုလို႔ ႏႈတ္ဆက္စကားေတာ့ မဆိုလိုပါ..။<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRqjI8cOSVeKgP4jpvuQL3UwDQVkG5DMoLWQXnEEXTiWa1rJrW9GOaqxfmuJaZTpeHJ-Qf4mJSdG3xCSugckn0uOMnazT53vbrg26zlQ0dOtVFrtIJGwmp_eh3H9IVpjch2YQDFjs0zdl5/s1600/11110030.BMP" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRqjI8cOSVeKgP4jpvuQL3UwDQVkG5DMoLWQXnEEXTiWa1rJrW9GOaqxfmuJaZTpeHJ-Qf4mJSdG3xCSugckn0uOMnazT53vbrg26zlQ0dOtVFrtIJGwmp_eh3H9IVpjch2YQDFjs0zdl5/s320/11110030.BMP" width="226" /></a></div>တစ္ခုေတာ့ ဆႏၵရွိ္ပါတယ္။ ကၽြန္မနဲ႔ ဒီဘ၀တစ္ဆစ္ခ်ိဳးထဲမွာ ေတြ႔ခဲ့ၾကံဳခဲ့တဲ့ သူငယ္ခ်င္းမ်ားကို ေက်းဇူးတင္စကားေတာ့ ေျပာသြားခ်င္ပါေသးတယ္။ ကၽြန္မကို ခင္မင္ခြင့္ေပးခဲ့တဲ့ သူငယ္ခ်င္းမ်ားအားလံုးကို ကၽြန္မ အမ်ားၾကီး အမ်ားၾကီး ေက်းဇူးတင္ပါတယ္လို႔..။ ေနာက္တခ်ိန္မွာ ျပန္ေတြ႔ၾကေသးတာေပါ့..ေနာ္။<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>လသာည ျဖစ္ပါတယ္..လသာညhttp://www.blogger.com/profile/17332227826285699381noreply@blogger.com39